110 éve ezen a napon született Jean-Baptiste (Django) Reinhardt, az európai dzsessz egyik legkiemelkedőbb alakja.
Az első európai dzsesszlegendaként nyilvántartott Reinhardt, akit gitárosok nemzedékei tekintettek példaképüknek és próbáltak utánozni, egy szintó vándorcigány családban született, amely egy belga kisváros, Liverchies mellett táborozott éppen akkor, 1910. január 23-án. Édesanyja táncosnőként lépett fel a társulatban, apja pedig hét testvérével közösen zenélt a családi zenekarban. A kis Django – a név jelentése: „ébren vagyok” – gyermekkorát Párizs környéki cigánytáborokban töltötte. Sohasem járt iskolába, egész életében írástudatlan maradt, a zene világával azonban már egészen kiskorában megismerkedett. Hegedülni, bendzsózni és gitározni tanult. Első saját hangszere egy ajándékba kapott hibrid, egy gitárnyakú bendzsó volt. Zenei csodagyereknek tartották, 12 éves korától lépett fel párizsi bárokban és kávéházakban.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
1928-ban, első lemezfelvételének évében, a 18 éves Django egész életét meghatározó balesetet szenvedett, amikor feleségével közös lakókocsijuk kigyulladt. A pár ki tudott menekülni, Django testének jobb oldala azonban megégett, és bal kezén is mozdíthatatlanná vált a kisujja és a gyűrűsujja. Mégsem adta fel a gitározást: szanatóriumban, lábadozás közben kifejlesztett egy technikát, amellyel a sérülése ellenére is képes volt virtuóz módon megszólaltatni a hangszerét. 1934-ben megismerkedett Stéphane Grapelli hegedűművésszel, akivel közösen megalapították legendás zenekarukat, a Quintette de Hot Club de France-t. A kvintett a ’30-as évek legmeghatározóbb európai dzsesszformációja lett, amely újraértelmezte az amerikai gyökerű műfajt. A szintó swingnek vagy mánus dzsessznek elkeresztelt stílus megteremtői több száz felvétellel gazdagították a zenetörténetet.
A második világháború kitörése egy időre véget vetett Reinhardt és Grapelli együttműködésének. A banda épp angliai turnén volt, amikor elérte őket a hír. Django azonnal visszatért Párizsba, zenésztársa azonban Angliában maradt, így a kvintettet Reinhardt új hegedűssel alapította újra. A német megszállás alatt is felléphettek, köszönhetően annak, hogy a legtöbb Párizsban élő amerikai dzsesszzenész hazautazott, a műfajjal kapcsolatban pedig jóval megengedőbbek voltak a hatóságok Franciaországban, mint odahaza a Harmadik Birodalomban. Reinhardt és zenésztársai az üldöztetést is elkerülték, holott ebben az időszakban a nácik számos roma származású művészt hurcoltak koncentrációs táborba.
A háború után Reinhardt és Grapelli folytatták a közös zenélést. 1946-ban Amerikában is felléptek, ahol a kvintett Duke Ellingtonnal és bandájával zenélhetett együtt. Django sohasem volt hajlandó alkalmazkodni a „tisztes, polgári életmódhoz”. Kollégái megbízhatatlannak tartották – gyakran nem ment el megbeszélt találkozókra, kihagyott leszervezett fellépéseket, olykor még az ágyból sem volt hajlandó kikelni. New Yorkban Ellington jutalomjátékot szervezett neki a Carnegie Hallban, ő azonban inkább az alvást választotta. Mindennek ellenére 1951-ben, belefáradva a zenész életmódba, bejelentette visszavonulását. Alig két évvel később, 1953. május 16-án váratlan agyvérzést kapott, és a kórházba szállítás után meghalt – csupán 43 éves volt. Fia, Babik szintén dzsesszgitáros lett.
A halála utáni években Reinhardt munkásságát viszonylag elfeledték, mígnem az 1960-as évtizedben újra felfedezték a világ dzsesszrajongói. Django népszerűsége azóta is töretlen – egy 2005-ös dokumentumfilm, a Djangomania! alkotói utánajártak, milyen hatással van még ma is a dzsesszzenészekre. 2017-ben Django címmel játékfilm is készült a gitárvirtuóz életéről. Reinhardt más zenei műfajokra is hatással volt. Ezt legjobban Tony Iommi, a Black Sabbath gitárosának története érzékelteti. Iommi, aki egy üzemi balesetben elveszítette jobb kezének két ujjvégét (balkezes lévén ő a jobb kezét használja a húrok lefogására), Django történetéből és technikájából merített inspirációt, hogy sérülése ellenére is folytathassa a zenélést. Az általa kifejlesztett technika alapjaiban határozta meg a heavy metal műfaj hangzásvilágát.
Ha érdekelnek más kultbait cikkeink is, alább elolvashatod az előzőt:
