Nagyon bosszantó tud lenni, mikor az ember lánya megsüti a legszebb pitét a szakácskönyvből, mindent pontosan a leírás szerint csinál, az ízére nincs is panasz, de a küllemére csak nem kevés jóindulattal lehet rámondani a hasonlóságot az eredeti fotóval. Persze tisztában vagyok vele, hogy azok a fotók nem valódi, ehető ételekről készülnek, de akkor mégis hogyan?
A fagylalt fotózása például különösen nehéz, hiszen pillanatok alatt megolvad. Nem is fagylaltot fotóznak, hanem növényi zsiradék, szirup, és ételfesték keverékét, sőt van aki krumplipürét. Ha szükséges, kevernek bele egy kevés gyümölcsöt, tesznek rá habot, majd fagylaltos kanállal kiporciózzák. Nem olvad, nem csepeg, legfeljebb megszárad, de aki annyi idő alatt nem képes lefotózni, az magára vessen!
A gabonapehely pillanatok alatt elázik, megduzzad, egy perc elteltével már egyáltalán nem nyújt kívánatos látványt. Erre is van persze megoldás, méghozzá a papírragasztó. Ilyenkor a képen látható tejet ragasztóval helyettesítik, amit nem tud felszívni a gabonapehely, lassan csöppen le a kanálról, vagyis tökéletesen fotózható.
A gyönyörű egyforma, cukkínivel körbetekert formák is egy hengeres konzervdobozt rejtenek, kár, hogy ehetetlenek! Szegény háziasszony hiába próbálkozik otthon, hogy a képhez hasonlatos szabályos falatkákat gyártson, hiszen ő zöldségeket akar körbetekerni, a képen pedig láthatatlan dobozok vannak.
A formás, fügére rátapadt pármai sonka pedig igazából vajdarabokra tapad olyan szépen. A fügének csak a teteje igazi, alatta jól formázható, tapadós vaj található, rosszabb esetben gyurma. Kicsit rányomják a sonkát, máris tökéletes a látvány.
A gusztusos, hatalmas steak, pedig teljesen nyers, a grillrács nyomát pedig kiszuperált vasalóval égetik bele. Pedig én ezzel mennyit próbálkoztam! sütöttem vékony, sütöttem vastag rácson, sütöttem grill serpenyőben, de az eredmény soha nem lett annyira szép, mit az amerikai bbq könyvekben.
És számomra a legbosszantóbb dolog a meggyes pite! Azért nem potyog ki a meggy, mert krumpi pürébe nyomkodják bele! Rendesen kibélelik a piteformát tésztával, majd a magasság ¾ részéig megtöltik pürével. Csak a legfelső sor valódi meggy. Pár percig sütik, hogy a tészta kapjon egy kevés színt, majd felszeletelik. A szelet oldalából kikaparnak egy kevés pürét, és a helyébe meggyszemeket nyomkodnak. Sehol egy félbevágott, vagy elguruló meggy. Így könnyű, kár, hogy nem lehet megenni.
Persze én megeszem amit főzök, sajnos nem is ennyire profik a fotóim.
További írások a Fűszer és Lélek blogon.
