Ne az éjjel-nappaliban, ez az egy biztos. Pár hete kiderült, kenyeret sütni nem nehéz, csak a péklobbi terjesztheti ezt a legendát, nem kellenek hozzá se különleges szerszámok, se érzék. Elég egy kiló BL-55 liszt és egy kocka élesztő, így 150 forintból a házi kenyerünk még a hamburger buliját is lenyúlja. Pepecselős, de megéri.
A kenyérsütés viszont két napos folyamat, előző nap össze kell dobni a kovászt, ezért az instant kenyérhiányt nem oldja meg, olyankor venni kell. De hol?
A Budapesten többfelé is megtalálható Lipóti pékség kenyereit szoktam vásárolni, a négy kilós fehérből egy negyed minden magyaros, fehér kenyért igénylő vendégségre tökéletesek, a bajor rozsosuk elviszi a divatosabb, kozmopolitább előételeket, ciabattájuk is közel áll az eredetihez. Péksütijeik távolról sem hozzák a kenyerek szinvonalát, de ez most egy kenyeres poszt. Eddig ezt az egy forrást ismertem, pár napja van egy másik is.
Pár házra tőlünk nyílt egy új bolt, Ferencváros kannás-konzerves szintjét sokszorosan verő választékkal, ott találtam egy új kenyeret, amin nagyon meglepődtünk. Belül nedves-lyukacsos, a héja roppanós-finom, a külseje csúnyácska és az eddig kipróbált ízek: olívás, paradicsomos és fokhagymás mind ütött. Nem tartalmaznak felesleges vegyszereket, a fokhagymásban a fokhagyma nyers, igazi fokhagymából van, nem liofilizált porhüvely. A szerénytelen Jókenyér néven fut a termék, eddig csak ezeket az ízesített változatokat próbáltuk, amik magukban is lecsúsznak, de árulnak rendes alapkenyereket, péksüteményeket is, azokat nem ismerem.
És Önök hol vesznek jó kenyeret? Címeket, márkákat, linkeket várunk a kommentekbe, a fenti két cég termékeivel kapcsolatos tapasztalatokkal együtt.
