Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha semmin nem változtatunk, ötven éven belül nem lehet majd nászutazni a Maldív-szigeteken, síelni az Alpokban, lebegni a Holt-tengerben vagy várost nézni Velencében. Merthogy addigra ezek a helyek egyszerűen eltűnnek a Föld színéről.
Az Independent és a Business Insider összeszedte azokat a turistakedvenc helyeket, amik egy évszázadon belül eltűnhetnek a Föld színéről. De van olyan is, ami – ha így folytatjuk – 2030-ra már nem lesz sehol: ez a dátum valljuk be, döbbenetesen közel van. Viszont nehéz lenne jó szívvel ajánlanom, hogy ülj repülőre és nézd meg őket, amíg lehet, mert a turisták áradata, és a légiforgalom nagy mértékben hozzájárul ezeknek a helyeknek a pusztulásához. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy ha szeretnénk, hogy az unokáink is láthassák ezeket a helyeket, sürgősen változtatnunk kell – akár kicsiben, például így, vagy így.
Seychelle-szigetek
Az Indiai-óceánon, Afrika keleti partjától 1300 kilométerre, Madagaszkártól 1000 kilométerre található paradicsomi szigetek a nászutasok kedvencei. De már nem lesz sokáig így: a tengerpart eróziója miatt 50-100 éven belül teljesen eltűnhetnek – írja a Business Insider.
Maldív-szigetek
Hasonló sors vár a másik népszerű nászutas és búvárcélpontra, az 1200 apró szigetből álló Maldív-szigetekre is. A tengerszint emelkedése miatt a következő száz évben területének nyolcvan százaléka víz alá kerülhet. A szigetek korallzátonyainak pedig akár kilencven százaléka elpusztulhat, mert a klímaváltozás miatt a tenger nem csak emelkedik, de melegszik is.
Nagy-korallzátony, Ausztrália
A világ legnagyobb – a jelenleg 350 ezer négyzetkilométeres, vagyis akkora területet fed le, mint Magyarország négyszerese – korallzátonyát is a tengervíz hőmérsékletének emelkedése teszi tönkre. Az elmúlt harminc évben felére csökkent a Nagy-korallzátony területe, a szakértők azt jósolják, hogy ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, 2030-ig az egész megsemmisülhet.
Velence, Olaszország
A tengerszint emelkedésével párhuzamosan egy másik folyamat is zajlik Velencében: a lagúna természetes süllyedése. Így aztán az elmúlt száz évben több mint húsz centit süllyedt Velence, a várost elöntő árvizek egyre durvábbak. És ez a statisztikákon is jól látszik: 1900-ban évente tíznél kevesebbszer került víz alá a Szent Márk tér, száz évvel később már évi hatvannál is több ilyen alkalom volt. A jelenlegi trendek mellett a városnak kevesebb mint hetven éve van hátra.
Gízai piramisok, Egyiptom
A híres Gízai piramisokat és a Nagy Szfinxet a környzetszennyezés rombolja. A szennyvíz olyan mértékben károsítja az alapzatukat, hogy akár teljesen össze is omolhatnak – írja a Business Insider.
Holt-tenger, Izrael
Míg a fenti helyeken a tengervíz emelkedése okoz problémát, addig a világ legsósabb tavát, a Holt-tengert a kiszáradás fenyegeti. Egyetlen folyó táplálja ugyanis, ennek vízhozama pedig egyre csökken. 1927 óta évente egy méterrel csökken a Holt-tenger vízszintje, az elmúlt négy évtizedben a tó területe egyharmadával kisebb lett. Így az egykori tengerparti üdülők több mint egy kilométerre kerültek a víztől. Ha minden változatlan marad, és a Jordán folyó vizét nem pótolják valahogy, ötven éven belül a Holt-tenger már csak emlék marad.
Alpok
A klímaváltozás az Alpokat sem kíméli: a nyolcvanas évek óta a gleccserek ötöde már elolvadt. Kutatók a franciaországi Mont Blanc gleccsereit vizsgálva arra jutottak, hogy 3800 méter fölött még viszonylag stabil a jégtakaró, alatta viszont döbbenetesen gyorsan romlik a helyzet. Mivel évente kb. három százalékkal csökken a jég területe, a legnyomasztóbb becslések szerint 2050-re az egész Alpokban már csak a kopár hegyoldalak maradnak.
Tádzs Mahal, India
India egyik legnépszerűbb turistalátványossága a négyszáz éves Tádzs Mahal, mely évente több mint hárommillió látogatót vonz. De már nem sokáig. A légszennyezés, a savas eső, az épület fából épült alapzatának egyre rosszabb állapota, és a rengeteg turista együttes romboló hatásai miatt a hatóságok várhatóan néhány éven belül elzárják a nyilvánosság elől.
Machu Picchu, Peru
A Machu Picchu 1983-ban kapta meg a világörökségi státuszt, azóta rengeteg turista özönlik ide. A látogatókat kiszolgáló infrastruktúra kiépítése miatt az erdőirtás, a földcsuszamlások és az ellenőrizetlen építkezések mind veszélyeztetik az inka romváros épségét. Idén július elsejétől ezért új szabály lép életbe: csak előre váltott jeggyel lehet megnézni, és naponta csak 2500 darabot értékesítenek belőle. És ha a turistaipar pusztítása nem lenne elegendő: Machu Picchu pont egy törésvonalon fekszik, így egy földrengés is bármikor megsemmisítheti – vészmadárkodik az Independent.
Nagy fal, Kína
A híres, kb. 6300 kilométeres fal felhúzásának az időszámításunk előtti harmadik században kezdtek neki, de legnagyobb része a Ming-dinasztia idején, 1369 és 1644 között épült meg. A falnak az évszázadok során a harmada tűnt el, ebben a természetes erózió ugyanúgy közrejátszott, mint a helyiek, akik kilopták belőle a téglákat, hogy házat építsenek maguknak. És persze a rengeteg turista sem tesz neki jót, akik változatos módokon rombolják szuvenírnek kiszedett darabkáktól a belekarcolt graffitikig.
