Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, Wilhelm Conrad Röntgen nevét nem mindenhol könnyű kiejteni, ezeken a helyeken a röntgent X-sugárzásnak hívják.
Átvilágította felesége kezét, miután különös sugárzást fedezett fel. Az eset 1895. november 8-án éjszaka történt – így fedezte fel a róla elnevezett sugárzást a kutatásáért később Nobel-díjjal jutalmazott Wilhelm Conrad Röntgen.
A tudós 1845. március 27-én született a poroszországi Lennepben, és hároméves volt, amikor posztókereskedő édesapja áttelepítette gyárát Hollandiába, így a család is odaköltözött. A fiú az utrechti technikai iskolában tanult, de kicsapták az intézményből, mivel nem volt hajlandó elárulni egyik diáktársát, aki karikatúrákat rajzolt a tanárokról. Azt azért megengedték neki, hogy az érettségit magánúton letegye, ez azonban nem sikerült: görögből és latinból is megbukott a vizsgán. Ezért aztán Zürichbe ment és beiratkozott az ottani műszaki főiskolára – ez volt ugyanis az egyetlen német nyelvű intézmény, ahová érettségi nélkül is felvettek hallgatókat.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Gépészmérnöki oklevelet szerzett, majd a kor jelentős hang-, fény- és gázelméleti fizikusának, August Adolph Kundtnak lett az asszisztense, akinek rábeszélésére doktori vizsgát tett fizikából. Kundt felismerte a fiatal kolléga tehetségét, és magával vitte őt Würzburgba. Az ottani egyetemtől kapott fizetése azonban olyan csekély volt, hogy apjának kellett anyagilag támogatnia őt. Kundt hiába próbálta elérni, hogy védencét egyetemi magántanárrá nevezzék ki – az elutasítást azzal indokolták, hogy Röntgennek nincs érettségije –, ezért mindketten továbbálltak Strassbourgba, ahol Röntgen végre megkaphatta az áhított állást. 1872-ben háromévi jegyesség után megnősült, egy zürichi vendéglős lányát, Anna Bertha Ludwigot vette el, akivel közös gyerekük nem született, de később örökbe fogadták az asszony bátyjának lányát, Josephine Bertha Ludwigot.
Röntgen fokozatosan lépkedett felfelé az egyetemi ranglétrán, a giesseni egyetemen lett fizikaprofesszor, majd tanszékvezetővé nevezték ki Würzburgban, végül élete utolsó két évtizedében Münchenben vezette az egyetem fizikatanszékét. Kutatóként az elektromágnesesség, az optika, a kristályfizika és a molekuláris fizika érdekelte. Kundttal közösen azt kutatta, hogyan hat a mágneses tér a polarizált fényre kén-hidrogén gázban, később főként elektromágneses és optikai jelenségeket vizsgált.
Leghíresebb felfedezése a katódsugárzás kutatásához köthető, melyhez kezdetben a Lénárd Fülöp által kifejlesztett ún. Lénárd-féle kisülési csövet használta. A katódsugarak légritkított térben magas feszültség melletti kisüléseknél keletkeznek és elektronokból állnak, melyek a fényt megközelítő sebességgel repülnek. Röntgen 1895. november 8-ról 9-re virradó éjszaka is egy ilyen csővel kísérletezett, amikor különös felfedezést tett: észrevette, hogy a közelben lévő, bárium-platino-cianür ernyő ragyogó fényes lett, amikor áram haladt át a katódcsövön. Egy fekete papírlappal fedte le a csövet, de a fluoreszkálás nem tűnt el. Ezután egy fémlappal próbálkozott, és az megszüntette a hatást. Az újonnan felfedezett sugárzást, aminek különleges tulajdonsága, hogy áthatol szilárd anyagon és átlátszóvá teszi őket, X-sugaraknak nevezte el.
A következő napokban Röntgen szakadatlanul dolgozott, hogy megfejtse az X-sugárzás titkait: rájött, hogy a sugarakat eltérő mértékben nyelik el a különböző anyagok, és a fényhez hasonlóan egyenes vonalban terjednek, ezért hatásuk fényképfelvételhez hasonlóan rögzíthető. Az első röntgenfelvételt a névadó saját feleségéről készítette: a fényképen jól látszódtak az asszony kezének csontjai és az ujján viselt jegygyűrű is. A magányos szobatudósként ismert Röntgen, aki mindig titkolózva dolgozott, kollégái ritkán tudták, min is ügyködik éppen, ezúttal is sokáig várt, mire a nyilvánosság elé lépett felfedezésével. A következő év januárjában mutatták be az X-sugarakat a párizsi akadémián, ahol egy emberi kéz és egy béka átvilágított képét lehetett látni, ezzel párhuzamosan Röntgen a würzburgi egyetem fizika-orvosi társulata előtt számolt be eredményeiről. A bemutatón felvételt készített a híres anatómus, Rudolf von Kölliker kezéről – és az előadás után a lelkes Kölliker javasolta, hogy a sugárzást nevezzék el feltalálójáról. Az ötlet világszerte elterjedt, bár ahol a Röntgen nevet nehezen ejtik ki (például angol vagy újlatin nyelvű területeken), ott az X-sugárzás elnevezést használják. Alig néhány nappal a kettős bemutató után már a gyakorlatban is hasznosították Röntgen találmányát: röntgenkép segítségével egy törött kart illesztettek össze Angliában.
Felfedezése azonnal nagy hírnévhez juttatta Röntgent, aki több előadást is tartott a sugarakról, például a német császár meghívására is. Bajorországban nemesi ranggal járó kitüntetést ítéltek neki oda, melyet azonban a szerény, visszahúzódó természetű fizikus visszautasított – ugyanígy nem volt hajlandó eladni és pénzzé tenni találmánya szabadalmát sem. 1901-ben ő volt az első, akinek a Svéd Királyi Akadémia odaítélte a fizikai Nobel-díjat, az indoklás szerint „rendkívüli szolgálatainak elismeréséül, melyet a róla elnevezett sugárzás felfedezésével nyújtott”.
A következő években Röntgen egyre inkább visszavonult a közélettől, a Münchentől hatvan kilométerre lévő Weilheimbe költözött, továbbra is a tanításnak és a kutatásnak szentelte idejét. Az első világháború alatt az Egyesült Államokban tartózkodott, majd hazatérve lemondott egyetemi katedrájáról és tanszékvezetői posztjáról, a laboratóriumi munkát azonban továbbra is folytatta. Utolsó tudományos munkája, melyet a kristályok fizikájáról írt Abram Iofféval közös kísérletei alapján, 1920-ban jelent meg. Utolsó éveiben szűkös anyagi körülmények között élt, egészsége megromlott: emésztőrendszerét halálos kór támadta meg, melynek kialakulásában kísérletei is közrejátszhattak. 1923. február 10-én, hetvenhét éves korában hunyt el bélrák következtében Münchenben.
A Röntgen által kifejlesztett sugárzást és az azt használó orvosi diagnosztikai módszert máig használják a gyógyításban. Több mint fél évszázaddal Röntgen halála után ismét Nobel-díjat ítéltek oda X-sugárzással kapcsolatos kutatásokért: a dél-afrikai Allan Cormack és a brit Godfrey Hounsfield a komputertomográf matematikai modelljéért kapták meg orvosi tudományágban a kitüntetést 1979-ben.
Tegnapi kultbaitünkben szintén egy Nobel-díjas tudósra, Marie Curie-re emlékeztünk.
