Ebben a tikkasztó hőségben állandóan csak inna az ember – természetesen nem alkoholt. Így voltam ezzel én is, amikor a málnaszörpmustrára gyűjtögettem a szörpöket. Általában szénsavmentes vizet iszom, de mivel ez már egy kicsit unalmas, olyan ital után kutattam, amiben kevés a kalória, nincsenek benne műanyagok, és feltehetően az íze is jó. Hosszú percekig válogattam az italok között, amikor megakadt a szemem a San Pellegrino egyik üdítőjén. Eleve, mert jól nézett ki.
Amiért viszont egyből a szívembe zártam, az az, hogy a tetejét vastag alumíniumfóliával fedték be. Többek között azért sem iszom dobozos innivalókat, mert borzasztóan frusztrál a gondolat, hogy vajon hány kéz érinti, mire felkerül a polcra, na meg többször előfordul az is, hogy valaki beteszi a kosarába, majd meggondolja magát, és hanyagul visszalöki a többi közé.
Szóval, pont azt a funkciót nem teljesíti, hogy bármikor bárhol jó szívvel fogyasztani lehessen; az meg külön macera, hogy felbontás előtt letörölgessem (ami nem is biztos, hogy elég hatásos). Így hát maradtak a flakonos levek. Ezidáig…
A San Pellegrino csak annyiban okozott csalódást, hogy erősen szénsavas – jobban örültem volna, ha mentes vízből készítik az amúgy igen savanyú limonádét –, és savanyúsága ellenére sajnos cukor is van benne. A frissítő 330 ml-es kiszerelésben kapható, 16 százalékban tartalmaz citromlevet, de ezeken felül csak természetes aromát és aszkorbinsavat pakoltak bele.
Összesen 148,5 kilokalória van a dobozban, és 230 forint körüli összegért lehet hozzájutni. Az íze olyan, mintha szacharinnal lenne édesítve, de még így is nagyon savanyú. Szóval az alumíniumfólián kívül túl sok pozitívumot sajnos nem tudunk a javára írni. Viszont milyen kár, hogy a többi gyártó még nem alkalmazza ezt a kis figyelmességet...
