Sokféle oka lehet, ha nem jó a viszonyunk a főnökünkkel. Legyünk önkritikusak, és először nézzünk körül a saját házunk táján. Ha a mi rendszerünkben van a hiba, utáljuk a munkahelyünket, elkeserít, hogy kevés a fizetésünk, vagy nem azt csináljuk, amit valójában szeretnénk, ne azt a szegény párát tegyük meg minden baj forrásának!
Van azonban az a helyzet, amikor tényleg a főnök személye az, ami nyomorba dönt. Alábbi példa erről szól, és van egy frappáns megoldásunk rá. Persze csak módjával alkalmazzuk, mert mint minden gyógymód esetében ott van a mellékhatások között: túladagolva megárt!
Ha tökfej…
Nem mindenki alkalmas vezetőnek, pedig ott ül a székben, képességeinek túlzott tudatában.
Ráncolja a homlokát, ha egy szakmai beszámolóban helyesírási hibát talál, és gondosan kijavítja. Többszínű tollat és legalább két ceruzát használ. Gyors gondolkodásával tüntet. Lényeget halmoz lényegre, és nem részletezi, hogy összeillőek-e az építőkövek. Ő az absztrakt, a szakma zsenije, aki a beosztottak felett jár mindig egy síkkal. Megkérdezés és magyarázat nélkül dönt, és csodálkozik, ha környezete nem képes követni. Nyilvánvaló tévedése esetén kétértelmű, sejtelmes, titokzatos lesz. Ő nem veszít. Ha teheti, szemüveget visel, mindig jól öltözött, viselkedése szigorú, szoborszerű. Tartja a három métert, de naponta kétszer leereszkedik. Ő nem kopog az ajtón, csak belép. Önfegyelmére büszke, intelligenciáját csillogtatja. Megengedhet magának bizalmas közeledést a másik nem irányába is. Ez természetes. Mindenütt és mindenkor ott van, mert ezt fontosnak tartja.
Ezektől borul ki a józan, de jól teljesítő beosztott, és lesz allergiás a főnökére. A mindenkori alkalmazkodás, a kötelező megfelelni akarás, kedvkeresés, kikényszerített mosoly indítja be először a félelmet, a rossz közérzetet, a szorongást. Később újabb panaszok, tünetek jönnek. Felmegy a vérnyomás, kimutatják a gyomorfekélyt, a vastagbélgyulladást, az asztmát, a pszichológus depressziót állapít meg. Mit tehetünk, amikor dolgozni kell, meg kell élni bármi áron?
Döbbenjünk rá, hogy ez az ember csak egy tökfej!
Csupán egy ejtőernyős, aki fél, hogy kiderül alkalmatlansága, és állandón bizonyítani akarja rátermettségét. Stabil kapcsolatai vannak, emiatt nem is törekszik fajsúlyosabb lenni. Lehet okos, de családi neveltetése során egy csomó manírt vett fel. Nem tehet róla, de éretlen személyiség sok pótcselekvéssel. Otthoni, magánéleti konfliktusait, bizonytalanságát a munkahelyén éli ki. Vélt vagy valós gyengeségeit kompenzálja, aki csak a munkahelyen érzi jól magát. Nem tudhatjuk, de nem is feladatunk analizálni. Ez az ő dolga, ő ilyen főnök.
Ilyenkor koncentráljunk a munkánkra! Nem neki kell megfelelnünk, hanem a saját elvárásainknak. Ha mi elégedettek vagyunk, okoskodhat, kötekedhet, már nem tud felhúzni minket.
Fogadjuk el a helyzetet, és ne vegyük komolyan. Ha belép, vidáman forduljunk felé, nevessünk hülye viccein, helyeseljük fapados megállapításait, dicsérjük nyakkendőjét, bókoljunk hiúságának, lelkesedjünk terveiért, és mi is komolyodjunk el, ha látjuk, hogy töpreng valamin. Jó néven veszi majd, mert ő hálás főnök. De mi tudjuk, hogy csak egy…
