Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 19. század különc arisztokratája és tehetséges írója volt, nevét mégis elfelejtette az irodalomtörténet.
Vay Sándor gróf hódításai nem sokban különböztek a kor íróinak körében bevett szokásoktól. Adott egy fiatal, bohém, kevéssé jóképű, ámbár tehetséges író és egy fiatal és csinos színésznő, románcuk másképp nem is végződhet, csak lányszöktetéssel. A gróf életének meghatározó pillanatai csak egy ponton tértek el a kortársakétól: Vay Sándor nőként született.
A kis Sarolta szerette a fiús játékokat
A gróf Vay Saroltaként jött világra, de édesapja, József főherceg már korán felismerte, hogy csemetéje más, mint a többi kislány. Fiúruhába öltöztette, és nevelőnő helyett egy volt ’48-as honvédtisztet bízott meg a nevelésével, Sarolta így hímzés és zongorázás helyett vívni és lovagolni tanult. Gondtalan gyerekkora azonban nem tarthatott örökké.
Hamarosan egy drezdai nevelőintézetbe került, ahol azt várták tőle, hogy illedelmes hölgyként viselkedjen, de Sarolta nem hazudtolta meg önmagát. Kis híján sikerült megszöktetnie az egyik társnőjét, a nevelők a vonaton csípték őket fülön, és őt azonnal kirúgták.
13 éves korában szerelmi viszonyt kezdett egy angol lánnyal, aki előtt fiúnak vallotta magát, és a lányt elcsábította.
Sarolta aztán anyjához került vissza, (akinek) bele kellett nyugodnia, hogy lányát ismét Sándornak hívják, hogy fiúruhát hordjon, és minden évben legalább egy szerelmi viszonyt inscenáljon a saját neméhez tartozó személlyel” – írta az incidensről Richard von Krafft-Ebing Psychopatia Sexualis című munkájában.
Sándor hódításai
Sándor családja elszegényedett, és mivel a lány nem vágyott arra, hogy gazdag férjjelöltekre vadásszon, állást kellett találnia. Elkezdett hát írni. Versei és novellái eleinte Vay Sarolta néven jelentek meg, de újságírónak már Sándorként állt. Sikeres karriert futott be, tárcáit és tudósításait a legnevesebb lapok közölték hasábjaikon. Huszonhárom évesen Hegyes Mari színésznő kegyeit próbálta elnyerni Egerben, és bár próbálkozásai kudarcba fulladtak, Sándor párbajra hívott egy fiatal jogászt, aki sértegette szerelmét.
Huszonnégy évesen, tudósítóként került Nyíregyházára, ahol megismerte Eszéki Emma színésznőt. Esténként eljárt az előadásaira, napközben pedig udvarolt neki. „Fekete szivart szeretett a szájában tartani, amikor a hölgyeket gavallérosan szemügyre vette. Sétapálcáján madárfej volt, ... s keménykalapja mindig félre volt csapva rövidre nyírt fején, bergsteiger-cipőt viselt, mert az volt a férfidivat, a nyakkendőjébe egy turbános fő volt tűzve, kisujján pecsétgyűrű, kezében gigerli pálca” – elevenítette fel alakját Krúdy Gyula.
Bár a gróf nem volt igazán jóképű, a leírás alapján egy ízig-vérig stílusos úriember rajzolódik ki előttünk. Neveltetésének hála sikerült beilleszkednie a férfiak közé, és kétségkívül értett a nők nyelvén. Megnyerte Emma szívét is, és megszöktette a színházból. Állítólag egy álpap adta össze őket, házasságkötésükről még okmány is készült. Ebben az időben történt, hogy Sándor összefutott egy színész ismerősével, akit beinvitált az otthonába. A férfi így emlékezett a látogatására:
„Egy ház kapujában kit látok? Egy kis furcsa figura, ... csibuk a szájában. Rám kiált: »Szervusz, földikém!« Hát uramfia, Vay Sarolta, azaz Sándor. »Gyere pajtás, bemutatlak a feleségemnek!« És karonfogván, bevonszol a házba. Szerény kis lakásában csakugyan ott az asszony. A gazda vendégszerető, meg akar vendégelni s utánanéz, hogy egy kis villásreggeli-félét hozasson, én azalatt egyedül maradok a kolléganővel, vallatom, hogy hát hogyan is van ez a házasság? Ő boldog, és minden irányban elégedett. Körülményesen elmagyaráz mindent, ám én ezt itt nem közölhetem.”
A második házasság
A pár Pestre költözött, és Emma abbahagyta a színészkedést Sándor kedvéért, de a házasságuk hat év után felbomlott, aminek egy másik nő volt az oka. A gróf 1887-ben a Wörthi-tónál találkozott egy 26 éves tanítónővel, Engelhardt Máriával. Az ártalmatlannak induló levelezés hamarosan viszonnyá alakult.
Sándort a gazdag szülők is elfogadták, addigra közkedvelt író lett, ami hozzájárulhatott szimpátiájukhoz. 1889-ben elvette Máriát, de második házassága sem tartott sokáig. A gróf eladósodott. Üzleti ügyletéhez apósától kért pénzt, amit nem tudott visszafizetni. Az após női mivoltára hivatkozva jelentette fel, Sándort pedig letartóztatták, és ügyének még a nemzetközi sajtóban is nagy visszhangja volt.
„A végzet kifürkészhetetlen utai”
A botrány elől a család egy szanatóriumban rejtette el. Kivizsgálásának jegyzőkönyve szerint Sándor így nyilatkozott: „Uraim, bölcs jogi tudósok, pszicho- és patológusok! Irányítsák maguk az én életemet; minden léptemet a szerelem vezette, minden tettemet ez indokolta – hisz Isten oltotta belém. Ha ő ilyennek teremtett és nem másnak, arról csak nem tehetek én, avagy a végzet kifürkészhetetlen utai ezek?”
A vizsgálatot Richard von Krafft-Ebing igazságügyi orvos szakértő és pszichiáter végezte, aki Vay Sándor esete alapján írta meg a Psychopatia Sexualist. Miután kikerült a klinikáról, a gróf az írásnak szentelte az életét. Különc arisztokratának tartották, mégis a 19-20. századi irodalom üde foltja volt, kortársai is szerették. Műveit még életében, tíz kötetben adták ki, Krúdy Gyula pedig egy elbeszélésében állított neki emléket.
