Az erős napsütés és a káros UV-sugárzás régóta bántja az emberek szemét és akadályozza a látását, akár hófödte hideg, akár tengerparti területeken. De az talán új információ, hogy lassan ezer éve van megfelelő védekezőeszközünk: a napszemüveg.
Az első napszemüvegek persze még nem divatos kerettel és UV-szűrővel készültek, nem nyomtak rájuk logót, és egyik sem igazodott az arcformához. Egyszerűen a szem elé tehető eszközök voltak, amelyek segítettek megfelelően látni az erős napsütésben. Egyes források szerint már az ókori Rómában szolgáló légionáriusok is ilyen szemüveggel védekeztek a menetelések közben a tűző itáliai nap ellen.
Ki találta fel először?
A sötétített lencse ekkor még sehol sem volt, a napszemüvegek őse elefántcsontból készült, és csak egy szűk nyíláson jutott be rajta a fény, illetve voltak csiszolt smaragdból létrehozott szemkímélő tárgyak, amiket kézzel kellett a megfelelő helyen tartani. Hogy ezt az ókori rómaiak találták fel, vagy a kínaiaktól vették át, nem tudjuk biztosan megmondani, de alapvetően a színezett, leggyakrabban hegyikristályból vagy füstszínű kvarcból vésett napszemüvegek feltalálását inkább a kínaiaknak tulajdonítjuk.
A napvédelem mellett a szemüvegeket arra is használták, hogy elrejtsék a tekintetüket, gondolataikat. Főleg a kínai bírók körében volt elterjedt, akik nem szerették volna elárulni érzelmeiket a tanúk kihallgatásakor. Ám nem mehetünk el az inuitok mellett sem, akik az örök hó és fagy birodalmában élve pontosan tudták, milyen vakító tud lenni a napsugárzás, ha visszaverődik a hóról, így szarvasok agancsából és bálnák csontjaiból faragtak maguknak kis nyílásokkal ellátott szemárnyékolókat.
Zöld és barna lencsék
Színes lencsékkel James Ayscough kezdett foglalkozni az 1700-as években. A cél nem a nap elleni védelem volt, hanem a látásélesség javítása. A kék és zöld színű lencsékről úgy vélte, képesek helyreállítani egyes betegei látását. A sárga és barna színű lencsék is elterjedtek, a szifilisszel járó szemérzékenységet voltak hivatottak enyhíteni. A szemüvegek ma ismert kerete sokáig nem alakult ki, bőrszíjjal rögzítették a lencséket, vagy éppen kalapra erősítették rá, és csak Ayscough korában kezdték el a fülre simítható változatot hordani.
A modern típusú napszemüvegek megjelenésére egészen a 20. századig kellett várni. Azok a hollywoodi sztárok terjesztették el, akik az erős stúdiófénytől ily módon védték a szemüket. Ekkor társult a sötét szemüveghez a lazaság, a siker, a menőség. 1929-ben Sam Foster indította be a sötét lencsék tömeggyártását, és neve azóta is egyet jelent a legrégebbi, ma is működő napszemüvegmárkával.
Az amerikai módi
A színezett lencsék térhódításához az amerikai katonák is nagyban hozzájárultak. A második világháborúban az amerikai légierő szinte mindegyik tagja napszemüveget hordott, hogy a nagy magasságban tapasztalható ragyogásban is pontosan tudjanak célozni, és (Edwin H. Land polaroid filterének hála) a visszaverődő vakító fény se zavarja őket. Aztán persze miután a szemüveg az erő és a siker szimbólumává vált, akkor sem vették le, amikor katonai szempontból már nem volt rá szükség. MacArthur tábornok, a csendes-óceáni erők főparancsnoka például még a tévében is, az összes interjúján állandóan napszemüvegben szerepelt. Ha ehhez még hozzávesszük a háború utáni sztárok színesüveg-mániáját, megértjük, miért kezdett boldog-boldogtalan napszemüveget hordani, lehetőleg olyat, amilyet a bálványa is.
A modern napszemüvegek kora
Az UV-védelemmel ekkoriban még nem feltétlenül törődtek, a stílussal annál inkább. A napszemüveg viselője el tudta rejteni a szemét, és így nem látszott rajta, ha mondjuk, véletlenül átdorbézolt egy éjszakát, ne adj’ isten sírt. Nem ismerték fel olyan könnyen, el tudott bújni a sötét üveg mögé beszélgetés közben, nem látszódtak a valódi érzelmei, azaz egyfajta pszichés védettséget kapott.
Ez a napszemüveghatás egyébként a mai napig megmaradt. A Psychological Science 2010-es tanulmánya szerint a napszemüveg viselése tisztességtelenné, erkölcstelenebbé is tehet: kísérletek szerint például azok a tesztalanyok, akik elbújhattak a napszemüveg mögé, kevesebb pénzt adtak a bajba került idegennek. A hiányzó szemkontaktus azonban bizonyos helyzetekben zavaró lehet, mert nem teremtődik meg az a fajta intimitás, amit a tekintetek összekapcsolódása magával hoz. Ha a szem a lélek tükre, hogy bízhatnánk meg olyasvalakiben, aki ezt elrejti?
Ma már a napszemüveg elsősorban funkcionális kiegészítő. A nekünk tetsző keret kiválasztása mellett arra is oda kell figyelnünk, hogy megfelelő UV-védelmet nyújtson, mert különben a sötétben kitáguló pupillán át még több káros sugár képes a szembe hatolni. Persze, akinek az UV-védelem és a polarizáció sem elég, az már mindenféle kiegészítőkkel ellátott kémnapszemüveget is viselhet. A kínai Csengcsou városának rendőrtisztjei például arcfelismerő rendszerhez kapcsolt felügyeleti napszemüveggel felszerelve járőröznek.
