Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy havaii kutatócsoport összegyűjtötte, melyek azok az olykor meglepően népszerű praktikák, amik csak rontanak a helyzeten, és mi az, ami valóban működik.
Ezúttal egy olyan kutatásról adott hírt a Science of Us, ami kifejezetten gyakorlatias, sőt hasznos tanácsokat eredményezett, nem pedig a szokásos „ahhoz, hogy biztosan kijelenthessük, hogy a pomponos sapkák valóban hatékony védelmet jelentenek-e a fogszuvasodás és a szarvasbogár-támadások ellen, további kutatásokra van szükség” zárást. A hawaii kutatók azt vizsgálták meg, vajon hatásosak-e azok a különféle népi babonák, amelyek medúza csípés esetén barátaink levizelését, esetleg a tapogatók bankkártyával való eltávolítását javasolják.
Ezt ne csináld
A Toxinsban megjelent tanulmány azt vette közelebbről szemügyre, milyen mennyiségű méreganyag kerülhet a csípés során a bőrre a különböző csípésellenes praktikák hatására. A meglepően gyakran hallható levizelős megoldás például jó esetben egyszerűen csak hatástalan, de attól függően, hogy mit evett a pisidonor, illetve hogy dehidratált állapotban van-e, a vizeletben található vegyületek akár jelentősen ronthatnak is a helyzeten. Az ugyancsak népszerű, bankkártyával vagy homokkal való ledörzsölés szintén csak arra jó, hogy még több méreganyagot pumpáljon ki a bőrbe kapaszkodó tapogató darabokból, ezeket a módszereket is érdemes tehát elfelejteni. A tengervízzel való lemosás úgyszintén nemkívánatos eredményekhez vezethet, leginkább arra jó, hogy megnagyobbítsa a csípés által érinett területet, a jegelés pedig, bár időleges enyhülést okoz, összességében csak elnyújtja a szenvedésünket.
És ami működik
Amennyiben van belőle kéznél, előbb locsoljuk fel a csípés helyét némi ecettel , majd csipesszel, vagy annak híján kézzel emeljük le a tapogató darabokat a bőrről, utána pedig locsoljunk meleg vizet az érintett felületre, illetve ha tehetjük, ázzunk egy ideig meleg vízben. És ami a legfontosabb, reménykedjünk, hogy nem találkozunk azzal az apró medúzafajjal, amelynek csípése egy jó félnapos hánytató kúra és a „fúróra emlékeztető” alsóhát fájdalmak mellett a „közelgő végzet érzését” kelti áldozataiban. És nem, ez nem vicc, a megcsípettek közül állítólag többen is könyörögtek már orvosuknak, hadd essenek már túl a dolgon, tegyék már el őket láb alól, elvégre a halál már ott ólálkodik az ajtóban, csak idő kérdése a dolog.
