Van néhány olyan nemzeti fogásunk, amikre bár mi magyarok szentimentális romantikával gondolunk, a világ többi részén felhúzott szemöldökkel és kissé értetlenül reagálnának. A krumplis tészta, a mákos guba, és a tojásos nokedli tipikusan ilyen ételek. Nehéz elmagyarázni egy külföldinek, hogy mégis mi lehet jó a burgonya és a tészta házasításában, miért jó az, ha száraz kiflit tobálunk a (szója)tejbe, és megszórjuk egy csomó porcukros mákkal, illetve hogy lesz abból emberi ételre emlékeztető fogás, ha a gnocchit (mert hogyan máshogy magyarázza el az ember a galuskát) összekeverjük a rántottával.
Ez a mai recept azonban épp egy ilyen magyarkonyha-magyarázkodásból született meg - miután ugyanis elmeséltem olasz barátaimnak, hogy márpedig a tojásosnokedli fejessalátával a világlegfinomabb étele, azonnal támadásba lendültek: bizonyítékot követeltek. A gond csak az volt, hogy - mivel már öt éve vegán vagyok - nem eszem, és nem is főzök, sőt, nem is vásárolok tojást, elsősorban nem egészségügyi okokból, egyszerűen - ismerve a körülményeiket - sajnálom a kotlómasinaként kezelt tyúkokat. Szerencsére egy tojásmentes omlettet viszont már álmomból felkeltve is összedobok, így hát nem maradt más hátra, mint megnézni: a csicseriborsós változat nokedlivel is működik -e. Azaz - ha már az olaszoknak így magyaráztam el - gnocchival.
Hozzávalók:
1 csomag natúr gnocchi (ha vegánok, vegyenek tojásmentes változatot!)
fél csésze csicseriborsóliszt
1/2 kocka (kb 150 gramm) tofu
3 kanál mandulaliszt (elhagyható)
1 gerezd fokhagyma
3-4 evőkanál olaj - én olívát használtam
só, bors
...plusz ami a fejessalátához kell: saláta, ecet, só, cukor - illetve bármennyire is nem szerepel az ómagyar fejessalátasiralomban, én friss citromlevet, feketeborsot, és olívaolajat is teszek a dresszingbe.
1. Felteszek forrni sós vizet egy láboskában (azért láboska, mert kisebb, mint egy lábos, de nagyobb, mint egy kislábos), és amíg lobogni kezd, kikeverem a hamistojást.
2. A sajtreszelő kislukú oldalán keresztük egy mélytányérba reszelem a tofut, sózom és borsozom, majd felöntöm fél csésze vízzel. A csicseriborsólisztet és - ha van - mandulalisztet kanalanként adagolom hozzá, és közben a másik kezemmel egy villával kavargászom, hogy ne legyen csomós - pont ahogy a rendes tojást szokás felverni.
3. Kibontom a gnocchit, és - csak azért, hogy a nokedlihez hasonlóan amorf és meghatározhatatlan legyen - kettécsippentem a kis gombócokat. Ha forr a víz, beledobom őket, és mérsékelt lángon addig főzöm, amíg felbukkannak a víz felszínén, mint Jack és Rose a Titanicban.
4. Amíg főnek, egy nagy serpenyőben olajat hevítek, és ha már forró, az aprócska kockákra vagdosott fokhagymát az olajra dobom. Csekkolom, hogy a "rántotta" nem sűrűsödött -e be, ha igen, kicsit még vizezem. Olyannak kell lennie, mint a felvert nyers tojásnak.
5. A serpenyőbe öntöm a kutyulékot, és hagyom, hogy egy kicsit megsüljön - addig pont van időm leszűrni a galuskának álcázott gnocchi cafatokat.
6. A "rántottán" egy fakanállal dolgozom: nem engedem, hogy omletté álljon össze, kis galacsinokra szedem, és addig sütögetem, tologatom, nyomomatom és felezgetem őket a fakanállal, míg végül tényleg pont úgy néz ki, mint a tojásrántotta.
7. Ekkor a szűrőből a serpenyőbe tessékelem a hamisgaluskát, és párat még keverek rajta, aztán leveszem a tűzről, és letakarom egy tányérral (persze akinek van kedve keresgélné a serpenyő hivatalos fedelét a konyhaszekrényben, az tegye csak bátran, engem az őrületbe kerget), amíg összedobom a salátát.
8. Egy öblös edénybe beletépkedem salátaleveleket, a nagyobbakat félbe is tépem. A saláta szívét egyben hagyom, mert az a legeslegfinomabb, és vétek lenne apróra szedni. Egy bögrébe három evőkanál ecetet, három evőkanál olívaolajat mérek, és belefacsarom egy citrom levét, majd sózom és borsozom, a tetejébe még belepréselek egy gerezd fokhagymát is. Egy csipet cukrot feloldok negyed csésze vízben, majd felöntöm vele az ecetes öntetet, összekurircolom, majd a salátára öntöm. Készen is vagyunk a vegánított hungarikummal!
