A cégen belüli széthúzás és az érdektelenség sem tett jót az Uber mintájára alapított startupnak.
Meglepően sokan csodálkoztak rá a napokban arra, hogy alig húsz hónap után bezár az Uber mintájára készített kajás applikáció, a Yummber. A Yummber egy közösségi vendéglátó rendszer volt, ahol az otthonukban főző emberek juttatás fejében megosztották reggelijüket, ebédjüket vagy vacsoráikat másokkal. Tehát főztek, a vendégek az app alapján bejelentkeztek, és otthonos környezetben kajálhattak.
Ahogy másokban, úgy bennünk is felmerült a kérdés, hogy vajon mi vezethetett a bezárásig, mikor már hazánkban is dübörög a sharing economy (közösségi gazdaság), pörög a gasztroforradalom, egyre több a kíváncsi turista, és a hasonlóan bizalmi rendszeren alapuló Airbnbtől sem zárkóztak el a városiak. Azaz minden adott lett volna ahhoz, hogy rácuppanjanak a kalandosan elérhető házi kosztra az emberek.
Persze azért szkeptikusak is voltunk az ötlettel kapcsolatban. Az elindulás óta gyakran feltettük magunknak a kérdést, hogy mégis ki a fenének jutott eszébe egy ilyet épp Pesten elindítani, holott Berlinben, Bécsben vagy San Franciscóban simán eltudnánk képzelni egy ilyen alkalmazást - bár ennek ellentmond, hogy állítólag egy hasonló elképzelés Párizsban is bebukott a közelmúltban. (A 2015 júliusában indított applikációt egyébként a tervek szerint valóban kiszerették volna terjeszteni a bennünk felmerült városokba.)
A legtöbb helyi ráadásul nem éppen a nyitottságáról híres, de magunkat sem nagyon tudnánk elképzelni egy idegen konyhájában, mosdójában toporogni, mikor már tele van a város jobbnál-jobb kajáldákkal, sőt a kísérletezőbb kedvűek már nemcsak lakásétterembe, de DIY étterembe is járhatnak, ha akarnak.
Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak bennünk, mikor szembejött az alapító-tulajdonos, ötletgazda, Kalmár Péter hosszú, helyenként egyoldalú, de azért tanulságos blogbejegyzése a Yummber bedőléséről. “Épp egy Uber fuvar közben nézegettem az alkalmazást a kezemben valamikor 2014 december elején, éhes is voltam és arra gondoltam, hogy jópofa lenne, ha a nem hivatásos sofőrok cikázó autóihoz hasonlóan ugyanígy látnám a telefonom, hogy a magánlakásokban kik-hol és mikor-mit főznek?
...És akkor beugrott, hogy csinálok egy olyan vállalkozást, ami ugyanígy, mint az Ubernél, a sharing economy elvén működik, ugyanígy, mint az Ubernél, lokáció alapon nyomonkövethető, ugyanígy, mint az Ubernél, egy okostelefonnal és bankkártyás fizetéssel teszi kényelmessé a fizetést, és ugyanígy, mint az Ubernél, a végén milliárdos leszek – persze dollárban.” – írta a rendezőként, producerként, szerzőként és színészként is ismert vállalkozó, aki hosszasan ecseteli kálváriáját az üzlettárs, Boros Regina leigazolásán át a fejlesztőkkel és informatikusokkal vívott harcokig, de sok szó esik a befektetőkről és a Yummbert övező média csinnadrattáról is.
“A kezdetekben úgy gondoltuk, ,hogy a Yummber elsősorban a házias ízekről, a nagyi főztje iránti nosztalgiáról és a különleges élményről fog szólni; és büszkén lovagoltuk meg az Uber magyarországi trendi és ellentmondásos hullámait....Az elképzelést magáévá tette a menedzsment, és az irányítás is olyan laza lett, amilyenre a szolgáltatást szerettem volna hangolni - de ez startup esetében végzetes hiba lett. Ráadásul a feltételezéseink nagy részét nem igazolta az élet. Nem laza nagyik, hanem elfoglalt, tudatos wannabe-chef fiatal szakácsok töltöttek fel ajánlatokat és trendi, elkényeztetett belvárosi foody bloggerek próbálták kipróbálni az alkalmazást, ami nem nagyon jött össze nekik. Egy darabig “divat” lett letölteni az applikációt, de gyakorlatilag használhatatlan volt: vagy azért mert tele volt kritikus hibával(bug) vagy azért mert nem volt ajánlat soha fent a rendszerben.”- olvasható az oldalon.
Kalmár egyébként azt írja, hogy a hibák javítását követően napi 6-8-10 ajánlat is lett a rendszerben a kezdeti heti 3-4 ajánlathoz képest, a napi 40-50 adagból pedig jó ha 6-8 adagot ettek meg a vendégek, a többinek a költségét a Yummber állta, így a pénz gyorsan fogyott.
Bár a befektetők által utalt pénz gyors fogyatkozásában valószínűleg az is közrejátszik, hogy 2015 októbere és 2017 márciusa között 20 hónapon át 60 munkatárs kapott többé-kevésbé rendszeres javadalmazást. És ha már statisztika, a 2015-ös év végéig 743 vendéglátó és 2590 vendég regisztált be az oldalra. Ugyanis a csak magyar nyelven elérhető applikáció regisztrációhoz kötött volt, ami az egyik volt munkatárs szerint igencsak megnehezítette azt az elképzelést, hogy külföldieket, turistákat is bevonjanak a rendszerbe.
Az ételek beárazása egyébként vendéglátó függő, de átlagosan 1000 és 1500 forintot kértek egy ebédért. Az alkalmazás működtetői pedig minden, a rendszeren keresztül eladott étel után 15-20 százalékot kaptak. A cikk készítése közben ránéztünk az oldalra, ahol jelenleg egy ajánlat van feltöltve, a hetedik kerületben ehetnénk 1500 forintért medvehagymás zöldségkrém levest kevert tésztával, ha akarnánk.
A projekten dolgozó belső informátoraink szerint egyéb gondok is akadtak a cégnél, mind a pénzügyi menedzsment, mind az informatikai megoldások terén. Azt, hogy mi történt pontosan persze sosem fogjuk megtudni, de a sztorit nem véletlenül kapták fel annyian és beszélnek róla városszerte, hiszen sokak számára rendkívül tanulságos. Egyébként még nem intenénk végleg búcsút a Yummbernek, reméljük, hogy a technikai és egyéb nehézségek után képes lesz tanulni a hibáiból és übereli majd magát. A Kalmár Péter által sokat emlegett Boros Regina szintén teátrálisra sikerült válaszát egyébként ide kattintva találjátok.
