Ma már nemcsak az egyik legfoglalkoztatottabb színésznőnk, de egy négyéves kislány, Lotti édesanyja is. Kislánya születése után nem sokkal azt mondta, nagyon érzékeny lett, másképp nézi a körülötte élőket, például azokat, akiknek sokkal nehezebb. Hámori Gabival legújabb filmje, a Post Mortem sajtóbemutatója után készítettünk interjút.
Annak idején már a Pesti Színházban, a Tótékban feltűnt kivételes érzékenysége, pedig akkor még csak színművészetis hallgató volt. Pályája onnantól kezdve töretlenül ívelt felfelé, az országos ismertséget a Bergendy Péter által rendezett Állítsátok meg Terézanyut! című vígjáték hozta meg neki. Most ismét egy Bergendy-filmben láthatjuk, méghozzá az első igazi magyar horrorfilmben.
Bergendy Péter összes filmjében szerepeltél eddig. Hogyan alakult ez mindig így?
Az első pillanattól szerettünk együtt dolgozni. Bízom benne, és van valami lelki rokonság köztünk, ami miatt mindig olyan nekem vele dolgozni, mint egy hazatérés.
A szereped a Post Mortemben apró, mégis fontos perspektívaváltást jelent a filmben. Te vagy az a faluban, aki a városban szolgált, aki már megtapasztalta a városi gondolkodást. Mennyire érezted magadénak a karaktert?
Nagyon érdekes volt ezt a műfajt kipróbálni, megmozgatott. Emi, a nő, akit játszom, hatása alá kerül kissé mindannak amit megtapasztalt,
színészként izgalmas volt rátalálni erre az állapotra.
Ezenkívül a karakter olyan dramaturgiai ponton jelenik meg a történetben, amikor a főszereplőknek információra van szükségük ahhoz, hogy továbblendítsék az eseményeket. Az ilyen szerepeknek dinamikai funkciója is van a film feszültségének épülésében, ezért is szerettem nagyon.
Más egy kis szerepre készülni, mint egy főszerepre?
Nem szoktam azt nézni, hogy mekkora egy szerep, ha magas színvonalú a produkció. Természetesen egy főszerep kihívása más: egészen magával ragadhat, és nagyon sokat dolgozom rajta. Némelyik egészen sorsszerű, illetve sorsfordító.
Milyen volt a hangulat a forgatáson?
Az egész stábbal több filmen is dolgoztunk, és azóta a Játszma című mozifilmet is forgattuk Nagy Andrással, aki a Post Mortem operatőre volt. Furcsa egy horrorfilm forgatására ilyet mondani, de szeretetteljes hangulat volt. Bíztak egymásban az alkotók, és ez mindig jó.
A horror műfajához személy szerint hogyan viszonyulsz?
A nagy klasszikusokat sok évvel ezelőtt láttam, egyébként egyáltalán nem nézek horrort.
A horror ugye az ember tudattalanjával foglalkozik, és komoly pszichés folyamatokat indíthat be.
Engem inkább szakmailag érdekelnek a horrorban rejlő lehetőségek. Például Andrzej Zulawski Possession című filmjében kedvelem a horror elemeit. A teljes film eklektikusabb. Egy 1981-ben készült teljesen eszelős párkapcsolati dráma, féltékenységi jelenetek, űrlénnyel folytatott szerelmi viszony, mániás alakok... De engem mélyebben megmozgatott, mint valami tipikus horrortörténet. Isabelle Adjani és Sam Neil fantasztikusan játszanak benne.
Hiszel a természetfeletti jelenségekben? Volt már ilyen jellegű tapasztalásod?
Nagyon finom, de egyértelmű jelzéseket kaptam már, igen. De nem vonzódom a sötét dolgokhoz, ha nem munkáról van szó. A saját életemben a normalitást és a pozitív dolgokat keresem.
A Post Mortem központi témája mindannyiunk félelme, a halál. Te félsz a haláltól?
A családi életemben többször hozta úgy a sors, hogy haldokló vagy halott mellett voltam. Nem féltem. Szent fázisnak tartom, nagyon mélyen átéreztem, fájt, de tudtam, hogy stabilnak kell lennem, és segítenem kell a szenvedő testet és a lelket. Nagyon erősnek éreztem magam.
Mi az, amitől félsz?
Amitől félek, az inkább a kegyetlenség, az igazságtalanság.
Sok embernek nagyon nehéz sorsa van: otthontalanság, háború, segítség hiánya, kilátástalan szegénység kisgyerekkel, bántalmazás.
Szeretném, ha sokkal együttérzőbb lenne az emberiség. Önzetlenebb, tudatosabb.
Milyen projekten dolgozol most?
Ebben a szezonban az elmúlt másfél év több munkája is megjelent vagy meg fog jelenni. A Baptiste című BBC-sorozatban az első komolyabb szerepemet játszottam angolul. Egy populista politikusnőt, aminek köszönhetően
az Instagram-oldalamon sorra követnek be a britek, hogy gratuláljanak a sorozathoz, ami kedves meglepetés.
Decemberi mozipremier lesz a Legjobb tudomásom szerint című mozifilm, Lőrincz Nándor és Nagy Bálint alkotása. Különleges témája van: egy örökbefogadás előtt álló párral rendkívüli események történnek, ami felkavarja az életüket. Számos külföldi fesztiválon nagy sikerrel szerepelt a film. Nóra, a feleség, a legösszetettebb szerep, amit eddig filmen játszottam. Az Örkény Színházban a 33 álom című darab, ami a legfrissebb bemutatónk, de nagyon ajánlom Gyarmati Fanni naplóját is, amit havonta játszom a Várkert Bazárban. Ezenkívül nyáron jógaoktatói vizsgát szereztem, és hamarosan végre elkezdek órákat tartani: hatha, gerinc- és női jógát. Szívesen foglalkozom kezdőkkel is, de nagyon
érdekel az is, hogy mit tudnék adni irodában dolgozó embereknek egy munkahelyen. Szóval ez egy másik hivatás.
Ezenkívül elkezdtem rajzolni és írni egy mesekönyv-sorozatot is a kislányomnak, amit szeretnék majd kiadni. Számomra elképesztően inspiráló édesanyának lenni.
