A történelem mindig tartogat meglepetéseket, és így volt ez az ókorban is: az emberek már akkoriban is rendelkeztek saját titkosított kommunikációs és rejtett üzenetküldési módszerekkel, amelyek segítségével olyan információkat oszthattak meg másokkal, amik nem tartoztak mindenkire. Vegyük például a háborús stratégiákat vagy éppen a diplomáciai titkokat, amelyeket szükséges volt teljes titokban továbbítani a címzettnek.
Az emberiség már évezredekkel ezelőtt vágyott arra, hogy a bizalmas információkat titokban tarthassa. De vajon hogyan oldották meg a titkosítást akkor, amikor még se a digitális hálózatok, se a számítógépek nem álltak a rendelkezésükre?
Hogyan született az ókori titkosítás?
Mindenekelőtt fontos megértenünk, hogy a titkosított kommunikáció igénye vélhetőleg egyidős az emberi társadalmak kialakulásával. Ahogy közösséget kezdtek alkotni az emberek, úgy ütköztek különböző érdekek, és éppen ezért lett nagyobb szükség az érzékeny adatok védelmére. Már az ókori görögök és egyiptomiak is alkalmaztak olyan módszereket, amelyek megelőzték a modern titkosítási technológiák megjelenését. De hogyan rejtettek el üzeneteket az ókori emberek, és vajon mennyire voltak hatékonyak ezek a technikák?
Szkütale - az első “kódoló” eszköz
Már a Kr. e. 5. században használták az ókori Spártában a szkütalét, egy olyan egyszerű, ám mégis zseniális titkosító eszközt, amely segítette a görögöket a bizalmas információk továbbításában. A szkütale egy henger alakú bot volt, amely köré hosszú bőrszalagot tekertek.
A bőrszalagra úgy írták az üzenetet, hogy az csak akkor volt értelmezhető, ha pontosan ugyanolyan méretű és vastagságú botra tekerve olvasták.
Ha valaki ellopta a közvetítés közben az üzenetet, nem tudta értelmezni, hiszen az egyes betűk vagy szavak összekeveredtek, és csak egy véletlenszerű sorozatot alkottak. Nevezhetjük a modern kriptográfia egyik legegyszerűbb és első ismert formájának. De vajon mennyire volt megbízható ez a módszer? A történelem tanulsága szerint elegendő volt ahhoz, hogy Spárta évszázadokon keresztül titkosítsa üzeneteit.
Titkosítás az egyiptomiak módján
Az ókori Egyiptomban az írásbeliség elsősorban a hivatalnokok és a papok privilégiuma volt, és a hieroglifák nem csupán egy egyszerű írásrendszert jelentettek, hanem egy olyan szimbolikus nyelvet, amely sokak számára megfejthetetlen maradt. Bár nem nevezhetjük a hagyományos értelemben titkosírásnak, a hieroglifák alkalmazása így is hozzájárult a bizalmas adatok elrejtéséhez, hiszen csak azok tudták értelmezni, akik ismerték ezt a komplex rendszert.
Az egyiptomi írnokok és papok gyakran használtak szokatlan szimbólumokat, amelyekkel védték az adminisztratív vagy vallási dokumentumokat az avatatlanok elől.
A vallási rituálékkal és szertartásokkal kapcsolatos szövegek gyakran olyan szimbólumokat tartalmaztak, amelyek nem voltak érthetők a hétköznapi emberek számára.
Így a hieroglifák “titkossága” inkább abban rejlett, hogy egy szűkebb, beavatott réteg értelmezhette őket.
De vajon milyen bonyolult lehetett az egyiptomiak titkosítása? Egészen a XIX. századig kellett várni, hogy Jean-Francois Champollion francia orientalista megfejtse az ókori hieroglifák titkát. Így talán mondhatjuk, hogy az egyiptomiak valóban hatékonyabban védték az információikat, mint azt gondolnánk.
Az ókori kódolás egyik legnagyobb mestere, avagy a Caesar-rejtjel
Julius Caesar, a Római Birodalom nagy hadvezére és politikusa máig őrzi történelmi hírét, most mégis egy olyan egyszerű, ám hatásos rejtjelezési módszerét nézzük meg, amely még ma is ismert a kriptográfiában: a Caesar-rejtjel. Ez a módszer azon alapult, hogy a betűket egy meghatározott számú pozícióval eltolta az ábécében. Nézzük meg egy példán keresztül: ha négy pozícióval eltolta a betűket, akkor az “A” helyett “D” jelent meg, a “B” helyett “E”, a “C” helyett “F”, és így tovább. Így az üzenetet csak azok tudták elolvasni, akik tisztában voltak a “kulccsal” – vagyis az eltolás mértékével.
Bár elsőre izgalmasan hangzik, a Caesar-rejtjel valójában könnyen feltörhető, hiszen mindössze 26 lehetséges eltolási variációja van (az angol ABC szerint). A magyar ABC 44 betűivel már nagyobb kihívást jelentene egy kódtörőnek, de még így is viszonylag gyorsan megfejthető lenne. Mégis, abban a korban, amikor az írástudás ritkaságnak számított, és az információk sokkal lassabban terjedtek, ez az egyszerű módszer bőven elegendő biztonságot nyújtott.
Minden korban fontos az információk védelme
Miért volt mégis ennyire elengedhetetlen, hogy az ókor emberei titkosított üzeneteket használjanak? A titkok védelme akkor is stratégiai előnyt jelentett – különösen háború idején vagy a diplomáciai tárgyalások alkalmával. A rejtjelezési módszerek fejlesztésével és finomításával a történelem pedig azt bizonyítja, hogy folyamatosan szükség volt a titkosírásra. Persze ezek a módszerek kissé elavultnak tűnhetnek a mai titkosítási technológiák mellett, de alapjaiba véve mégis ezekre a technikákra épültek a későbbi kódoló rendszerek.
A mai világban a digitális technológia lehetővé teszi, hogy bizonyos információk rejtve maradjanak, és mindössze egy szűk kör számára legyenek elérhetőek. Az ókor titkosító rendszerei hasonló célt szolgáltak:
ezek az üzenetküldési módszerek egyfajta zárt, bizalmas kommunikációs hálózatot alkottak, amelyhez csak a beavatottak férhettek hozzá – még ha ez a hálózat nem is kibertérben létezett.
Tehát a titkosított üzenetküldés története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt sokan gondolnánk. Az emberiség mindig is törekedett arra, hogy megvédje az érzékeny adatokat, információkat, és ehhez az idők során egyre kifinomultabb megoldásokat dolgozott ki. Ki tudja, hány más ősi módszer vár még felfedezésre? Talán még számos titok lappang a múltban, amelyek új megvilágításba helyezhetik napjaink adatvédelmi kihívásaira.
Melyek azok az elveszett kincsek, amelyeket a mai napig nem találtak meg? Kattints ide, és olvasd el a cikkünket.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
