Keressük Budapest legjobb vaníliafagyiját!

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Itt a nyár, desszertfronton pedig átveszik az uralmat a fagylaltok.

Itt a nyár, desszertfronton pedig átveszik az uralmat a fagylaltok. Étteremben jeges édességet rendelünk, a kávéhoz süti helyére fagyi kerül, vagy egész egyszerűen tikkadtan baktatunk a városi hőségben, és megkívánunk egy-egy hűsítő gombócot.

Azt nem vállaljuk be, hogy végigkóstoljuk Budapest összes fagyiját, de körülnéztünk, hogy mit találunk a pultokban. A teljesség igénye nélkül, íme néhány első benyomásunk, véleményünk:

• Egyelőre sajnos nemigen találkoztunk sorbet-kkal (magyarul állítólag hivatalosan sörbet, de ez szerintünk borzasztóan hangzik, engedjék meg, hogy maradjunk a franciás írásmódnál), azaz a tejtermék nélkül készülő, vizes alapú gyümölcsfagyikkal, amelyek a hőségben sokkal frissítőbbek, ráadásul a krémes változatokkal ellentétben viszonylag kalóriabarátok.

• Úgy látjuk, hogy továbbra is hódítanak a szivárvány színei – a legtöbb pultban túl zöld, túl sárga, túl rózsaszín árnyalatokat fedeztünk fel –sajnos ezek mind egyértelműen ételszínezékből származnak. Akik szoktak házilag fagyit készíteni, pontosan tudják, hogy néhány erős színű gyümölcs kivételével semmilyen hozzávaló nem ad ilyen intenzív színeket. A pisztáciafagylalt pl. soha nem lesz zöld , és a szilva sem kék.

• A díszítést tekintve úgy tűnik, itthon még mindig divat telezsúfolni a pultot tonnányi rolettivel, csokoládéöntettel, kék, zöld szirupokkal, halódó gyümölcsdarabokkal, esernyőkkel, és további kiegészítőkkel. Muszáj? (Persze, lehet, hogy erre van kereslet, mi nem szeretjük)

+1: a hupikék törpikés szalvéta jelenség: három fagyizóban is ilyen mintájú papírt kaptunk a tölcsérhez. Még nem pontosan tudjuk, e mögött van-e valamilyen üzletpolitikai megfontolás, ill. keressünk-e benne rejtett kommunikációs üzenetet („Derüljön jókedvre fagyizónkban”, „Cukrászdánk gyermekbarát”), mindenesetre kissé szokatlan

Jártunk-keltünkben belekóstoltunk hát néhány budapesti fagylaltba.

Választásunk kivétel nélkül mindig egy gombóc vaníliafagylaltra esett. Ennek két oka van: 1. Ezen keresztül mérhető leginkább a fagyi minősége, 2. A legtöbb tejes fagyinak ez az alapja, ehhez kerülnek a további hozzávalók. Viszonyításképpen, a fenti fotón egy frissen elkészült 10 pontos házi vaníliafagyi található, amelybe beletettünk apait-anyait, de legalábbis mindent, amitől igazi lesz: valódi vaníliát, tejszínt/tejet, tojássárgáját. Így kellene tehát ideális esetben kinéznie. A következő paramétereket tartjuk fontosnak a vaníliafagylalt esetében:

1. Tartalmaz-e valódi vaníliát, mennyit?  

2. Vajon látott-e valaha igazi tojássárgáját?  

3. Állaga: azt szeretjük, ha krémes és nem jeges

4. Olvadás: ha 10 perc után még mindig kőkemény jéggömb van a tölcsérünkben, nagy valószínűséggel komoly mennyiségű műanyag adalék lehet benne

5. Ne legyen mesterséges mellék- és/vagy utóíze (a szintetikusan előállított vanilliné)

6. Édesség: persze ez ízlés dolga, de azért nem szeretjük, ha olyan érzésünk van, mintha cukros tejet nyalogatnánk

7. Szín: a krémfehér és a napsárga között sok árnyalat van, a túl erős sárga színezék jele

Nézzük, ehhez képest eddig mit láttunk, kóstolási sorrendben:

Gelato Gianduja (V. ker., Nyugati tér, Okay Italia mellett)

A fagyi állaga kifejezetten jeges, lágy krémességnek nyoma sincs. Körülbelül 10 percig sétálgattunk vele, és meg sem moccant, vagyis nem kezdett el olvadni. Ebből arra következtetünk, hogy tekintélyes mennyiségű műanyagot tartalmaz. A kelleténél sárgább, vagyis színezett. Vaníliapöttyöt nem láttunk. Édeskés tej, mesterséges utóízzel. Törpös szalvéta.

Andrássy úti olasz fagyizó (VI. ker., Opera után a Deák tér felé)

Nem vagyunk benne biztosak, de mintha pont ugyanazt a fagyit kóstoltuk volna, mint az előző helyen. Ugyanazzal az állaggal és mesterséges utóízzel találkoztunk és még törpös papírt is kaptunk.

Európa Kávéház (V. ker., Szt. István krt)

Ízre kifejezetten kellemes meglepetés ér bennünket: mellékíz nincs, egészen krémes állag jellemzi, még olvad is, határozottan tojás- és vanílianyomokat vélünk felfedezni. Egy fokkal édesebb az ízlésünknél, de elfogadható. Sajnos a kanállal belekerülnek az adagba mindenfélék, amiket szívesen mellőznénk (ostyadarabkák, csoki, stb.)

Szalay Cukrászda (V.ker., Balassi B. u.)

Végre! Az első hely, ahol tetszik a pult –nincs telepakolva kilónyi díszítőelemmel. Kevés választék, mindössze 4-5 féle íz a kínálat. Azok viszont mind helyben készülnek, házi főzéssel, valódi hozzávalókkal. Gyönyörű, tiszta, halvány krémszínű fagyi. Lehetne krémesebb, intenzívebb, dúsabb, de legalább nem mű, és ezt nagyon értékeljük. Egyébként a város egyik legjobb citromfagyijának otthona.

Ráday utcai kis fagyizó (IX. ker. Ráday u., Sir Morik kávézó mellett)

A pici, lepukkant fagyizó az Európa cukrászda süteményeit árulja, a fagyija viszont állítólag saját. Valószínűleg sokat elárul, hogy ízjegyzeteink ellenére sok minden nem rémlik belőle –az egész biztos, hogy vanílianyomot nem sokat találtunk, annál inkább pici sárga, kellemetlen darabkákat (ipari készítmény/fagyipor maradéka?)

Ráday utcai új fagyizó (IX. ker. Ráday u., Pink Cadillac mellett )

A pár hete nyílt kis üzlethelyiséget kíváncsian mustráltuk, elkellene itt egy színvonalas fagyizda. Pirospont, hogy lehet dobozban is kérni, így akkor is bátran ehetünk, ha kényesebb ruha van rajtunk. Kifejezetten gyorsan olvad, krémes állag, kellemes madártej aroma, azonban némi vanillin utóízt érzünk

Ebben a körben sajnos egyik gombócot sem találtuk olyan minőségűnek, amelyért ismét visszamennénk. Reménykedünk benne, hogy a további kóstolások, komoly cukrászdák bebizonyítják majd, hogy igenis kapható Budapesten normális vaníliafagylalt. A vadászatot folytatjuk, addig pedig maradunk a saját, házi 10 pontos verziónál.