Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, Faludy György önéletrajzi kötetében, a Pokolbeli víg napjaimban számol be vallatásának történetéről.
József Attila barátja volt, az amerikai hadseregben szolgált a második világháború idején, túlélte a recski munkatábort, és kilencvenéves kora felett lett téma a bulvársajtóban, Villon-fordításai pedig meghozták számára a világhírt. Faludy György kalandos élete száztíz évvel ezelőtt kezdődött.
Leimdörfer György Bernát József néven született Budapesten, 1910. szeptember 22-én. Jómódú polgári zsidó értelmiségi családból származott, édesapja vegyész, a felsőfokú ipariskola tanára volt. Nagyapja a Felvidéken, Zsolnán üzemeltetett vendégfogadót. Rokona volt Szilárd Leó, a világhírű fizikus. Kisiskolás kora óta írónak készült, semmilyen más hivatás nem érdekelte. Középiskolai tanulmányait a budapesti Evangélikus Főgimnáziumban végezte, majd a bécsi, a berlini, a párizsi és a grazi egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlós rangfokozatban, melytől később megfosztották. Nem sokkal később jelentek meg első versfordításai a Magyar Hírlap hasábjain – Heinét és Villont fordított magyarra. Utóbbi esetében nem is annyira fordításról, mint a középkori francia költő műveinek szabadon értelmezett magyarra ültetéséről volt szó.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A Villon-átköltések meghozták számára az elismerést, kiadatni azonban nem tudta őket – a költemények szabadszájúsága miatt egyetlen kiadó sem vállalta a publikálást. Saját verseskötete viszont megjelenhetett, A pompeji strázsán címmel. Faludy ekkoriban a Szép Szó folyóirat köréhez tartozott, melyhez főként József Attilához fűződő barátsága miatt csatlakozott. 1938-ban a magyar politikai légkör fokozatos szélsőjobbra tolódása miatt úgy döntött, külföldre emigrál. Megérzése helyesnek bizonyult: itthon maradt húgát később a nyilasok a Dunába lőtték. Párizsban telepedett le, ahol az Arthur Koestler köré szerveződő emigráns magyar értelmiségiek csoportjával barátkozott. Franciaország német megszállása után ismét tovább kellett állnia. Marokkóba menekült, ahonnét 1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba.
New Yorkban élt, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és a Harc című folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. A mozgalom az Észak-Amerikában élő magyarságot kívánta összefogni a fasizmus elleni harcban. Humanista nézetei és független költői egyénisége folytán távol állt tőle a katonáskodás, mégis úgy döntött, hogy önkéntesként belép az amerikai hadseregbe, aktívan segítve a nácikkal és szövetségeseikkel szembeni harcot. A csendes-óceáni hadszíntérre vezényelték, ahol részt vett a Japán elleni hadmozdulatokban. Később a hadsereg lapja, a Yank szerkesztőségében dolgozott, végül tizedesi rangban szerelt le. A háború után visszatért Magyarországra, és a Népszava munkatársa lett. 1946-ban, tíz nappal a feloszlatása előtt, tagjává választotta a Kisfaludy Társaság. A következő évben verseskötete jelent meg Őszi harmat után címmel.
A kommunisták megpróbálták ügynöki munkára beszervezni, a szabad szellemiségéről híres költő azonban – aki Kéthly Anna és a szociáldemokrata párt híve volt – visszautasította a visszautasíthatatlan ajánlatot. 1950 júniusában koholt vádak alapján letartóztatták (azzal vádolták, hogy az amerikaiak javára kémtevékenységet folytatott és fegyveres összeesküvést szervezett) és a hírhedt recski munkatáborba szállították. Három évet töltött a táborban, ahol úgy próbálta megőrizni életerejét és szellemi egészségét, hogy új verseken dolgozott. Mivel sokszor nem volt papír, hogy leírja költeményeit, saját maga memorizálta vagy fogolytársaival tanultatta meg azokat. A versek később nyomtatásban is megjelentek. Sztálin meg fog dögleni, ők pedig kiszabadulnak – vigasztalta gyakran rabtársait. A Nagy Imre-féle enyhülés időszakában amnesztiával szabadult, a következő években fordításokból élt. 1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsanna újságírónőt, akivel már a letartóztatása előtt szerelmi viszonyt folytatott. A házasságból egy fiú született, András.
Az 1956-os forradalom után ismét az emigrációt választotta és családjával együtt elhagyta Magyarországot. Hat évig élt Angliában (Londonban, illetve kisvárosokban), ahol az Irodalmi Újság szerkesztője volt – a lap az azonos című, idehaza betiltott újság szellemiségét vitte tovább. Megírta önéletrajzi visszaemlékezéseit, recski fogságának krónikáját Pokolbeli víg napjaim címmel, mely magyarul először 1987-ben, szamizdat formájában jelent meg. Felesége 1963-ban rákbetegségben meghalt – a tragédiát Faludy Szerelmes versek egy haldoklóhoz című ötrészes költeményciklusában örökítette meg. A következő évben otthagyta Angliát, Firenzében, később Málta szigetén élt, majd Kanadába vándorolt ki. A biszexualitását sohasem titkoló költő Máltán ismerkedett meg a nála huszonnyolc évvel fiatalabb amerikai balett-táncossal, Eric Johnsonnal, akivel több mint harminc éven keresztül, a férfi haláláig élt élettársi kapcsolatban.
Évtizedeken keresztül tanított több kanadai egyetemen, a Torontói Egyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott neki. 1976-ban elnyerte a kanadai állampolgárságot. Az Ötágú Síp című külhoni magyar irodalmi folyóirat, a Magyarok Világlapja, az Irodalmi Újság, a bécsi Magyar Híradó és számos más lap munkatársa volt. 1980-ban New Yorkban megjelentek kötetben összegyűjtött versei. Eközben idehaza teljesen indexre tették, a nevét még a könyvtári katalógusokból is kitörölték, Villon-fordításait csak a kiváltságosok olvashatták. 1988-ban hazalátogatott, ugyanebben az évben mutatták be Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia Faludy életét feldolgozó dokumentumfilmjét (Faludy György, költő). A rendszerváltás után a nyolcvanéves költő végleg hazaköltözött, és a következő években sorra jelentek meg versei és más munkái Magyarországon. Végre a hazai közönség is felfedezhette életművét, mely rendkívül népszerűnek bizonyult – a dedikálásokon hosszú sorok kígyóztak. 1990-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével, 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1996-ban Budapest díszpolgára lett.
Faludy György több mint kétszáz szonettet írt, továbbá jól ismertek erotikus és – különösen korai pályaszakaszában – politikai versei is. Egész életében, külföldön is kizárólag magyarul írt és publikált, úgy vélte, a költő csakis anyanyelvén szólalhat meg igazán szabadon és hitelesen. Mindenhol megfordult és mindent megénekelt. Első emigrációja alatt az amerikai életet, az amerikai tájat foglalta versbe, hazatérése után A pontonhídon állok című versében arról vallott, hogy csakis szülőhazájában tudja elképzelni életét. A hivatalos „megkeresésre”, hogy írjon verset Sztálin elvtárs hetvenedik születésnapjára, vitriolos gyűlölettel reagált Sztálinista himnusz és Óda Sztálin hetvenedik születésnapjára című verseiben: „Halálodat oly vadul kívánom / s hívom, hogy szinte beleszakadok. (...) Milliók vannak így. Ma sem kívánok mást, mint hogy halj meg, ki e föld átka vagy / s alvadt vértömbökből épült Bizáncod / ne éljen túl”. Negyven felé című lírai önvizsgálatában így összegezte saját és hazája sorsát: „Szabad hazáról álmodoztam / s felébredtem a szovjet gyarmaton”.
Megdöbbentette a közvéleményt, amikor harminchét év után otthagyva partnerét a kilencvenkét éves költő 2002 nyarán összeházasodott a nála hatvanöt évvel fiatalabb Kovács Fanny fotómodellel. Faludy magánélete egy időre a hazai bulvármédia felkapott témája lett. Még nagyobb megdöbbenést váltott ki, amikor a házaspár erotikus jellegű fotósorozatban állt modellt a Penthouse magazin számára – a képeken Fanny teljesen meztelen. Faludy mindegyik képhez négysoros verset írt feleségének. A faképnél hagyott szerető, Eric Johnson bánatában elmenekült a világ elől, Indiába és Nepálba utazott, ahol a dalai láma mellett is dolgozott. 2004-ben hunyt el rákbetegségben, amit nem volt hajlandó kezeltetni. Faludy György két évvel élte túl egykori élettársát – 2006. szeptember 1-én, néhány héttel kilencvenhatodik születésnapja előtt hunyt el Budapesten. Tiszteletére Torontóban az egykori otthona melletti parkot még abban az évben George Faludy Place-re keresztelték át.
Tegnapi kultbaitünkben a magyarok őshazáját kutató szerzetes, Julianus barát kalandjairól olvashattál:
