Az ember a kedvenc éttermével kicsit úgy van, mint a kedvenc zenekarával, vagy színészével: ahogy nem múlhat el nap anélkül, hogy meghallgatnám a Vogue-ot Madonnától, és ahogy a mai napig hetente előkerülnek nálam a Szex és New York random epizódjai, épp így képtelen vagyok egy hétnél hosszabb időn át nem gondolni kedvenc tel avivi éttermemre, a Zakaimra.
A tökéletes harmóniában összeolvadó ízekre, a mindig közvetlen, baráti összeröffenéseket idéző hangulatra, a bohém enteriőrre, és a mennyei illatokra, amelyek a kohyha felől szállnak – itt ugyanis a sütés-főzés és az étkezés egyazon helységben történik.
Vegán, de ez titok!
Tisztán emlékszem, hogy lenyűgözött, amikor először lehettem szemtanuja a szakácsok szakértelmének: megbűvöltem bámultam, ahogyan a friss paradicsomot percek alatt sűrű, füstös ízű krémmé változtatják, ahogy a héjában sült krumplit kézzel törik amorf darabokra, majd olajban ropogósra sütik, vagy ahogy az ánizspálinkát frissen préselt mandulatejjel öntik fel, megkreálva a világ legtökéletesebb koktélját.
A gond csak az volt, hogy a Zakaimból távozva boldog-boldogtalannak el akartam mesélni, milyen csodában volt részem, ám hiába magyaráztam, baromi nehéz volt szavakba önteni, mégis mitől lehet olyan zseniális egy menü amely konkrétan csakis zöldségeket és gabonákat vonultat fel. Mert hogy – bár a bejáratnál ezt semmiféle jelzés nem hirdeti – a Zakaim vegán étterem, azaz nem szolgálnak fel húst, tejterméket és tojást tartalmazó fogásokat.
Szója nélkül, lélekkel
Ám mindezt nem kötik a vendég orrára: nincsenek „mentsd meg a csirkéket”, vagy „a bunda gyilkosság” táblák a falon, az étlapon nem ecsetelik a húsevés ökológiai következményeit, mi több, még a „vegán” szó sem szerepel egyetlen fogás leírásában sem. Az ok egyszerű: az étterem tulajdonosai, alapítói és szakácsai hisznek abban, hogy az ételek olyan ízesek, teljesek és laktatóak, hogy egy húsevő észre sem venné az állati eredetű összetevők hiányát egy menüsor elfogyasztása után.
Ám ami a hard core vegánokat is meglepi: az étlapról szintén hiányzik a tofu, szejtán, vagy bármilyen más „hús helyettesítő” étek, ez pedig óriási megkönnyebbülés azok számára, akik akár ideológiai, akár egészségügyi okokból pikkelnek a szójakészítményekre. Ám nem csak az ételek összetételét tekintve figyelnek a vállalkozás ökológiai lábnyomára: a falakat borító festmények saját kezűleg készültek, a bútorok pedig mind újrafelhasznált darabok.
Menü a mennyekből
A Zakaim alapítói és lelkei három harmincas éveikben járó testvér, Hilla, Hani, és Harel Zakaim, és bármily megdöbbentő az étterem egy éve dübörgő sikerét figyelve, egyikül sem foglalkozott korábban vegán vendéglátással.
Hilla ingatlanozott, Hani profi fotós, Harel pedig Izrael leghíresebb séfjeinek keze alá dolgozott éveken át, ám világ életében húst hússal készített. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, az étterem rendre kapja a fergeteges kritikákat: a „Happy Cow” nevű, világszerte vegán éttermeket ajánló oldalon sokan írnak, akik „körbekajálták a világot”, de ilyesmivel még nem találkoztak.
Sütőben sült, fokhagymás olívaolajjal megkínált brokkoli zöldoliva mártással, klasszikus cézársaláta parmezán helyett pácolt kesudió forgáccsal, édesburgonya és avokádó sashimi, csokoládés kalács, eszpresszó hab – csak néhány a fogások közül, amelyeket végigkóstoltunk, és hol szótlanul, lehunyt szemmel, hol hangosan lelkendezve élveztünk.
A fogások valahol 2000 és 5000 forint között mozognak, az adagok bőségesek, a pincérek pedig olyan készségesek és kedvesek, hogy sokszor legszívesebben meghívnám őket az asztalomhoz. A Zakaim tehát olyan étterem, mint Nápolyban a DaMichelle, vagy a Le Potager du Marais Párizsban: ha az ember erre jár, egyszerűen vétek volna kihagyni. Amíg pedig beficcen egy tel avivi nyaralás, íme a világ legfinomabb sültkrumplijának autentikus receptje Zakaim módra.
