Felgyújtottak egy 52 éves férfit a fővárosi virágpiacon

Alakja máig a szabad gondolkodás, az elnyomó világnézetek által üldözött tudományos igazságkeresés szimbóluma lett. Szörnyű halálát gyakran felemlegették a katolikus egyházzal szemben álló erők, köztük Bonaparte Napóleon is.

Bruno 1548-ban született a Nápoly közelében lévő Nola városában, katona édesapa gyermekeként. Nápolyban tanult bölcsészetet, logikát és filozófiát, majd belépett a dominikánus rendbe. Habár a kiváló képességű ifjú gyakran a megengedettnél szabadabb gondolkodásról, a tiltott könyvek és eszmék iránti rajongásáról tett tanúbizonyságot, 1572-ben pappá szentelték. Sokáig azonban nem volt maradása – elöljárói 1576-ban Rómába küldték, ahonnan a rendet otthagyva, az inkvizíció elől Genfbe menekült. Itt sem maradhatott azonban hosszú ideig, a kálvinisták hamar kiközösítették. A következő években bebolyongta Európát. Élt és tanított Franciaországban, Angliában és a német területeken is, azonban lázító eszméi miatt mindenhonnan elüldözték.

Az elszánt filozófus ennek ellenére nem adta fel, folyamatosan tanított és írt, hogy kifejthesse forradalmi nézeteit. Bruno többek között elutasította a Szentháromságot és a gondoskodó Isten képét, nyíltan bírálta mind a katolikus, mind a protestáns etikát. Elvetette a kereszténység különleges mivoltát, a teológiát a filozófiával egy szinten álló dolognak fogta fel. Úgy gondolta, a vallás az egyház eszköze arra, hogy a népeket kormányozza és a társadalmat manipulálja. Elvetette a dogmaként berögzült geocentrikus világképet, sőt, úgy gondolta, a Nap sem a világegyetem központja. A végtelen, homogén univerzumban rengeteg hasonló naprendszer létezik, melyeknek csupán egyike a miénk. Emellett az okkult tudományok is érdekelték – kijelentette például, hogy Mózes és Jézus nem Isten, hanem varázslás segítségével hajtották végre csodáikat. Nem meglepő tehát, hogy mindenhol ellenségként tekintettek Brunóra.

1591-ben egy velencei patrícius, Giovanni Mocenigo meghívta magához, hogy tanítsa a mágia rejtelmeire. A megállapodni vágyó Giordano elfogadta az ajánlatot, ez azonban nagy baklövésnek bizonyult. Miután Mocenigo nem kapta meg tőle az áhított okkult tudást, bepanaszolta az inkvizíciónál. 1592 májusában per indult Bruno ellen Velencében, melynek során hajlandó volt visszavonni néhány tételét, illetve azzal védekezett, hogy tézisei nem teológiai, hanem filozófiai jellegűek. Ekkor úgy tűnt, megnyerheti a pert, azonban hirtelen minden borult. Az egyház ugyanis – azzal a magyarázattal, hogy Bruno hivatalosan még mindig a dominikánus rend tagja – a római inkvizíció hatáskörébe rendelte az ügyet. A filozófust Rómába szállították, ahol hét éven keresztül tartották rabságban. Az ezalatt lefolytatott perben már nem sikerült a korábbi taktikáival védekeznie. Arra sem sikerült rábeszélni, hogy vonja vissza a tanait, ezzel mentse az életét. 1600. február 8-án eretnekség vádjával bűnösnek találták és máglyahalálra ítélték. Nyilvános kivégzésére február 17-én került sor a római virágpiacon.

Giordano Bruno munkássága és sorsa sokakat megihletett: olyan filozófusokra hatott, mint Baruch Spinoza vagy Friedrich Schelling. Nevét viseli kisbolygó és egy holdkráter is, a földön kívüli intelligencia kutatásával foglalkozó SETI League pedig évente a nevét viselő emlékdíjat oszt ki. 1889-ben pont azon a helyen emeltek szobrot a tiszteletére, ahol egykor a máglyáját felállították. 1973-ban olasz–francia játékfilm készült az életéről Gian Maria Volonté főszereplésével, az Avenged Sevenfold amerikai metálzenekar pedig 2016-os Roman Sky című számában örökítette meg „a tudomány mártírjának” máglyahalálát.

Tudott neked újat mondani ez a sztori? Olvasd el a tegnapi kultbaitet is, lehet, hogy abból is tanulsz valamit!