Az étterem a squashpályák közvetlen közelében, átható tornateremszag közepén található. Mégis szerettük.
Sokat hallottunk a Goldról, mindenki arról mesélt, hogy a Gold Fitnessben van. Biztos csak egy épületben, gondoltuk, de tévedtünk. Az étterem a squashpályák közvetlen közelében, átható tornateremszag közepén található. Mégis szerettük.
A berendezés sötét arany színeiből derül ki, ez nem egy edzőtermi büfé, hanem egy étterem az edzőteremben, annak minden zajával, szagával együtt.
Hetente változó menüt kínálnak, nagy adagokkal és nagyon jó áron. Az első fogás, amiben előételek és levesek vannak, 550 forint. A második fogás a főételeké, 980 forintért, a harmadik a desszerteké 500 forintért. (Három fogás 1490, két fogás 1280 forint.) Ottjártunkkor hatféle előétel, hétféle főétel és négyféle desszert közül lehetett választani, amelyek mindegyikénél a tálalásra kiemelkedő hangsúly kerül.
Az előételekből volt a leggusztusosabb választék, azok közül döntöttünk legnehezebben. Végül Danny gazpachót, Anna glasgow-i fekete pástétomot kért, ami, ahogy sejtettük, remek véres hurka változatnak mutatkozott.
A véres pástétomnak nagyon örültünk, a vér ugyanis nehezen tárolható alapanyag, ritkán látni étlapokon. Az adag inkább egy főételre jellemző mennyiség, a pástétom meglepően bevállalós, jól fűszerezett, erős kezdés. Furcsa is lett volna egy szűk réteg imádott fogását elszégyenlősködni. A hagymalekvár vörösboros beütése jól illik a véres pástétomhoz, ezen a részeges hagymán nagyon fellelkesülünk, egymás villáját odébbtolva versengtünk a hagymalekvárért. A gazpacho friss, üdítő, de a jó sok olívaolajat és a pár órás, lesózott zöldségmacerálást mintha elhagyták volna belőle, nem elég mély az íze, így inkább egy kiváló zöldségturmix. Annak viszont üdítően finom.
A felszolgálás kedves és nagyon pontos, kérdéseinkre tudják és el is mondják a választ, vagy azonnal utánakérdeznek a konyhán. A főételt rendkívül gyorsan hozták, de mivel a köret hidegnek bizonyult, gyanút fogtunk, hogy jó ideje várakozhatott a tálalópulton.
A főételek közül is nehezen választunk, a menü okosan van összeállítva, egy hétig minden nap lehet róla ismétlés nélkül ebédelni. A Budafoki úton rengeteg irodaház van, augusztus ellenére szép forgalom van az étteremben.
Az egyik főételünk a rozéra sült kacsamell volt polentával, a másik pedig vajhal steak fehérboros Velouté mártással és pórés-petrezselymes krumplival. A rozé kacsamell bátor húzás, kevesen szeretik és nem könnyű elkészíteni. Pár mócsingot leszámítva - az egyik pont Dannynek jut, aki undorral odébbtolja - a hús omlós, a polentával és az erdei gyümölcs öntettel szép fogás.
A vajhal nagyon jól van elkészítve, szaftos és erőteljes ízű, a krumpliköret viszont jellegtelen, de megbocsátjuk a hal kifogástalansága miatt.
A főétel után jóllaktunk, ez az étterem abban különbözik az eddig tesztelt ebédmenü-helyektől, hogy a két fogás bőven elegendő, sőt, még sok is. Mégsem hagyjuk ki a desszertet, rendelünk egy somlói galuskát és egy marcipános palacsintát, de talán jobban tettük volna, ha kihagyjuk. A somlói galuskával semmi gond, de teljesen érdektelen, tetején a tejszínhabnak ízre és látszatra nem sok köze van a tejszínhez. A marcipános palacsinta jól hangzik, az eddigi fogások után teljesen mást, valami karakteresebbet vártam. A vastag, ízletes tésztában karcos marcipánízű hab van, a pikáns meggyes öntet se menti meg, túl tömény, mégis felületes édesség.
A Gold ár-érték arányban nagyon jó hely, mi egy főétellel is ellenénk egész délután, de két fogással bárki. Ha a környéken lenne a munkahelyünk, a labdapattogástól és műanyagszagtól hangos környezet ellenére szívesen járnánk ide ebédelni, csak az édességet hagynánk ki. A nyári nyitvatartással, 12-17 óráig az étterem egyértelműen az ebédre helyezi a hangsúlyt, nem is tudunk itt elképzelni egy sokfogásos, degusztációs menüt, vagy egy borvacsorát. Ez egy ebédlő, és annak kiváló.
11. kerület, Budafoki út 111-113.
