Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mindenki ismeri a légionáriusszázados történetét, aki megsebezte Jézus oldalát a kereszten, hogy kiderüljön, valóban meghalt-e. De mi történt a későbbiekben a katonával és lándzsájával? A rejtély nyomába eredtünk.
A katona életéről egészen addig a pillanatig semmit sem lehet tudni, amíg a Bibliában meg nem jelenik a Golgotán Jézus kereszthalálakor. A későbbi életéről sem maradtak fenn részletes feljegyzések, ám keresztény és más forrásokból bizonyos dolgok kiderülnek.
A katona, aki megsebezte Jézus oldalát
Nézzük hát először is azt, hogy mit lehet megtudni a századosról a Bibliából. Az első említés nem valami hízelgő a századosra nézve: „aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és őrizték” – olvasható Máté evangéliumában. A leírás meglehetősen közönyösnek ábrázolja a katonákat, akik „feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: »Ez Jézus, a zsidók királya.«”
Minden megváltozott azonban abban a pillanatban, amikor elérkezett Jézus halálának pillanata. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” – mondta hangosan a szenvedő, majd „még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.” Halálát különös jelek kísérték Máté beszámolója szerint: kettéhasadt a jeruzsálemi templom függönye, megmozdult a föld, és megnyíltak a sírok. Sőt, „sok elhunyt szentnek feltámadt a teste”. A történtek láttán a százados megijedt, és kijelentette:
„Ez az ember valóban az Isten Fia volt”.
Máté evangéliumában nem szerepel többet a százados, ám János még egy helyen említi: „az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle” – olvasható az evangéliumban.
Vértanú lett a gyűlölt századosból
A későbbi keresztény írások ezt a légionáriusszázadost Longinus néven említik. Állítólag őt bízták meg Jézus sírjának őrzésével is, és amikor harmadnapra a holttest eltűnt, a zsidók megpróbálták megvesztegetni, hogy azt hangoztassa: a tanítványok lopták el. Longinus azonban ezt visszautasította, sőt, felhagyott a katonáskodással, megkereste az apostolokat és megkeresztelkedett.
Egyes források azt is említik, hogy Longinusnak valamilyen kórság megtámadta a szemét, ám amikor megsebezte Jézus oldalát, a sebből előtörő vér és víz meggyógyította vakságát.
A legenda szerint a százados Jézus halála után Kappadókiába ment, ahol a kereszténységet terjesztette. Olyan sikeres volt a munkája, hogy a zsidók meggyőzték Poncius Pilátust, légionáriusokkal ölesse meg a volt katonát. A zsoldosokat maga Longinus fogadta Kappadókiában, és az otthonába hívta őket. Megvendégelte őket, és a katonák – akik nem tudták, hogy kinél vendégeskednek – elmondták neki: azért küldték őket, hogy megöljenek egy Longinus nevű volt századost. Longinus önként bevallotta, hogy őt keresik, és mártírhalált halt.
Egyes történeti források szerint azonban máshogy is történhetett a dolog. Léteznek ugyanis olyan feljegyzések, amelyek szerint Krisztus előtt 86 és 42 között élt egy Caius Cassius Longinus nevű szenátor, aki részt vett a Julius Caesar elleni összeesküvésben. Egyes történészek szerint innen eredeztethető a százados elnevezése – a Longinus név ugyanis ekkoriban szinte eggyé vált a brutális tettel. Valamelyest ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy a Biblia nem említi a Jézust megsebző katona nevét. Az első feljegyzés, amely Longinusnak nevezi, a Pilátus akták; a Nikodémus evangéliumának is nevezett apokrif irat a 4-5. században keletkezhetett.
Rómában őrzik a legjobban dokumentált ereklyét
A százados sorsánál talán még többeket foglalkoztató kérdés, hogy mi lett fegyverével. A Szent Lándzsa után rengetegen nyomoztak, és jelenleg négy helyen is őriznek ereklyéket, amelyekről állítják: az az igaz Longinuszlándzsa.
A legalaposabban dokumentált eredetű ereklye a római Szent Péter-bazilikában található. A legenda szerint a lándzsa két darabra tört, amikor Krisztus után 615-ben a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet. Mindkét részt Konstantinápolyba vitték: az egyiket később IX. Lajos francia király szerezte meg, ám a francia forradalom zűrzavarában nyoma veszett. A másik darabot egészen a 15. századig Konstantinápolyban őrizték, majd a város eleste után török kézre került. II. Bajazid szultán 1492-ben VIII. Ince pápának ajándékozta, aki, noha voltak kétségei a lándzsa eredetét illetően, a bazilikában helyezte el.
Az ereklye azóta is ott van, a templom kupoláját tartó egyik pillér felső részében kialakított, csavart márványoszlopokkal szegélyezett fülkében.
Egyre fejlődött a bécsi ereklye
A bécsi Hofburg Kincstárában is őriznek egy lándzsafejet, amely az évek múlásával lassan kivívta magának a Longinus lándzsája elnevezést. Története meglehetősen változatos: a középkorban csodálatos erőt tulajdonítottak neki, a német uralkodók úgy tartották, hogy a lándzsának köszönhetik hadi sikereiket. Eleinte azt gondolták, hogy Nagy Konstantin fegyvere volt, majd Szent Mór 3. századi egyiptomi vértanú lándzsájának hitték. IV. Henrik német-római császár azt állította: a fegyver fejét rögzítő egyik szög Jézus keresztjéből származik.
Mintegy 300 évvel később már nemcsak a szögnek volt köze Jézushoz, hanem magát a dárdát is előléptették: így lett belőle Szent Lándzsa.
Az ereklye hitelességét némiképp az is aláássa, hogy modern eljárások kereszttüzében vizsgálva megállapították: valószínűleg a lándzsafej és a szög is a 8. századból származik.
Egyik ereklyét sem ismeri el a Vatikán
Még két helyen állítják, hogy a Szent Lándzsát vagy egy darabját őrzik, ám ezek sem tűnnek sokkal megalapozottabb kijelentéseknek. Az egyik Vagarsapatban található – a helyi legenda szerint maga Tádé apostol vitte Örményországba, ám ezt semmilyen forrás nem erősíti meg. A másik az antiókhiai lándzsa: az első keresztes hadjárat idején egy Péter Bertalan nevű szerzetes azt állította, látomása volt, és Szent András elmondta neki, hogy a Szent Lándzsa a város templomának padlózata alatt van eltemetve. Az ez után induló ásatások során elő is került egy lándzsatöredék, ám ennek valódiságát is sokan vitatják.
A lándzsaereklyék hitelességével kapcsolatban mindenesetre beszédes, hogy a Vatikán egyiket sem ismeri el, mint a Jézus oldalát megsebző fegyvert. Longinus lándzsáját tehát úgy tűnik, egyelőre nem találták meg.
Nemcsak Longinus története érdekes – azt is kevesen tudják, hogy élt Szűz Mária Jézus halála után.
