Három- vagy egylábú székről már hallottunk, de mi értelme egy kétlábúnak, hisz az mindig felborul, nem? Hát épp ez.
Biztosan Ön is nagyon sokszor hallotta már, hogy az ülőmunka mennyire rosszat tesz az egészségének: a nem megfelelő tartás izom-, és közvetve ízületi problémákat is okozhat, fejfájás, dekoncentráció és a produktivitás csökkenése kísérheti. Éppen ezért kell egyenes háttal ülni, de még akkor is a lehető legkevesebbet. Na, ezen a széken próbáljon csak nem másképp ülni.
Természetesen a testnek a legjobb az lenne, ha nem is ülnénk olyan sokat, hiszen eredetileg nem erre vagyunk „kitalálva”.
Ha foglalkozott már ezzel a kérdéssel, azt is tudja, hogy a piacon rengeteg olyan alternatív ülőalkalmatosság van, ami segíti a helyes testtartást. Köztük olyanokat is találhat, amik még az izmait is mozgásra bírják, ám olyat még biztosan nem látott, ami úgy szék, hogy közben már igazából nem is az. Hisz egy széknek vagy legalább három lába kellene legyen, vagy egynél nem többnek - de mi értelme egy kétlábúnak, mikor az felborul? Hát, éppen ez.
Benoit Malta, a francia születésű tervező pontosan ezt gondolta. Azt már régóta tudjuk, hogy nem a négy-, hanem a háromlábú székek a legstabilabbak. Hogy akkor miért csak kettőt adott nekik a tervező? Természetesen azért, hogy egy kis mozgásra bírja a rajta ülőket.
Malta azt vallja, hogy ez az enyhe, még elviselhető kellemetlenség igenis belefér az életbe azért, hogy egészségesebb lehessen, és a közérzete is jobb legyen. A kétlábú szék, vagyis az Inactivité nem áll meg önállóan: ha nem ül éppen benne, akkor a falhoz kell támasztani. Ám ha beleül, akkor rögtön négy lába lesz az ülőalkalmatosságnak: kettő saját, és kettő emberi.
Hogy pedig ülés közben se billenjen el, folyamatosan izommunkát kell végeznie, ráadásul a tartására is figyelnie kell, hiszen ha nem teszi, akkor a szék megbillen, önnek pedig máris korrigálnia kell. Ebbe valószínűleg bele kell jönni, de hamar menni fog. Egyvalamire kell csak vigyáznia: ne akarjon rajta hintázni.
