Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Marvel-filmek történeti alapjai érdekes módon sokban hasonlítanak évezredes vallásos mitológiai történeteinkre. Ezeket az elemeket használják fel a sikeres filmek, hogy elszédítsék a nézőket.
A Marvel-filmek körülbelül másfél évtizede, a 2008-as Vasember megjelenése óta világszerte vonzzák a tömegeket a mozitermekbe. Népszerűségük töretlen, sőt, egyre inkább felívelő pályán van, hiszen a mesterien szőtt történetfonalak az összes filmet összekötik egyetlen hatalmas moziverzummá. Ebben a kontextusban tehát egyetlen film kihagyásával a történet egészének megértéséről marad le az ember, szinte FOMO-érzést kialakítva a nézőkben. Robert N. McCauley, az Emory University filozófiaprofesszora a Marvel-filmek sikerének titkáról beszélt a Psychology Today-nek írt két cikkében.
A siker titkának két kulcsa
McCauley két dolognak tulajdonítja a Marvel-filmek sikerének titkát, tudományos megközelítésből veszi szemügyre a jelenséget a vallások kognitív tudományos vizsgálatának és a vallásos mitológiák 6 alapformájának oldaláról.
1. Vallásokéhoz hasonló kulturális reprezentációk kognitív előnyei
A Marvel-filmek meglepő módon nem állnak messze attól a kulturális vonzerőtől, amit a vallások egyes elemei hasznának évezredek óta. Hasonlóságuk abban rejlik, hogy emberfeletti cselekvő karakterek jelennek meg bennük, akik minimálisan kontraintuitív tulajdonságokkal rendelkeznek. Tehát hihetőségüket tekintve az elképzelhető furcsaságok (például csokiból készült asztal) és a sok kontraintuitív tulajdonsággal rendelkező dolog (például egy éjszaka vándorló fa, aki kihallgatja az emberek beszélgetéseit, és sabbath napján láthatatlanná válik) között helyezkednek el, amelyek egyszerre csak egy kontraintuitív tulajdonságot mutatnak fel.
A vallások kognitív tudományos vizsgálatai során azt fedezték fel a tudósok, hogy a minimális kontraintuitív tulajdonságok megjelenítése emberfeletti cselekvő karakterekhez kötődve egy kognitív optimumot ér el, és kognitív örömöt szerez az embereknek. Ezt alkalmazva emlékezetesebbé válnak a történetek, mivel felkeltik és megragadják az emberek figyelmét, sokkal jobban megmaradnak az emlékezetben, és könnyen tudnak következtetéseket levonni belőlük az emberek a felszín alatt meghúzódó ontológiai kategóriák ösztönös megértésével.
2. Klasszikus narratívák, visszatérő emberi élmények
McCauley továbbá Michael D. Nicholas 2021-es Religion and Myth in the Marvel Cinematic Universe (Vallás és mitológia a Marvel-filmekben) című könyvére reflektál. Nicholas szerint a majdnem két tucat Marvel-film közül mindegyik legalább az egyik alapvallásos mitológiai formát felhasználja történetmesélésében:
- Beavatási rítus
- Megküzdés a hős árnyoldalát megtestesítő gonosszal
- Tisztátalanság vagy beszennyeződés kezelése
- Erőszakos cselekedetek a családon belül
- A halál üldözi a hőst
- Küldetés, amely az alvilágba vagy a múltba vezet, a halállal vívott végső csata
Nicholas könyvében rengeteg példát hoz – mind a vallások mítoszai, mind a Marvel-filmek közül –, miként valósulnak meg ezek az alapsémák ebben a két alapvetően különböző narratív közegben. McCauley szerint az évezredes történetsémák is hasonló kognitív hatásokkal bírhatnak, mint a minimális kontraintuitív tulajdonságokkal rendelkező emberfeletti cselekvő karakterek.
Így hát McCauley fejtegetései arra utalnak, hogy a Marvel-filmeknek sikerült az évezredes kulturális hagyományainkat és a minket összekötő történetmesélés alapformáit felhasználni arra, hogy minél jobban megragadhassák az emberek figyelmét, és elnyerjék tetszésüket.
