Iccikána medzsik: gyerekkorunk legzseniálisabb átköltései

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Ma, ha megtetszik egy szám a kocsiban ülve vagy vásárlás közben, 5 másodperc alatt leshazamozod, így a címet és előadót ismerve pillanatok múlva előtted a hiteles szöveg is. Menő. De zenét hallgatni, tévézni és fennhangon énekelni a kedvenc dalokat és a legjobb mesék főcímzenéit már akkor klassz volt, amikor még nem volt net, és még a tinimagazinokban is rosszul fordították a világslágerek címeit.

Néhány, már-már legendás elhallás összegyűjtésével a törifüzetbe készült fonetikus jegyzetek, a szándékos magyarítások és a bájos félreértések világába pillantunk be, és bízunk benne, hogy neked is tucatjával jutnak majd eszedbe hasonlók. 

Hogy is van ez?

Az egyik legjobb érzés, amikor az ember kívülről fújja egy igazán jó szám szövegét, és együtt tud örülni, bőgni, ordítani a frontemberrel. Ilyenkor kicsit mindenki rocksztárnak érezi magát. Szerencse, hogy a zene olyan világnyelv, amiből legtöbbször a szöveg ismerete nélkül is átjön az üzenet, így az élmény akkor is közel tökéletes, ha nem tudjuk pontosan, miről szól a szám. 

Lassú tempó, melankolikus dallamvezetés? Nyilván elhagyták az ipsét. Én is szomorú vagyok, zenére szakad tovább a szívem. Dinamikus, feszes tempó, emelkedő ívű dallam, bébibébi felkiáltások, love on top? Összejöttek, dúl a szerelem, de jó, hogy én is most zúgtam bele valakibe!

Szemantikai elemzésre semmi szükség, akkor is bőven elég egy többnyire hangzáshű leírás, ha karaokézni szeretnék. Ha például azt olvasom, hogy iccikána medzsik, nemcsak hogy rögtön tudom, melyik Queen-számról van szó, de magam előtt látom a Wembley-koncertfelvételt is.

Jó, lehet, hogy igazából úgy szól a Foreigner sláger refrénje, hogy I Want To Know What Love Is, de miért akarnám ezzel terhelni magam, amikor azt még egy kisiskolás is rögtön ki tudja ejteni, hogy Ávananó valavíz?

Egy olyan vidám dalnál pedig, aminek a refrénje úgy hangzik, hogy Hendza, bébi, hendza, gimmi jóhagimigimi, jóhargimigimi semmilyen hozzáadott értékkel nem bír, ha tudom, hogy valójában úgy néz ki a sor, hogy Hands up, baby hands up, give me your heart give me give me, és hogy az Ottawan együttes számáról van szó. 25-30 évvel ezelőtt a halandzsa olyan jól ment, hogy szinte illúzióromboló volt megtudni egy-egy szám valódi szövegét, hisz csak zavarta a műélvezetet: nem véletlenül volt hosszú ideig magas fordulatszámon működő, retrospektív Index-fóruma is ezeknek a remek átköltéseknek. 

Régebben ráadásul nem csak az egyszeri ember nem tudott ám angolul. Rocksztárjainknak is fejtörést okozott, hogyan szedjék le egy-egy külföldi szám szövegét, ha épp betették volna a repertoárba.

Riskó Géza: Edda Művek, Miskolc című könyvének mellékletében egy sor más érdekesség mellett egy fotó is található arról a cetliről, amiről Pataki Attila annak idején kántálta a Rolling Stones Angie című számának „szövegét”. A fontos kordokumentumot változtatás nélkül közöljük, a teljes élményez érdemes az eredeti Stones-videó hallgatása közben élvezni.

„ENDZSÉ Endzsé Áj-in dzsö Venvel noszt pápá dzsözofije Endzsé Áj-in dzsö Ven veli hlinaszt prau frija Vetno laven en áhj szó Endno maren en áhvo Juhen szlévej szadanszfráj Endzsé Áj-in dzsö Juhen szlévej nevön csráj Vetno laven en áj szó Endno noven en ájh nó Juhen szlévej szadösz fnáj Endzsé sztélvej lavju bébe Endvenájlav á széjóáj Endzsé k judnfo je Ejmöt lávön széj Gudbáj Endzsé asztölonju Memvö ávönásztju kváj Lévijinó nóven lev góz hlóztiju Kamon bébe kvájoáj Endzsé Áj indzsé Pelöt szejmi nevömvrááj”

Olyasvalamit érez az ember, mint az Így írtok ti futurizmusparódiáját olvasva. Az „érthetetlen, zagyva és dagályos handabandázás” sokkal élvezhetőbb a halandzsa „egyszerű, érthető, keresetlen” nyelvén, nem igaz?

A műfaj egyik csúcsa egyébként a Las Ketchup Ketchup song című habkönnyű slágere, pedig az ebben rejtőző tök jó poénról csak néhány éve rántotta le a leplet a BuffFed. Addig fel sem tűnt, hogy nem értjük a refrént, mert a spanyolul nem tudóknak egyébként is csak latinos halandzsa volt az egész. Pedig a szöveget lefordítva kiderül, hogy az egy buliba igyekvő diszkókirályról szól, akinek a kedvenc nótája a Sugar Hill Gang száma, és az asereje-rész néhány abbéli sor spanyol nyelvű haladzsaverziója. Menő, nem? 

Magyarosítás

Persze, az szuper, ha az ember végig el tud óbégatni egy számot, de attól még kicsit fura a sok halandzsa és ismeretlen kifejezés. Sokkal jobb és viccesebb, ha legalább részben tudunk magyarítani egy-egy dalt vagy sort, gondoltuk régebben.

Vegyük például azt a refrént, hogy: Voyage, voyage. Jó, úgy is lehet mondani, csak nincs semmi értelme, ugye? Főleg, ha az ember a franciához még annyit sem konyít, mint az angolhoz... Viszont, ha úgy énekeljük, hogy tojás-tojás? Máris jobban hangzik.

Vagy ott van az ismert Kylie Minouge-szám is, az I should be so lucky. Jó, nem rossz az sem, ha az ember az egész dalt leírja ásubiszoláki megközelítésben, de sokkal viccesebb, ráadásul tuti semmi köze az eredetihez, ha úgy énekeljük, hogy Ásót visz a Laci, Laci, Laci, Laci 
Ásót visz a Laci, jóóót, igaz?

Szentmihályon diszkó (presszó) lesz, igaz? Kend azt is, hát nem jobb így? Please don't go vagy tíz dongó? Tessék választani!

Vagy ott van a levelet kaptam, lájf ahelyett hogy… Ja, hát ott eredetileg is halandzsa van. 

A Modern Talking együttes több – akkoriban számunkra is nagyszerűen értelmessé tehető – számmal is megajándékozott bennünket, a motoros nótaként ismertté vált, magyarul egyértelműen Yamaha, Yamaszol mellett a Voga–Turnovszky-duó által megmagyarított Seri seri lédi is eléggé menő volt. 

Magyarul?

És hát igaz, ami igaz, a magyar dalok szövegét sem értettük mindig. Sőt, ma sem értjük feltétlenül. Tavaly tarolta le a netet, hogy az amerikai színésznő, Kate McKinnon megtanulta az Animal Cannibals Yozsefváros című számának szövegét, igaz, egy apró hibával. Nem ő hibázott, vélhetően eleve így tanították meg neki, mert a magyar oldalakon is több helyen lehet találkozni a pontatlan leirattal.

A szöveg ugyebár a józsefvárosi utcákról szól, ahol tipikus életkép, hogy egy gubis (hajléktalan, szemétben guberáló ember) lóg derékig a kukában. Hogy ki és mikor hallotta először félre ezt a sort úgy, hogy „egy kuruzsló derékig a kukában”, nem tudni, de a színésznőnek már így tanították meg. Hogy mi értelme így a sornak? Szerintünk nem sok. Ugyanakkor ez az apróság semmit nem von le sem a színésznő produkciójának, sem az eredeti számnak az élvezeti értékéből. 

Gyerekkori dalainkhoz is több félreértés kapcsolódik, az egyik ilyen – az én szempontomból – generációs meg nem értés (ez az a generáció, amelyik emlékszik, hogy Antall József halála okán megszakították a Családi mozidélutánt), a Micimackó-főcímdal egy részéhez kapcsolódik. Egész pontosan ahhoz, ahol eredetileg Mackó, s ti többi fickó van. Én, ismerőseim, a velem egykorúak szűkebb és tágabb köre ezt tájegységtől függően sitübinek vagy stitürglinek énekelte. 

A zseniális Kérem a következőt! (a köznyelvben Dr. Bubóként emlegetett) sorozat főcímdalának egy bájos félreértése szintén ismeretségi körömhöz kötődik, többek közt egyik kedves barátnőm értette félre a kígyónak rendelt lábsót, a kígyónak rendelt lábsorra. (Mondjuk, tényleg: elsőre nem biztos, hogy érti az ember, hogy Bubó tök felesleges dolgokat rendel, és így legalább van értelme, mert valami olyat kap a kígyó, amire szüksége lenne). Ez az egyedinek tűnő elhallás azért került be a válogatásba, mert a neten böngészve azt láttam, hogy többeknek okozott komoly fejtörést ezeknek a részeknek a pontos értelmezése. 

És a legjobb, amikor egy egyébként magyar nyelvű számba tesz egy óvatlan zenekar egy-egy nem magyar sort, mint ahogy a Sexepil együttes What do you say című számában is történt, még 1988-ban. Az együttes frontembere szerint a közönség következetesen „vadulj, szél”-nek énekelte a refrént és így a szám címét is. 

És te? Milyen félrehallásokra, átköltésekre és halandzsázásokra emlékszel fiatalabb korodból?