Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vészi Margit szerencsés nő volt. Egyszerre udvarolt neki a 20. század két jeles irodalmi alakja, Ady Endre és Molnár Ferenc. Mégis miután elkötelezte magát az egyikük mellett, sorsa rosszra fordult.
Vészi Margit írók és újságírók között nőtt fel. Apja, Vészi József a Pesti Napló, majd a Budapesti Napló főszerkesztője volt. Dunavarsányi otthonukban megfordult Ady Endre, Molnár Ferenc, Csáth Géza és Kosztolányi Dezső is, a kis Margit pedig olyan természetességgel forgott közöttük, mintha csak hozzá érkeztek volna látogatóba. Évekig a lapszerkesztő cserfes lányaként tekintettek rá, de amint a felnőttkor küszöbére ért, két visszajáró vendégnek is megakadt rajta a szeme.
Ady kontra Molnár
Ady Endrébe könnyű volt belehabarodni. Talán még ma is az. Margitot megigézte kifejező, sötét tekintete, és hát vonzalma nem volt egyirányú, úgy tűnt, a költőnek is megtetszett a szép, fiatal lány. Egyedül Vészi volt az, aki nem találta üdvösnek a vérbajos művész és Margit kapcsolatát, ezért azt tette, amit bármelyik apa tett volna, akinek a lányát megkörnyékezi Ady Endre: mindent elkövetett, hogy a románc útjába álljon.
Beleegyezett, hogy Margit Párizsban tanuljon festeni, addig sem kellett félnie attól, hogy a fiatalok esküvőn törjék a fejüket. Mire a lány visszatért Magyarországa, Adyt már Léda oldalán találta. Kapcsolatuk mégsem szakadt meg, továbbra is találkoztak és leveleket váltottak, amelyek egy részét a féltékeny Diósyné égette el.
Ady később a Margit-szerelmet a Margita élni akar című töredékben maradt verses regényében idézte fel: „Az új, magyar Sionnak énekét / Kezdem, kit egykor Néked megajánltam, / Hűvös nővérem, lyányos Margita, / Régen és majdnem szerelemre-váltan, / Mikor epedtem nagy-hitetlenül, / Unott asszonyhoz vakul láncozottan, / Furcsa arcom hogy finom nőknek tessék/ S gyötört az Élet, e drága betegség.”
A riválisok
Nem Léda volt az egyetlen, akit rosszul érintett a költő és Margit kapcsolata: Molnár Ferenc is féltékeny volt. A lány tizenhárom éves volt, amikor először találkoztak, akkor az író egy rögtönzött bábelőadással vette le a lábáról, nyolc évvel később pedig vőlegényjelöltjeként udvarolt neki. A lány szépségén túl az is imponált neki, hogy felülkerekedhet Adyn.
Hamarosan megkérte Margit kezét, de még az esküvőig sem kellett várni, hogy kiderüljön, nincs meg közöttük az összhang, amitől az együtt töltött hosszú és boldog éveket várták. Egy veszekedés alkalmával Molnár felpofozta menyasszonyát, aki hazarohant és felbontotta az eljegyzést. Végül Ady volt az, aki újra összeboronálta őket: ő kézbesítette a bocsánatkérő levelet.
A (kevéssé) boldogító igen
Margit 21, Molnár 28 éves volt, amikor örök hűséget esküdtek egymásnak 1906-ban. Akkor valószínűleg még nem sejtették, hogy az örökkévalóság számukra mindössze négy évet jelent majd. Könnyen lehet, Margitnál a dac is szerepet játszott abban, hogy igent mondott az írónak. Apja úgy gondolta, ha Adyt el tudta választani a lányától, Molnárt is sikerülni fog, de csúfos kudarcot vallott. Talán ha jobb taktikát választ, Margit nem bonyolódott volna bele egy kínkeserves házasságba.
A mézesheteket Molnárék Népszínház utcai lakásukban kezdték meg, de az idill hamar elillant a szerelmi fészekből. A pár folyton civakodott. Molnár olyan feleséget akart, aki rendet tart körülötte ahelyett, hogy művészi babérokra törne, ráadásul Margit a kicsapongásait sem tolerálta. Egy alkalommal az író nadrágja térdeit kivágva jelent meg vendégeik előtt, hogy elmondhassa, a felesége olyan művész, akinek nincs ideje megvarrni az ura ruháit.
Máskor Molnár részegen tért haza, és belehányt a fürdőszobába, amiből tettlegességig fajuló veszekedés kerekedett, minek során az író eltörte felesége kisujját. Ezután a férfi szanatóriumban kezeltette az idegeit, a nő pedig négy hónapos terhesen kiköltözött a lakásukból. Ady ezúttal is magára vállalta a békítő szerepét: nemcsak kézbesítette egykori szerelmének Molnár leveleit, de még arról is beszámolt, hogy melyikük mit csinált, kivel találkozott.
Új utakon
A festőnő és az író egy ideig még próbálta megmenteni házasságát, de minden kibékülésre jutott egy újabb veszekedés. Margit végül Párizsba költözött kislányával, ahol továbbra is találkozott Adyval, a férfi neki sírta el bánatát, miután Lédától halva született a gyermeke. Molnár eközben Budapesten megírta a Liliomot. Azok, akik ismerik a ismerik a történetet – amiben a címszereplő ugyancsak megüti feleségét – tudják, hogy talán nem ez a legszebb szerelmi vallomás, amit egy nő férfitól kaphat. Molnár és Margit 1910-ben, négy év házasság után elváltak.
Útjaik az első világháború során keresztezték legközelebb egymást. Mindketten haditudósítóként dolgoztak, igaz, Margit az események középpontjából, Molnár pedig biztos távolságból tudósított a harcokról. Válásuk után mindketten népszerűek voltak az ellenkező nem körében: Molnár még két feleséget fogyasztott el – Fedák Sárit és Darvas Lilit –, Margitnak pedig még Puccini is udvarolt, de végül egy olasz grófhoz ment feleségül.
Margit sokáig kereste a helyét a világban. A festészet után az éneklésbe kóstolt bele, majd karikaturista lett belőle, írt egy novelláskötetet, Hollywoodban pedig film készült egy forgatókönyvéből. Művészi önkifejezésére ráment a lányával való kapcsolata.
Molnárral volt férje halálos ágyánál békült ki New Yorkban. Kilenc évvel élte túl őt, hetvenhat évesen Spanyolországban, egy alicantei hotelszobában végzett magával.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116 123-as vagy a 06 80 820 111-es telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
