Alfred Palomares, az 1-800-Flowers virágmágnása szerint vázád tartalmának tartósítására számos furcsa és szokatlan módszer létezik, melyekkel egyaránt gyönyörű eredményt érhetsz el, de mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A Popular Science kérdésére azt is elárulta, hogy melyiknek mi.
Hagyományőrzőknek: szárítás
Amennyire egyszerű, olyan nagyszerű! A zsineggel vagy szalaggal összekötött virágokat akaszd fel fejjel lefelé egy jól szellőző, napfénytől védett helyre (mondjuk egy szekrénybe, aminek nyitva hagyod az ajtaját), a többit meg bízd a levegőre. A hagyományos szárítás mellett szól, hogy a szárakat is megőrizheted vele az utókornak, az viszont már kevésbé, hogy 2-4 hétig is eltarthat, és a virágok közben elhullathatják a szirmaikat, illetve áldozatul eshetnek a penésznek. Éppen ezért időnként célszerű szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végezned, hogy a terveid szerint alakul-e a folyamat. Ha úgy látod, hogy a virágok kellőképpen kiszáradtak, utolsó lépésként kínáld meg őket egy kevés hajlakkal, ami segíthet, hogy ne hulljanak darabjaikra az első huzattól.

Kockázatkerülőknek: könyves préselés
A préselés legalább olyan megúszós technika, mint a szárítás, ráadásul minimálisra mérsékeli annak a kockázatát, hogy valamit elszúrj.
A módszer csekély erőfeszítést és beavatkozást igényel, az eredmény mégis csodálatos. Az egyetlen hátulütője, hogy akkor a leghatékonyabb, ha eltávolítod a szárat
– világított rá Palomares.
De haladjunk csak szépen sorjában! Először is tisztázzuk, hogy mi fog kelleni: egy nehéz, kemény táblás könyv (például egy szótár vagy enciklopédia), némi zsírpapír/viaszpapír és egy olló. Ha minden kéznél van, vágd vissza a szárakat úgy, hogy csak a virágfejek maradjanak meg. Ezután üsd fel a könyvet a közepénél, a lapjait fedd le az előkészített papírral, majd helyezz egy virágot az oldal középső részére, óvatosan lapítsd ki és csukd be a könyvet.
Most már csak annyi a teendőd, hogy heti rendszerességgel ellenőrizd, mi zajlik a borító mögött/alatt. Elképzelhető ugyanis, hogy többször is ki kell cserélned a papírlapokat, amelyek felszívják a nedvességet. A virágok körülbelül 4-5 hét alatt száradnak ki, innentől kezdve szinte a végtelenségig eltarthatod őket.

Türelmetleneknek: szilikagél
Amennyiben a türelem nem tartozik a fő erősségeid közé, a szilikagél jelentheti a kiutat, csak készülj fel rá, hogy a két eddig ismertetett megoldáshoz viszonyítva ez nagyobb odafigyelést igényel. Megtörténhet például, hogy „túlszárítod” a virágot, így az már az érintésedtől is szétesik.
De mi az a szilikagél? Lehet, hogy elsőre nem esik le, de bizonyára te is ismered. Arról a kis tasakos bigyóról van szó, amit cipővásárlás után tanácstalanul méregetsz a dobozban. A pompás nedvszívó képességéről ismert anyag külön megvásárolva elég drága mulatságnak számít, ám mivel újrafelhasználható, csupán egyszer kell befektetned rá.

Ugyanis kiváló szag- és páramentesítők: az ezüstékszerek megóvása és az edzőcipők szagtalanítása csak két tipp a hétből, amit most megmutatunk önnek!
Tovább olvasomHasználatához képezz egy réteg szilikagélt egy légmentesen zárható doboz alján, pakold rá a virágokat, majd boríts be őket egy újabb réteggel, ügyelve rá, hogy a szirmok közé is kerüljön az anyagból és ténylegesen befedje azokat. Végül zárd le a dobozt és keress más elfoglaltságot magadnak.
A következő hetekben kétnaponta érdemes lecsekkolnod a virágokat, egészen addig, amíg teljesen kiszáradnak. Ekkor tisztogasd meg őket, a maradék szilikagélt pedig a jövőre gondolva tedd félre. A színéből viszonylag könnyű megállapítani, hogy meddig lehet a hasznodra. Ha kezd rózsaszínre színeződni, az annak a jele, hogy elveszti a nedvességelnyelő képességét.

Még türelmetlenebbeknek: mikrózás
Ez a leggyorsabb út, amire ráléphetsz. A lényege az, hogy a mikrohullámok felforrósítják a virágban lévő nedveket, melyek gőz formájában távoznak, ezzel kiszárítva a szirmokat. Palmares szerint a virágmikrózás első hallásra talán szokatlanul hathat, ennek ellenére maximálisan biztonságos,így bátran ajánlható mindazoknak, akik nem kívánnak túl sokat pepecselni. Ahogy azonban az élet oly sok területén, a kényelemnek itt is ára van: az összes szisztéma közül ennél a legnagyobb az esélye, hogy nem lesz makulátlan a végeredmény.
Ha mégis emellett döntesz, két mikrobiztos kerámiatányérra, néhány kávéfilterre és persze egy mikrohullámú sütőre lesz szükséged. Kezd azzal, hogy a kellékeket berámolod a készülékbe, méghozzá a következő sorrendben: tányér, kávéfilter, virág, kávéfilter és végül a másik tányér. Az így kapott "szendvicset" ezután egy percen át melegítsd, majd vedd szemügyre a virágot, hogy elérte-e a kívánt szárazsági szintet. Ha nem, akkor cseréld ki a filtereket, és addig ismételd az egészet, amíg csak kell.
Apropó, nemrég volt nőnap! És ha már a virágok kapcsán szóba került az ünnep, korábbi cikkeinket se hagyd ki a témában:
- Virág helyett adjon egyenlőséget nőnapra!
- Köszönöm, idén nem kérek virágot!
- Miért kapott virágot nőnapkor?

Mutatunk egy hazai kezdeményezést, amin keresztül ön is változathat a szomorú statisztikákon.
Tovább olvasom