Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Street food show volt a hétvégén. Az ételeket szerettük, az árakat elviseltük, a körülményeket kevésbé. Osztriga, rák, műanyag tányérból menő?
Kinéztünk a hétvégén a Street Food Show-ra, hogy megnézzük, mit tud egy ilyen esemény. Az első és elég fontos szempont: nem volt belépőjegy, és voltak jó kaják is, ez utóbbiak értelemszerűen pénzért.
Ezen a hétvégén rendezték meg az 5. kerületi Hold utcai Piacon a harmadik Street Food Show-t. Ennek az a lényege, hogy különböző vendéglátó egységek kiköltöznek a piac második emeletén lévő „boxokba” és bemutatják magukat. Lehet enni kézműves fagyit, osztrigát, quesadillát, Serrano sonkát, kagylót, óriás hamburgert és természetesen a szürke marhából készült gulyásleves sem maradhatott ki a felhozatalból.
A sok ízletes étket meg jól le lehet öblíteni a 600 forintos sörrel (korsó), ciderrel, vagy valami méregdrága borral.
Amikor meghallottam, hogy „street food” azonnal a fesztiválos hangulat ugrott be (leginkább a Sziget): sétálóutca, fabodegákba zsúfolt éttermek, brutális árak, túl kevés pad, napsütés, műanyag evőeszköz (használhatatlan műanyag kés), pálinka, sör, bor és rendkívüli hangulat.
Nos, ebből a képből amit elképzeltem majdnem minden bejött, kivéve az utca – amire egyébként ugye a neve is utal a rendezvénynek. Összességében jól éreztük magunkat, jót is ettünk, de azt megállapítottuk, hogy legközelebb ebédidőben messzire kerüljük a street food showt.
Az egyetlen, ami igazán illúzióromboló volt, hogy az igazán jó minőségű, finom ételeket papír/műanyag tányérból, műanyag evőeszközökkel kellett enni. Három szép rák egy műanyag tányéron messze nem nyújtja ugyanazt, mint három szép rák egy porcelánon. És hogy ez egy fesztivál? Igaz az, pont, mint egy hétvégével korábban a Villányban megrendezett Stílusos Vidéki Éttermiség volt, ahol megoldották a rendes tányér-rendes evőeszköz meglétét, igaz, ennek fejében jó pár fiatalember csak azzal foglalatoskodott, hogy a használtakat összeszedje. Plusz költség, plusz macera, de mekkora különbség...
De akkor mégis milyen a helyszín
Nos, kérem szépen a Hold utcában lévő piac második emeletén lévő fakkokban alakították ki az éttermek, pékség, fagyizó stb. saját hadiszállásukat, és próbálták ilyen-olyan technikával becsalogatni az érdeklődőket. Kicsit úgy éreztem magam, mint bármelyik plázában az éttermes részen, azzal a különbséggel, hogy itt igazán különleges gasztroélmények is voltak, és a legtöbb kaja egészséges/kiváló alapanyagból készült, amit semmiképpen sem mondhatnánk tipikusnak egy plázás food-courtban.
Mindenhova benéztünk, feltérképeztük a kínálatot, de sajnos végigkóstolni csak a felhozatal egy részét tudtuk, kapacitáshiány miatt.
Amit nagyon szerettünk
A 400 forintos quesadilla tökéletes volt. A pár, dél - amerikai ételt felsorakoztató hely sajnos nem került fel a térképre, mert túl későn döntötték el, hogy megmutatják, hogyan készítik a mexikói remekeket – tudtuk meg az egyik itt dolgozó munkatárstól. Nekünk nagyon bejött, az ára meg totál bónusz volt. Háromféle ízben árulták: spenótos, marhás, csirkés. A tetején tejföllel, csípősen, ahogy kell.
A Szimplában a gulyáslevesre (1000 forint egy nem kifejezetten emberes adag) mentünk rá, ami a fotós kolléga szerint nagyon finom volt, és alig volt benne zsír. A nagy hőséget a Fragolában próbáltuk levezetni, ahol megkóstoltuk a camembert-, homoktövis-, és a nutella fagylaltokat, jelentjük: mindegyik elképesztően jó, de a nutella - az valami zseniális! Az ára kicsit húzós, 250 forint egy kisebb lapáttal.
Nagyon szerettük volna megkóstolni a Bodegában a hamburgert, de ehhez minimum 40 percet kellett volna sorbanállnuk, úgyhogy inkább feladtuk. Úgy néz ki, ez volt a legjobban fogyó kaja a piacon.
Ebédidőben felejtős
Pont ebédidőben sikerült megérkeznünk, abszolút fullon volt a hely. Ami nem csak azért volt kellemetlen, mert csak nagyon lassan lehetett ételhez/asztalhoz jutni, de még iszonyú fülledt is volt a levegő.
Pénzért vett játékpénz
Nehezen lehetett észrevenni, de volt két kis pultocska, ahol a valódi pénzt kis pénzkuponokra lehetett beváltani, és az egész rendezvény területén csak a jegyekkel lehetett fizetni. Ami jó: az el nem költött játékpénzt vissza lehetett váltani. A rossz hír az volt, hogy gyakorlatilag nem volt esély arra, hogy akár csak egy százas is maradjon a zsebünkben.
Összefoglalás
Ahhoz képest, hogy harmadik alkalommal rendezték meg a show-t, kicsit felkészületlennek tűnt a dolog. Igaz, nem a szervezők részéről, inkább a kiállítók jártak babacipőben. Nagyon hiányoltuk, hogy a Sonkaarcok, Malom Bisztró, Szimplakert, Budaörsi Halpiac és Pali bácsi finomságai kivételével sehol nem találtunk szórólapot, amelyről kiderülne hogy kik is ők valójában, és hol lehet velük találkozni vasárnap este nyolc után – ekkor zárt ugyanis a rendezvény.
Az árak egészen jók voltak: egy-egy adag/menü 900-1500 forint körüli áron volt, meg hát ugye az olcsó, de rendkívül finom quesadilla.
A hangulat remek volt, akiket megkérdeztünk egyöntetűen kiemelték: „nagyon klassz, hogy nem kell fizetni a bejutásért.” Ha szeretik az ilyesmit, legközelebb mindenképpen megéri kinézni.
