Edith Wharton élete éppen olyan drámai volt, mint regényeinek hőseié: a New York-i elit aranykalitkájából indulva vált az amerikai irodalom egyik legélesebb szemű kritikusává. Olyan korban született (1862), amikor a nők számára az egyetlen társadalmilag elfogadott cél a jó házasság volt.
Volt hajófűtű és bálnavadász Amerikában, öszvérápoló a vadnyugaton és parlamenti képviselő. Nem lett belőle francia idegenlégiós, de az amerikai kongresszus első magyar tagja, sajtómágnás és az újságírás legrangosabb elismerésének alapítója igen. A makói születésű Pulitzer József nevét emléktábla őrzi a New York-i szabadságszobor talapzatán is.
1954. április 2. reggelén John Gaunt, a Los Angeles Times fotóriportere tengerparti háza teraszán heverészett, amikor váratlanul kiáltásokat hallott. Azonnal felkapta a fényképezőjét, és az elkeseredett hangok nyomába eredt – nem is sejtette, hogy durva családi tragédia szemtanúja, nem sokkal később pedig a Pulitzer-díj tulajdonosa lesz.
A fotózás történetében számos csókot megörökítettek már a fényképészek lencséi, azonban kevés hozott akkora elismerést szerzőjének, mint Rocco Morabito amerikai fotóriporter két férfi csókját ábrázoló felvétele. A Pulitzer-díjas kép különleges helyzetben készült, és erősen félreérthető, azonban egyáltalán nem szerelmes, hanem életmentő gesztust ábrázol.
Az egyik leghíresebb magyar, akit csak ismerünk, mégis alig tudunk valamit az életéről. Neve leginkább a díjakkal kapcsolatban merül fel, amikből olyan sok van, hogy könnyen összekeverhetjük őket. No de hogy jutott el a világhírig kis hazánkból Pulitzer József, és tényleg ő teremtette-e meg a bulvárújságírást?
