A héten volt Versailles-ban a Lavazza kávé éves nagy bulija, amelyen mindig bemutatják a cégnek a következő évre készített, eseményszámba menő falinaptárját. A torinói családi vállalkozás 1993 óta tartja magát az élvonalban azzal, hogy a világ legfelkapottabb divatfotósainak szabad kezet adva csináltat magának kalendáriumot. Dolgozott már nekik többek között Helmut Newton, David LaChapelle és Jean-Baptiste Mondino is.
Idén egy a fentiekhez képest ismeretlen nevet választottak - a 2008-ra szánt királynős képek megálmodója a skót származású Finlay MacKay (akit azért nem linkelünk, mert a website-ja átépítés alatt áll). Nem mintha meg lennénk lepve, de nem nyúltak mellé most sem a kávéguruk. A remekbe szabott képeket és a kávétörténelem valamennyi lenyűgöző fotóját meg lehet tekinteni a Lavazza honlapjának megfelelő szegletében - biztosak vagyunk benne, hogy valamennyi olvasónk fog köztük találni ismerőseket.
Más kérdés persze, hogy van-e végülis kávévásárlásban manifesztálódó végeredménye ennek a nagy kreatívkodásnak. Mert például a Segafredo lepukkant vagy a Nespresso steril imidzsét nyilván magasan veri a Lavazza titokzatos és erotikus feszültségtől vibráló aurája, de ettől még ki az, aki visszaküld egy kávézóban egy kapucsínót, amikor észreveszi, hogy olyan márkából készült, ami kevésbé szimpatikus neki? Egyáltalán - mi alapján döntjük el, hogy melyik cég kávéját isszuk?
