Bejártuk a titokzatos Óbudai Gázgyárat

Ruzsovics Dorina

2020. augusztus 30.

Ezeket szerettétek

Kettészakad az ország időjárása, fagy, havazás és ónos eső köszönt ránk.

Nem akármilyen ónos eső jön ma: ez az országrész úszhatja meg

Magánszemélyként és vállalkozásként is érinthet bennünket az adómentessé váló tevékenységek körének változása 2025-ben.

Jó hír érkezett: adómentessé válik jövőre ez a tevékenység

Bár lenyűgöző az ókori Róma civilizációja, volt néhány olyan gusztustalan szokásuk, melyek sokkal inkább elrettentők, mintsem vonzóak.

6 gusztustalan dolog, ami az ókori Rómában várt volna rád

Kedden bocsátja forgalomba az MNB a legújabb forint érméket.

Új forintot ad ki az MNB

Vélemény

Kálmán Szonja

Bűnös lehet az áldozat? Erre mutat rá Sallai Nóra autóbalesete
Kálmán Szonja

„Örülj, hogy elmehetsz egyedül a János kórházba” – ezért vesztik el barátaikat az anyák
Kálmán Szonja

Karsai Dániel mindannyiunknak fontos üzenetet hagyott maga után
Kálmán Szonja

A „vissza a suliba”-mémek hazudnak: a szülők sem bontanak pezsgőt iskolakezdéskor
Dr. Hujber Szabolcs

A telefonokat korlátozó rendelettel nincs baj, azzal már inkább, ki hogyan viszonyult hozzá

Olvasási idő kb. 1 perc

Időutazni lehetséges, és még csak bármilyen műszer sem kell hozzá. Ezt bizonyítja az Óbudai Gázgyár épülete is, mely kitartóan vigyáz egy régi kor atmoszférájára.

Sétánk kiindulópontja az óbudai Sujtás utcai buszmegálló, ahonnan egyből be is lehet fordulni a Gázgyári lakótelepre. Itt előtte rögtön találhatunk is egy emléktáblát Almási Balogh Lorándról, a Gázgyári lakótelep tervezőjéről. Fotó: Ruzsovics Dorina

A Gázgyári lakótelep házai három csoportra vannak osztva, a harmadik, U alakú csoportban van a telep saját óvodája. Az egész olyan, mintha egy kisebb falut rendeztek volna itt be, ahol kert és szükséglakás is van. Fotó: Ruzsovics Dorina

Az épületek díszítése, az egyenzöld zsalugáteres ablakok, a belső falépcsős szerkezetek, a fából készült homlokzatok erősen emlékeztetnek Fleischl Róbert stílusára, aki a 19. kerületi Wekerletelepet tervezte és építette. Fotó: Ruzsovics Dorina

A jellegzetes ablakos a zöld zsalugáterrel, amibe különböző minták vannak belefaragva.

A jellegzetes ablakok a zöld zsalugáterrel, amibe különböző minták vannak belefaragva. Fotó: Ruzsovics Dorina

Erre a kertvárosi jellegű megoldásra azért volt szükség, mert azok, akiket ide toboroztak dolgozni a gyárba, elsősorban vidékről érkezett emberek voltak, és drasztikus változás lett volna számukra, ha teljesen kiszakítják őket a fás-kertes környezetből. Fotó: Ruzsovics Dorina

A házakat elhagyva kis belső kertekbe is bepillanthatunk. Volt, aki nemcsak növényeket termesztett itt, hanem egy-két csirkét, sőt néha még disznót is nevelt. Fotó: Ruzsovics Dorina

Fákkal és bokrokkal tarkított kerülő ösvényen át érünk a gázgyárhoz. Fotó: Ruzsovics Dorina

Az Óbudai Gázgyár az Újpesti vasúti hídtól délre található, egy 27 hektáros területen majdnem háromszög alakot formáz. Amikor kijelölték, ez még a város peremének számított, és a döntést nagyban befolyásolta a nyersanyagok vasúti és vízi szállítási lehetősége. Mivel a 20. század elejétől kezdve a gázfogyasztás egyre nőtt a városban, 1908-ban a főváros úgy határozott, hogy légszeszgyárat hoznak létre Óbudán. Fotó: Ruzsovics Dorina

A terveket Weiss Albert, egy elismert zürichi gázgyáros, Bernauer Izidor világítási igazgató, valamint Schön Győző mérnök készítették, és két éven belül be is fejezték. A gyár építése 1910-ben kezdődött. Először a Duna-parti védművet készítették el, majd a vasút iparvágányai és a közutak következtek. A gyár épületeinek és gépeinek nagy része már 1913-ban készen állt a termelésre, októbertől ez fokozatosan el is kezdődött, de a hivatalos megnyitót csak 1914. június 13-án tartották. Fotó: Ruzsovics Dorina

A beérkező nyersanyagok szinte minden részét hasznosították és feldolgozták: a légszesz mellett kokszot és kátrányt is gyártottak. A légszeszt a víztoronyban tárolták, a kátrányt pedig a ma is bejárható kátránytornyokban, ahol gravitációs úton szétválasztották a könnyű- és az útépítéshez. Fotó: Ruzsovics Dorina

A gyár a maga idejében nagyon korszerű volt, a legmodernebb technológiával működött, és napi 250 ezer köbméter gázt termelt. A Sulzer által gyártott dízelaggregát, ami az első világháború alatt biztosította a villamos áramot Óbuda lakosainak, még ma is működőképes. Fotó: Ruzsovics Dorina

A négy torony a séta során teljesen bejárható. Kiépítették bennük a lépcsősorokat, így a víztoronyban például egészen az órákig felsétálhatunk. Fotó: Ruzsovics Dorina

A három kátránytorony medencéjében ha nagyon akarjuk, a legféltettebb titkainkat is elsuttoghatjuk – de bármilyen halkan is tesszük, arra számítsunk, hogy a másik toronyban is meg fogják hallani. Fotó: Ruzsovics Dorina

A gázgyár alatt egy hosszú pincefolyósó vezet végig, szinte egy kisebb labirintusra hasolít az egész

A gázgyár alatt egy hosszú pincefolyosó vezet végig, szinte egy kisebb labirintusra hasonlít az egész. Fotó: Ruzsovics Dorina

A toronyba egy egészen hosszú lépcsősor vezet fel. Fotó: Ruzsovics Dorina

Ez a torony legteteje. Fotó: Ruzsovics Dorina

Fentről, az ablakokon át gyönyörű panoráma tárul elénk. Fotó: Ruzsovics Dorina

A területet mindkét oldalról nagyon őrzik, csak erre feljogosító kísérővel lehet a telepre be- és kilépni. Az egykori gyárterület déli részében – ahol a mérgező földet kitermelték, és a helyén egy négyszintes mélygarázs bújik meg – a Graphisoft Park kapott helyet. A még megmenthető ipari épületeket ezen a területen felújították és irodaházakká alakították. Fotó: Ruzsovics Dorina

Oszd meg másokkal is!