Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A tengerimalac magyar neve kissé megtévesztő, mert ugye közel sem egy olyan disznóról van szó, amelyik a tenger fenekén túr vagy röfög. A kis emlős egy rágcsáló, amelyet mi leginkább a díszhal- és madárkereskedésekből ismerünk. Peruban és Latin-Amerika egyes országaiban azonban ízletes húsáért tartják, és egész receptarzenáljuk alapul rá.
Coy, kuwi, kuy, cui, ccoy, cuye: ez már önmagában kicsit röfögésszerű, mégsem lehet tehát véletlen a malacasszociáció. Pedig ezek csak a különböző megnevezések, amivel a tengerimalacot illetik Latin-Amerikában. A cobayo és a conejillo de indias is erre a kis rágcsálóra utal. Az Andok vidékén nagy számban megtalálható és oly népszerű jószágnak számtalan elkészítési módját ismerik az ecuadori, bolíviai és főleg a perui háziasszonyok.
Hogy került a tengerimalac az étlapra?
- Időszámításunk előtt 3500-ból már vannak bizonyítékok arra, hogy a tengerimalac a Dél-Amerikai táplálkozás egyik fő pillére volt.
- Az inkák, mint étrendjük egyik meghatározó elemét, sokszor áldozatként ajánlották fel isteneiknek. Így nem csoda, hogy a gyarmatosító spanyolok is sok helyen említik beszámolóikban a peruiak aprócska rágcsálóit mint az inka étrend egyik fontos alkotóelemeit.
- A perui krónikaíró, Inca Garcilaso de la Vega 1605-ben lejegyezte, hogy az őslakosok kevés húshoz jutnak az Andok vidékén, így a cuy nem csak kedvelt, de igen nagyra is értékelt falat.
- Bernabé Cobo a 17. század elején arról számol be, hogy a perui őslakosok bőröstül eszik a tengerimalacot, melyet nemcsak a ház körül, hanem kifejezetten azon belül is tartanak.
Hogy lett Peruban nemzeti eledel?
A tengerimalacnak összesen 26 alfaja ismert, de háziasításra csak a Peru környékén honos tengerimalackák alkalmasak. Nem véletlen, hogy ez az ország a világelső termelés terén is. Peruban 22 milliós tengerimalac-állomány lakozik, Ecuador pedig az ezüstérmes cuynagyhatalom 11 millió tengerimalac lakossal. A dobogó harmadik helyére szorult Bolívia még mindig gazdag 6 millióra becsült populációjával. Kolumbia is megpróbál labdába rúgni a cuy iparágban, 4 milliós állományával nincs is olyan reménytelenül lemaradva a tengerimalac-szuperhatalmak mögött.
Peru nemcsak termelésben és fogyasztásban jár az élen, de kutatásban is. A kis rágcsálókkal kapcsolatban több mint fél évszázada folytatnak tudományos kutatásokat, nem is minden eredmény nélkül.
Tengerimalacos receptek
A komoly technológia bevetésének köszönhetően sikerült már egy előnyösebb összetételű állományt kifejleszteni. Szükség is van erre egy olyan országban, ahol legalább 50-féle különböző receptet tartanak számon a legismertebbek között: ebben van sült és szaftos elkészítési mód, grillezett, csípős és leveses változat is.
Az interneten ezekből számos megtalálható, ráadásul a legtöbbről tutorial video is elérhető. Akinek nem megy el tőle az étvágya, az meg is tanulhatja az elkészítését.
A tengerimalac előnyös élettani hatásai
Húsát kiváló ízűnek tartják, ami jó minősége és puhasága mellett még fehérjében is igen gazdag. Míg 20,3%-os proteintartalma kifejezetten magasnak számít, addig zsírtartalma kimondottan alacsony, könnyen emészthető, és más húsokkal összevetésben koleszterintartalma is csekély. A napjainkban oly divatos kollagénkoncentrációja azonban magas, így segíti a véralvadást és a sebgyógyulást, ezenfelül lassítja a rákos sejtek növekedését és szaporodását.
Aki a cikk elején még bizonytalankodott a perui ínyencség kapcsán, mostanra talán ennyi jó tulajdonság és kedvező élettani hatás olvasása után esetleg kedvet kaphatott egy jó cuyleveshez…
