Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Péntek Bori hét éve él Máltán. Budapestről költözött oda, s amikor arról kérdezem, megbánta-e, azt válaszolja, inkább azt, hogy nem előbb indult útnak.
Málta a Földközi-tenger középső részén helyezkedik el, az Európai Unió tagja. Gyönyörű, holdbéli táj, tengerpart, napsütés jellemzi, rengetegen járnak oda nyaralni. Bori viszont ott is él, a vendéglátásban dolgozik. 37 éves, öt éve a párját is megtalálta, közösen bérelnek lakást a parton, amit nehéz nem irigyelni. No de Málta nem csupán egy szép partszakasz, hogy mi még, arról meséljen Bori.
7 éve élsz Máltán, sosem gondoltál arra, hogy hazaköltözz?
Nem, nem, inkább azt bánom, miért nem jöttem hamarabb. Ahányszor csak hazamegyek látogatóba, megdöbbenek. A legtöbben reménytelenek, fásultak, kedvetlenek, szinte semmit sem szabad csinálni. Budapest is megváltozott, amennyire szerettem, annyira idegen most már.
Milyen Máltán élni ahhoz képest, ami Budapesten volt?
Nagyon nyugodt. Itt mindenki nyitott, kedves. Mindenki békén van hagyva, azt csinál, amit akar, amíg nem bánt másokat. Ha jól dolgozol, megbecsülnek érte. Itt nincsenek nagyvárosok, ez az egész sziget. St. Juliens, ahol lakom, belvárosnak számít.
Miért döntöttél úgy annak idején, hogy pont Máltára költözöl?
Valahova el akartam menni, ahol beszélnek angolul, de már voltam Írországban és Londonban, úgyhogy oda nem akartam visszamenni. Ausztráliába készültem, de oda meg nagyon sok pénz kellett. Amikor pedig még Budapesten a Pagonyban dolgoztam, egy munkatársam szerette volna, ha együtt kimegyünk Máltára, de én nem hittem el neki, hogy itt mindenki beszél angolul. Egy másik barátunk már több mint tíz éve itt él, ő is hívott. Akkor már nagyon keserves volt az élet Budapesten, és akkor azt mondtam: jó, ha tényleg ilyen jó hely, akkor megyek. Menjen előre, és ha beigazolódnak a feltevések, én is költözöm. Aztán így is lett.
Mi volt a legmegdöbbentőbb?
Gyönyörű a tengerpart, tényleg mindenki nagyon kedves. Már a második napon találtam munkát, a fizetés sokszorosa volt az otthoninak. Annyit fizetnek, hogy a szállás, étkezést, mindent meg lehet belőle oldani, én ráadásul csak négy napot dolgozom egy héten. Aki nem vendéglátásban helyezkedik el, az általában online gaming cégeknek dolgozik be távmunkában, ők még többet keresnek. Sok köztük a finn, a svéd, a norvég.
Itt, Máltán még a kóbor állatokra is odafigyelnek, minden városban van macskapark. Ott kapnak enni, vannak kis házikóik, működik az ivartalanítási program, a gyerekek imádják ezeket.
Mi az, ami így is hiányzik?
A kultúra. Málta el van maradva egy pár évvel. Ritkán vannak kiállítások, minőségi koncertek. Leragadtak Caravaggiónál, akit itt éldegélt, de kortárs képzőművészet, zene nem nagyon van.
Emiatt visszajársz Budapestre?
Madridba szoktunk menni, mert a párom, Carlos odavalósi, illetve Magyarországra, ott élnek a szüleim. Külön a programokért nem jönnék vissza ide, de tény, hogy amikor elutazunk, akkor kiállításról kiállításra járunk. Ilyenkor töltődünk fel.
Hogy éltétek meg a koronavírus alatti időszakot?
A kormány gondoskodott, és most, az energiaválság idején is gondoskodik az emberekről, állítólag megemelik mindenki fizetését húsz százalékkal. A járvány ideje alatt nem tudtunk dolgozni, de a fizetésünk 80 százalékát megkaptuk az államtól. Szóval nem volt semmi okunk panaszra. Miután kinyitottak a helyek, kuponrendszert hoztak létre, amiket csak bizonyos helyeken lehetett beváltani, így tartották fenn az üzleteket. Szerencsére még a lezárások előtt ki tudtuk ide hozni anyukámat is, itt élt velünk egy évig. Aztán egy Máltán lévő magyar lány segített a továbbiakban, kiderült, hogy a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa.
Nem élted meg rosszul a bezártságot?
Azért az ember nem nagyon tud depressziós lenni itt, a tengerparton. Kimész, és látod ezt a végtelen vizet, a sziklás tengerpartot, ami olyan, mintha a Hold felszíne lenne. Ráadásul Máltán minden megvalósítható, ha az ember beleteszi magát, vagy van egy jó ötlete. Például nagyon egyszerű saját vállalkozást alapítani. Van egy srác, aki egy furgonnal járja a környéket, és zöldséget árul. Mindig van nála friss gyümölcs, amit olcsón meg tudunk venni. Egy magyar férfi, Laci ételeket főz és szállít ki. Gyakran főz magyar ízvilágú ételeket, így ez sem hiányzik otthonról.
Akkor neked Málta az otthonod?
Hát egyelőre igen, de inkább világpolgárnak tartom magam. Persze magyar vagyok, nem akarom megtagadni. Az uniós állampolgárságomhoz is nagyon ragaszkodom. Amikor meg már nem bírom itt a negyven fokot, megyek búvárkodni. Nézem a vizet, megnyugszom, hogy minden rendben van a világban, a halak jól vannak, mi, emberek, meg itt vagyunk fönt. Milyen jó lenne, ha néha sellők lehetnénk.
Bori gyerekkora óta ír verseket, így megörökítette Máltára költözését is. Az angolul írt verset egy német antológiában ki is adták, mi most magyarul mutatjuk meg:
Alku
(Budapest – Málta, csak oda)
Elcserélem múltam nehéz, vörös tégláit napcsíkozta homokkőért.
Elcserélem a folyó biztonságát a tenger változatos vadságáért.
Elcserélem büszke Budavárát Valletta kedves, hívogató erődjéért.
Elcserélem a tiltottat az elfogadásért.
Elcserélem a végtelen zöld mezőket ezért a titokzatos kettős világért:
az egyik a felszínen, ahol a narancsfák élnek, a másik a tenger mélyén.
Ott lent:
A játékos halak, millió színekben, a csillámló tengeri fű, az évezredek óta rajzolódó
jelek a köveken. Múltbéli üzenet, halk, fölényes nevetés a kicsinyes, emberi gondokon…
Végre útnak engedtem haragos kis szívemet, hátha talál egy békés kikötőt.
Elcserélem az önmarcangolást és átölelem magam:
Egy migráns sellő vagyok,
Egy jókedvű munkás,
Fáradhatatlan táncos,
aki szégyentelenül mosolyog.
A hajviseletem az évszakokkal változik.
Mindez benne(m) van, az új útlevelemben.
Itt mindenki ismer. Engem.
Megtartom azonban a piros, fehér, zöld zászlómat. Megtartom a hagyományokat és
a hétköznapi babonákat.
Megtartom, szorítom a gyönyörű barátaimat. Idős anyámat, aki nem beszél angolul.
Megtartom cigány lelkemet és a paprikámat.
Megtartom a cirádás anyanyelvemen szóló költészetet és zenét.
Megtartom a könyveimet egy könnyebb elektronikus formában.
Engedtessék meg! Engedtessék meg, hogy megkönnyebbüljek! Engedtessék meg, hogy
ne kérjek bocsánatot a létemért!
Hadd legyek távol, amíg nincs remény.
Hadd fejezzem ki magam egy másik, de nekem már nem idegen nyelven!
Hadd szeressek másképp, de ugyanolyan őszintén!
Engedd meg „mostoha-anyaországom”, de már nincs szükségem az engedélyedre.
