Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A lehetetlen létezik: glutén, hozzáadott cukor nélküli, vegán torta – amely sütés nélkül készül. Akkor mégis mi van benne? Steiner Kristóf megmondja.
Örömmel jelentem be, hogy a lehetetlen igenis lehetséges: létezik glutén, hozzáadott cukor és zsiradék-mentes, 100% vegán torta – amely ráadásul sütés nélkül készül. Varázslatos kvalitásai közé tartozik továbbá, hogy finom, és hogy egy szeletben kábé 200 kalória van - ami kevesebb, mint egy marék gumicukor, vagy mondjuk egy nagy(on nagy, és zsíros) pohár tej energiatartalma. Persze jogosan kérdezheti bárki: “Akkor mégis mi van benne?”. Természetesen elárulom, de előtte kénytelenek leszünk eloszlatni néhány városi, illetve konyhai legendát.
Az egyik az, hogy az avokádó csupán salátákban, és guacamoléban működik – ez a csodálatos gyümölcs (igen, gyümölcs – botanikailag egy hatalmas bogyó) ugyanis egyáltalán nem sós, hacsak nem sózzuk meg.
A másik, hogy az aszalt gyümölcsök és a magvak megfizethetetlenül drágák, dióval és mazsolával kalkulálva (ha nem a DM-ben, vagy a sarki éjjel-nappaliban vesszük meg, hanem mondjuk a piacon) nagyjából 1000 forintra jön ki, cserébe viszont nincs benne liszt, tojás, vaj és cukor – ami összesen kábé ugyanennyit tenne ki.
A harmadik pedig - ez most kimondottan mazsigyűlölőknek szól - hogy a mazsola undorító dolog. Rengetegszer hallottam, hogy sokan gyűlölnek ráharapni a szottyadt szőlőszemre a nagyi túróspitéjében, de örömmel jelentem, hogy itt ez nem történhet meg: a mazsola állaga, mi több, íze is elvész, igazából csak csak a természetes cukortartalma, és a tömege miatt fontos - ezzel együtt ha valaki nagyon idegenkedik tőle, bármilyen más aszalt gyümölccsel kiválthatja, elsősorban azért ezt használtam,mert klasszisokkal olcsóbb a többinél.
Na, akkor vágjunk bele!
A tésztához
2 csésze olajos mag (kesudió, dió, mandula – ami tetszik... vagy ami épp a legolcsóbb)
1 csésze aranymazsola, vagy aszalt sárgabarack (vagy fele-fele)
1 kiskanál vaníliakivonat
1 csipet só
A narancsos krémhez
1 csésze aranymazsola, és/vagy aszalt sárgabarack
1.5 csésze olajos mag – a fentiekből válogatva, vagy azok keverékéből
4 narancs kifacsart leve és 1 lereszelt héja
2 banán
A csokihabhoz
1 kiskanál vaníliakivonat
1/2 tábla étcsokoládé
3 kanál kakaópor (természetesen nem a cukrozott, instant fajtából)
2 puha avokádó
1. A konyhai robotgépbe dobálom a magvakat és meghintem egy kis sóval, majd addig pörgetem őket, míg morzsára emlékeztető textúrát kapok.
2. Ekkor utánaküldöm az aszalt gyümit is, és ismét robotolok.
3. A kapott morzsás masszát egyenletesen egy pite formába nyomkodom, és betolom a mélyhűtőbe, amíg összedobom a narancskrémet és a csokoládéhabot. (Ha kicsit több "tésztát"csináltam volna, a peremet is körberaktam volna, hogy egyben tartsa a cuccot - így biztonságosabb, de egyébként enélkül is összeáll.)
4. Kilötybölöm a robotgéphez tartozó edényt, és a narancsos töltelék összes hozzávalóját egyszerre belepakolom, majd addig pörgetem őket a masinában, míg sűrű krémet kapok. Nagyjából olyan állagúnak kell lennie, mint a körözöttnek. Ha megvan, kikapom a pitét a mélyhűtőből, és megpakolom az illatos narancskrémmel, majd szépen elsimítom a tetejét, és visszatolom a mélyhűtőbe, hogy még jobban megszilárduljon.
5. Már csak a csokikrém van hátra. A meghámozott, kimagozott avokádót egy keverőtálba kanalazom, majd meglocsolom a vaníliával, beleszóróm a kakaóport, és a botmixeremmel sűrű habbá keverem.
6. Eztán kezelésbe veszem a fél tábla csokit – előbb apró kockákra töröm, majd lassú tűzön megolvsztom (én nem szoktam a vízgőz fölött olvasztással vacakolni, de lehet azt is). A csokiszirupot az avokádókrémbe keverem, és egy haberővel eldolgozom benne, majd – épp csak annyi időre, míg rendet rakok a konyhában – ezt is a mélyhűtőbe küldöm, hogy elgondolkozzon az élet dolgairól.
7. Végezetül a csokoládéhabot (ami egyébként már önmagában is varázslatosan finom) a narancskrém tetejére halmozom, és elsimítgatom.
8. Utolsó simításként az olvasztott csoki maradékát a torta tetejére csepegtetem egy kanállal, körkörösen, csigavonalban.
Volilá, a torta készen van – a rossz hír az, hogy néhány órára pihennie kell a hűtőben, hogy elérje a szeletelhető állagot. Felgyorsítjaa folyamatot, ha két órára a mélyhűtőbe rakom, de a legjobb, ha egy éjszakára békénhagyom a hűtőben.
A türelmetlen várakozásután eltávolítom a pite forma peremét, és láss csodát, a rétegek láthatóan elkülönülnek egymástól, pont olyan stabil, mint egy sütőben sült torta, könnyedén szeletelhető nedves késsel, és olyan elképesztően finom, hogy kedve támad megismerkedni egy másik “nyers” torta receptjével... jövőhéten.
