Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
1954. április 2. reggelén John Gaunt, a Los Angeles Times fotóriportere tengerparti háza teraszán heverészett, amikor váratlanul kiáltásokat hallott. Azonnal felkapta a fényképezőjét, és az elkeseredett hangok nyomába eredt – nem is sejtette, hogy durva családi tragédia szemtanúja, nem sokkal később pedig a Pulitzer-díj tulajdonosa lesz.
Kiáltásokat hallott, a tengerpartra sietett
A 29 éves Gaunt, aki a második világháború idején az amerikai légierőnél szolgált, majd zoológiából szerzett diplomát, 1950-től dolgozott fotóriporterként a Los Angeles-i napilapnál; leginkább éjszaka készített felvételeket, gyakran éjjeli 3-4 óra körül tért nyugovóra, így a délelőttöket főként pihenéssel töltötte a Los Angeles agglomerációjához tartozó Hermosa Beachen található tengerparti otthonában. Így történt az említett, nyugalmasnak indult péntek reggelen is, amikor Gaunt pihenését váratlan felfordulás szakította félbe.
A fiatal fotós az egyik szomszédja kiabálására lett figyelmes – „Valami baj történt a parton!” –, mire úrrá lett rajta kíváncsi természete, magához vette Rolleiflex fényképezőgépét, és azonnal a helyszínre sietett. A parton egy fiatal pár – Mr. és Mrs. John McDonald – kapaszkodtak egymásba feldúltan, a sírás határán, a férfi nyugtatni próbálta feleségét, de ő maga sem tudta leplezni kétségbeesését. A pár testbeszéde mindent elárult, Gaunt azonnal jó sztorit szimatolt, és kb. 60 méter távolságból teleobjektív segítségével négy drámai hangulatú fotót készített kettejükről, háttérben a magas hullámokat verő óceánnal.
A fotós csak a képek elkészültét követően tudta meg, mi is történt: a házaspár 19 hónapos kisfia, Michael egy óvatlan pillanatban kiszökött a kertkapun, és a tenger felé vette az irányt, a sekély vízben sétálgatott, amikor egy felcsapó hullám váratlanul elragadta őt. A kétségbeesett szülők semmi mást nem tehettek, csak vártak és reménykedtek, néhány órával később azonban a tenger másfél kilométerrel odébb partra mosta Michael élettelen tetemét. A borzalmas tragédia sokkolta Gauntot, aki akkoriban már házas és egy hároméves kislány édesapja volt, és ugyan nem ismerte személyesen McDonaldékat, több közös ismerőse is volt velük.
Egész életében kísértette a gyermek tragédiája
Sokáig töprengett rajta, vajon publikáltassa-e a képeket, végül riporter énje legyőzte a sokkolt apai ént, és másnap reggel bevitte az előhívott negatívokat a Los Angeles Times szerkesztőségébe – a négy felvétel közül a legdrámaibbnak ítélt az újság címlapján jelent meg. A fotó gyorsan híressé vált és vitákat is generált, vajon mennyire etikus hasonló pillanatokat lencsevégre kapni egy riporternek. A viták ellenére a Pulitzer-díjat odaítélő bizottság megrendítőnek és mélységesen meghatónak nevezte Gaunt alkotását, mely elnyerte az év legjobb sajtófotójának járó elismerést.
A 2007-ben elhunyt Gaunt számára hírnevet és karrierje igazi beindulását jelentette a rangos elismerés, azonban – lánya elmondása szerint – sosem tudta igazán túltenni magát az aznap reggel átélteken, és furdalta a lelkiismeret a kétes módon szerzett elismerés miatt.
