A Gault&Millau nem rossz könyv, bor- és ételsznoboknak kötelező olvasmány, de a használhatóságával még vannak problémák. Étteremkalauz-kalauz.
Étteremkalauzt olvasgatni iszonyú rossz, erre azóta jöttem rá, mióta a Totalcartól megörököltem egy Michelin étteremkalauzt. Ebéd előtt kín, utána rosszul van az ember, ha ételre gondol. Ennek ellenére nagy hagyománya van ezeknek a kalauzoknak, gondoljunk csak a Népszabadságban futó Wittmann-fiúkra (melyből persze könyv is készült), a legendás Michelinre, és a Magyarországon nemrég debütált Gault&Millau-ra.
Az amerikaiak a Zagatra esküsznek, mások a Food&Wine-ra, nekünk meg marad a Dining Guide, és a Gault&Millau. Nem, nem írjuk le, hol lehet a legjobb pho levest enni, és mitől olyan menő az Anyukám mondta (viszont jegyezzék meg, vasárnap zárva vannak!, csak megnézzük, mennyire praktikus az új sárga könyv, melyet Molnár B. Tamás szerkesztett. A külföldi kiadásoknak megfelelően,nem csak az éttermeket ismerhetjük meg, hanem a szállodákat, borászatokat és borokat is.
A menő éttermek maximum 5 sapkát szerezhetnek, a felfelé mutató hüvelykujj pedig nem lájkolásra buzdít, inkább arra, hogy próbáljuk ki a helyet, mivel ajánlott kategóriába került. Fontos tudni, hogy kizárólag a konyhát értékelik, az undok kiszolgálásért vagy a roggyant wc-ért nem jár pontlevonás. Maximum 19,5 pontot lehet elérni ebben a rendszerben, a három legmenőbb étteremnek 17-et sikerült (Costes,Onyx,ZONA Bisztró), mely a "kiemelkedő konyha" minősítést éri.
Felépítésében nem étteremnevek, hanem városok szerint van bontva a kalauz, amivel lehet vitatkozni, de nem feltétlenül rossz, ha egy ismeretlen városban keresünk valami vállalható helyet. Mély sajnálatunkra Szentendre több izgalmas helye kimaradt, bekerült viszont néhány turistákra szakosodott műintézmény. Hasonló rendszerben tematizálták a szállodákat is, igaz meglepő módon az angol fordítás lemaradt, aminek egyrészt örülünk, mert akkor legalább Molnár B.-ék feltételezik, hogy van magyar fizetőképes kereslet. Az szintén nem derül ki, hogy milyen árkategóriában mozognak a szálláshelyek, pedig nem feltétlenül ártana, ha tudná az olvasó, hogy a Hotel Kager mennyit kóstál egy éjszakára, a Sóstógyógyfürdői Dzsungel hotelről nem is beszélve.
A borral és borászatokkal foglalkozó rész vitákat válthat ki, a Szepsy hívek biztos felhördülnek, hogy hogyan előzhette be a Királyudvar,igaz csak egy pontttal. Az értékelést a szerzők saját otthukban a " lehető legkedvezőbb körülmények" közt kóstolták, jelentsen ez bármit. Ebben a szisztémában nem a szokásos 20 pontos rendszerhez nyúltak a szerkesztők, itt az alsó küszöb 8-9 pont, 14-15 pontnál már "szabadon érvényesülhetnek az erények". Jó tudni, hogy a legjobbak idén 17 pontot kaptak (Királyudvar Lapis Aszú 2006 - Disznókő Kapi Aszú 6 puttonyos - 2005) , a nagy borok többsége a 15-16 pontos kategóriába került.
A borászatok borvidékek szerint vannak bontva, azon belül pedig értelemszerűen ABC sorrendben. Laikusok révén örültünk volna egy körülbelüli árfeltüntetésnek,mert persze a Google a barátunk, de nem túl jó, ha kiderül,hogy az adott bor ára nagyságrendileg több a tervezettnél. Pedig nagy segítség lehetne, hogy a borszerető, vagy egyszerűen csak sznob barátokat mivel lepjük meg.
Viszont pozítivum, hogy a könyvhez mellékelnek egy kódot, amivel a netes kiadás is elérhető, így nem kell magunkkal cipelni papíralakban, ha vásárolni megyünk, vagy épp egy tuti helyet keresünk a kirándulásunk során. Az ígéretek szerint hamarosan érkezik a mobiltelefonos applikáció is.
