A ScienceNews szerint a felfedezés egy hétköznapi élethelyzetből fakadt. Az egyik kutató, bizonyos Mathieu Sellier méltatlankodni kezdett, hogy mindig egyenetlenre sikerednek a palacsintái, mire a felesége emlékeztette, hogy ha valaki, akkor ő az, aki képes megoldani a problémát, hiszen mégiscsak folyadékdinamikai kutató. A férfi elfogadta a kihívást, és egy másik szakemberrel, Edouard Boujóval szövetkezve alkotta meg azt a számítógépes szimulációt, ami nem kisebb áttöréssel kecsegtetett, mint a legjobb a palacsintasütési módszer feltárása.
Mindent a tudományért
A két kutató egy speciális matematikai eljárás segítésével elemezte a szimuláció eredményét, ami a serpenyő tájolását és hőmérsékletét, valamint a tészta változó vastagságát is figyelembe vette. A cél az volt, hogy kiderüljön, hogyan is érdemes mozgatni az edényt a palacsinta egyenletességének maximalizálása érdekében, miközben a művelet a lehető legminimálisabb energiabefektetéssel jár.
Ehhez a tanulmányhoz szó szerint a konyhából jött a motiváció
– viccelődött Edouard Boujo.
Csuklóból kell csinálni
Jöjjön a lényeg, vagyis a sütési mód, ami új megvilágításba helyezi a tökéletes palacsintáról alkotott képünket. Öntsd a tésztát a serpenyőbe, majd döntsd meg meredeken, hogy az alapanyag a középéről a széleire folyjon. Ezután körkörös mozdulatokkal forgasd a serpenyőt, hogy szétoszlasd a tésztát, egészen addig csökkentve az edény lejtését, amíg az egyenesen nem áll és a tészta meg nem sül. Voilà, kész is életed legsimább palacsintája (ha valami nem lenne világos, itt merülhetsz el a tanulmányban)!
További jó hír, hogy az itt alkalmazott technika a csokoládégyártásában, valamint az olyan konyhán kívül feladatokban is hasznos lehet, mint a mobilkijelzők, a napelemek vagy az áramköri lapok bevonása. Ezek után mondja valaki, hogy nem hasznos a tudomány!
Ha már csak egy szuper recept kéne a palacsintatésztához, ez sem rajtunk fog múlni:
