Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A techcsütörtök, celebpéntek és Valentinszombat után sok mindennel zárhatnánk a hetet, de mi most egy főzősvasárnappal fogjuk.
A techcsütörtök, celebpéntek és Valentinszombat után sok mindennel zárhatnánk a hetet, de mi most egy főzősvasárnappal fogjuk. A sztori ott kezdődik, hogy a karfiolt és a brokkolit szemét módon mellőzném az életemből, ha ember nem szeretné annyira. Így néha megcsinálom neki, ritkán eszek is belőle, de újra és újra rá kell jönnöm, nem szeretem. Nehéz is megszeretni egy érdektelen és semleges ízt, de a karfiol mélyén, talán valami régi emlék miatt, sötét rohadásszag bűzlik, és csak azt érzem, nem tudok ezen túllépni. Pontosabban nem tudtam.
Egészen tegnapig, amikor megláttam ezt a receptet a chili&vanilián és sokadszorra adtam egy új esélyt a karfiolnak. Új esély csak a bukott isteneknek nem jár, az örök számkivetetteknek nagyon is.
A kakaót, mint az édestől, cukortól független fűszert nem sokat kell otthon magyaráznom, mexikói férjem már akkor is mole-t evett amikor én még meg se születtem, neki a kakaó és a karfiol, így együtt, sokkal természetesebb, mint a túró és a cukor közössége. Azt fel nem foghatja, képtelen megenni, már nem is erőltetem a túrógombócot, túrótortát és a túrórudit.
De a kakaó hússal, zöldséggel, az mehet. Ó igen, mert az ékegyszerűségű receptben a kakaó viszi el a balhét. A karfiolrózsákat olívaolajba és só/borsba kell forgatni, majd beteríteni egy vékony réteg kakaóporral (nem instant cukrossal!!!) és cayenne borssal, aztán betolni a 200 fokra előmelegített sütőbe, ahol 30-40 perc alatt megpuhul. Elmarad az egész lakásban terjengő pukiszag, helyette finom kakaóillatot és ehető karfiolt kapunk.
