Kell-e pihentetni a mézeskalács tésztát, hogy azonnal finom puha legyen? Két receptet teszteltünk rommá, hogy kiderüljön, melyik módszer az igazi.
Van ez a szezonális fixáció, hogy karácsony előtt mézeskalácsot kell sütni. Szerintem tíz konyhával rendelkező háztartásból nyolcban tuti készül évente egyszer, gyerekeseknél az arány simán közelíti a száz százalékot.
Ha tehát nekiállunk, süssünk belőle jót. Például ne törjön bele a fogunk. Ne csak három hét múlva ne, hanem rögtön sütés után is legyen puha, sőt, maradjon is úgy.
Mézeskalácsfronton (is) két tábort különböztethetünk meg, a pihentetéspártiakat és az azonnal sütősöket. Mindkét társaság esküszik az ő egyedüli és üdvözítő igazára. Most viszont elszántuk magunkat, hogy pontot tegyünk a nagy vita végére, és megversenyeztessük egymással a pihentettt és az azonnal sütött mézeskalácsot, és győzzön a jobbik.
A küzdő felek kiválasztásánál nem kispályás játékosokat állítottunk be. A pihentetett receptet Limarától vettük (a képen a fehér), az azonnal sütős recept WiseLadytől került fel ide (a képen a barna). Mindketten évek óta ragaszkodnak a jól bevált formulához.
Én viszont megsütöttem mindkettőt, precízen (khm) betartva a mennyiségeket. Mindkét fajta tésztából csináltam vékonyabbra és vastagabbra nyújtott verziót, és mindkettőnél készült 8 illetve 10 percig sütött adag is. A végeredményt összehasonlítottuk frissen, aztán a termés egy részét napokig a pulton hagytam egy tálcán, másik részét (fajtánként külön) zárt dobozba tettem. Ezeket mind megkóstoltuk másnaposan, harmadnaposan, és sokadnaposan is.
Mi már tudjuk a végeredményt, de csak csöpögtetni fogjuk a részleteket. Jöjjön először az egyik recept, aztán a másik, harmadik menetben pedig végerdményt hirdetünk.
Következzenek most az első recept tapasztalatai. Limara változatával kezdjük, mert ennek a tésztáját egy nappal a másik előtt készítettem, hiszen pihentetni kell sütés előtt. Ennek a változatnak ami az előnye, az a hátránya is. A pihentetés miatt nem leszünk meg vele egy menetben, viszont a tészta pillanatok alatt, kevés kosszal elkészül, és akkor rápihenhetünk egy napot a második felvonásra.
A tészta
Limara receptje - már megint - tökéletesen működött. Mivel nála másfél kiló lisztre és hat tojásra szólt a recept, ezt osztottam vissza egy tojásnyi adagra, amiből elég kretén mennyiségek jöttek ki, de azokat legalább grammra betartottam. Az egy tojásnyi tésztából két tepsi mézeskalács lett. A tésztát 5 perc volt elkészíteni, és másnap öröm volt vele dolgozni. Szilikon lapon lisztezés nélkül lehetett újra és újra nyújtani a kiszaggatás után megmaradt mennyiséget. A tésztát kb 2-3 miliméter vastagra érdemes nyújtani, sütés közben úgyis nő még, az ennél vékonyabb már kekszesen kopog, még rövid sütés után is.
Sütés
A receptben 8-10 perc áll. Az én sütőmben a 8 perces tepsi puhasága három naposan, a pulton állva is kifogástalan, a tízpercesnek sokkal szebb a színe, viszont az állaga kicsikét keményebb, bár, még mindig nem kemény.
Kifogásként annyi merülhet még fel, hogy a kisült mézesek - sem a 8, sem a 10 percesek - nem lettek fényesek (Limarának bezzeg igen), és a 8 percesek elég sápadtak. Előbbit, ha ez valakit zavar, a sütés vége előtt 2 perccel megejtett tojásos lekenéssel lehet orvosolni - vagy cukormázzal, ha valakiben van erre affinitás. A másik probléma megoldása - már ha valaki egyszerre szeretne nagyon puha mézeskalácsot, és szép színt - az lehet, ha a tésztába egy icipici sötét kakaóport is teszünk.
Kinek ajánlott?
Ezt a recept jó választás lehet annak, aki viszonylag kevés mézeskalácsot sütne, mert az egy tojáshoz csak 25 deka liszt kell, amiből két tepsinyi mézes sült ki. Szintén ajánlanám kezdőknek, mert nagyon egyszerű bekeverni a tésztát, és tényleg nagyon könnyű vele dolgozni is.
A recept (2 sütőtepsinyi)
66 gramm méz
50 gramm vaj
Ezeket a mikróban óvatosan összeolvasztjuk, félretesszük hűlni. És közben a turmixgépben összeöntjük a kövekezőket:
83 gramm porcukor
1 tojás
1/3 tk szódabikarbóna
1 csapott tk őrölt fahéj, 1 csapott tk őrölt gyömbér, 1/3 tk őrölt szegfűszeg, kevés reszelt szerecsendió
Ezeket összeturmixoljuk. Kell még:
25 dkg liszt
Ha már nem forró a mézes-vajas keverék, összeöntjük és elkeverjük a turmix-szal, aztán fakanállal beleforgatjuk a lisztet. A kész tésztát egy fedeles műanyag dobozban a hűtőbe tettem, ott majdnem egy teljes napot állt.
Felhasználás előtt kézzel kicsit átgyúrtam, hogy melegedjen egy picit, de nem kellett neki sok, könnyen lehetett nyújtani.Vékonyra, körülbelül 2-3 miliméteresre nyújtottam, kiszúrtam a formákat, a maradék tésztát összegyurmáztam, nyújtottam, szaggattam, stb, míg el nem fogyott. Nekem könnyebb volt a kiszúrt formák közül először felszedni a maradék tésztát, és az ottmaradt kekszeket a tepsire tenni, mint a kiszúrt mézeseket kipiszkálni a környező tésztából, de mindenki válassza azt a módszert, ahogy neki megy. Amikor sütőlapra tesszük, hagyjunk köztük legalább jó centis helyet, mert különben összenőnek.
A kiszaggatott mézeseket 160 fokos sütőben, szilikonos sütőpapíron sütöttem, nekem a 8 perces adag állaga, a 10 percesnek meg a színe tetszett jobban.
