A jelenség – amely a strandszezonban minden gyerek számára percekig tartó csodálkozás okozója – akkor jelentkezik, ha huzamosabb ideig tartózkodunk a vízben, de vajon milyen okok állnak mögötte?
A kéz- és lábujjainkon vízben jelentkező ráncosodás régóta foglalkoztatja a tudósokat. A közkeletű magyarázat szerint a bőrünk „felázik” – ez azonban nem teljesen állja meg a helyét, hiszen sem a karunk, sem testünk egyéb részei nem reagálnak így. A legtöbben azon törték a fejüket, hogy mi okozza ezt a jelenséget, de legalább ilyen izgalmas kérdés az is, hogy milyen célt szolgál. Sőt, a legutóbbi néhány évben felmerült egy újabb kérdés is: vajon mit árul el egészségünkről ez a tünet?
Meleg vízben mindössze három és fél perc alatt bekövetkezik a ráncosodás; hidegebb, 20 °C körüli hőmérsékletű esetén azonban akár 10 perc is eltelhet, mire megjelennek a jellegzetes redők. A ráncosodás 30 percnyi vízben tartózkodás után éri el a maximális mértéket – sokunknak ismerős talán, hogy szüleink ekkor parancsoltak ki a kádból bennünket.
Idegrendszeri okok
A tudósok sokáig úgy vélték, az ozmózis felelős a jelenségért: mivel a tenyéren és a talpon nincsenek faggyúmirigyek, logikusnak tűnt az elképzelés, hogy a víz a bőr alatt lévő sejtekbe áramlik, amelyek ennek hatására megduzzadnak. De már 1935-ben megdőlt ez az elmélet:
az orvosoknak feltűnt, hogy azoknak a betegeknek, akiknek az alkarjában futó középső ideg valamilyen módon sérült, nem ráncosodott az ujjain a bőr akkor sem, ha huzamosabb ideig vízben tartózkodtak.
Felfedezésük arra utalt, hogy az ujjbegyek ráncosodását valójában az idegrendszer szabályozza. Az 1970-es években a módszer már diagnosztikai célokat is szolgált: az ujjak ráncosodásának képessége alapján próbáltak következtetni arra, hogy meghatározzák bizonyos esetekben az idegkárosodás mértékét.
2003-ban arra is fény derült, hogy a véráramlás sebessége jelentősen csökken a víz hatására, és ez a folyamat fordítva is kiváltható: egy kísérleti fázisban lévő helyi érzéstelenítő krém hatására a tesztelő önkéntesek ujjaiban összehúzódtak az erek, a bőrük pedig ráncosodni kezdett. Az pedig, hogy a ráncosodást az idegek irányítják, azt jelentette a tudósok számára, hogy a szervezet számára ez valamilyen előnnyel jár. Már csak az volt a kérdés, hogy mi az.
Üveggolyók a vízben
2013-ban a kutatók arra jöttek rá, hogy ujjbegyeink ráncosodása által könnyebben fogjuk meg a víz alatt lévő vagy síkos tárgyakat, illetve gyorsabban tudjuk őket pakolgatni. Egy kísérlet során a résztvevőknek különböző méretű és súlyú üveggolyókat kellett áthelyezniük vízzel teli tartályokba, és a kutatók azt tapasztalták, hogy a síkos üveggolyókat ráncos ujjbegyekkel gyorsabban sikerült áttenni egyik edényből a másikba. Egy 2020-as kutatás bebizonyította, hogy kevesebb erőt kell kifejteni ráncos ujjbegyekkel, mint ránctalanokkal, mivel a ráncosodás növeli a kéz ujjai és az adott tárgy közötti súrlódás mértékét.
A ráncok evolúciós okai
Mindez azt sugallja, hogy evolúciós okai vannak a jelenségnek, amely elsődlegesen arra szolgált, hogy őseink könnyebben ragadhassák meg a víz alatti, síkos tárgyakat, illetve könnyebben megkapaszkodjanak síkos felületeken.
A lábujjak ráncosodása pedig a vizes, síkos felületeken való járást segítette: akár esőben, akár halászat közben.
Őseink, amikor például nedves sziklákon sétáltak vagy halakat, kagylókat kerestek a víz alatt, nagyobb biztonsággal mozoghattak, és hatékonyabban gyűjtögethettek. Érdekes módon a nők ujjbegyei lassabban ráncolódnak, mint a férfiakéi, és a különös jelenség hosszabb idő alatt következik be sós, mint édesvízben. A kutatók szerint ez sem véletlen: segített őseinknek az édesvizek közelében történő letelepedésben. Nemcsak az emberek ujjbegyei ráncosodnak: a japán makákók előszeretettel fürdőznek meleg vizű forrásokban, és náluk is megfigyelhető ugyanez.
Árulkodhat egészségi állapotunkról
Ami talán megdöbbentőbb, az az ujjak ráncosodása és az egészségi állapot közötti összefüggés. Hosszabb idő alatt alakul ki olyanoknál, akik bizonyos bőrbetegségektől szenvednek: például pikkelysömörtől vagy vitiligótól. Akik cisztás fibrózissal küzdenek, tenyerük és ujjaik túlzott ráncosodását tapasztalhatják. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek épp ellenkezőleg: náluk kevésbé jelennek meg a ráncok, ha vízben áztatják magukat. Hasonlóan csekély mértékű ráncosodást figyeltek meg olyanoknál, akik szívelégtelenségben szenvednek. Az ujjak aszimmetrikus ráncosodása – amikor azonos, vízben töltött idő ellenére az egyik kéz kevésbé ráncosodik, mint a másik – a Parkinson-kór korai jele is lehet, mivel azt mutatja, hogy a szimpatikus idegrendszer nem működik megfelelően a test egyik oldalán. Az ujjak ráncosodása tehát ma is hasznos: a kagylók gyűjtögetése ugyan ma már kevesek életének része, az orvosok viszont fontos információkat szűrhetnek le mértékéből az egészségi állapotunkat illetően.
