Egy barátnőm megtalálta a nagy őt, mindannyian őt irigyeltük. Másfél évig úgy éltek, mint a galambok, azt gondoltuk, hogy ez már giccs, nem is igazi kapcsolat. Folyton nyalták-falták egymást, és enyelegtek. Aztán egy nap fáradtan, karikás szemmel, csapzottan jött föl hozzám. Nem akartam hinni a szememnek. De hát mi bajod? – kérdeztem.
Megőrülök tőle!
– Mindenen összekapunk Ivánnal, mint az ovisok – magyarázta. – Mintha folyton szkandereznénk. Szinte már alig várjuk, hogy a másik megszólaljon, hogy bele lehessen kötni. Végül már csak üvöltözünk, sértegetjük egymást, és azt sem tudjuk, miért. Vagyis akkor és ott tudjuk, de másnapra mindig olyan jelentéktelennek tűnik az egész – mondta. – Odáig jutottunk, hogy Iván kivett egy lakást, és minden alkalommal, ha összeveszünk, átmegy aludni. Szinte már sosincs otthon.
Mit gondolsz, miért csinálják?
Zsani és Iván esete elég gyakorinak számít. Itt a veszekedések oka – bár ilyen apróságokon robban – nem abban keresendő, hogy ki mosogasson, ki nem vitte le a szemetet. Egész másról van szó. Erőfitogtatásról. Mindketten erős egyéniségek, mindketten hangadók. Egyik sem tudja elviselni, hogy a másiknak legyen igaza. De vajon miért nem? Meglepő a válasz. Az ok az önbizalomhiány és az abból fakadó bizonyítási kényszer. Mindkettő úgy érzi, ha enged, csorbul a tekintélye, és kiderül – legfőképp önmaga számára – , hogy nem is olyan okos, tájékozott, fényes, mint amilyennek látni szeretné magát.
Kit anya szült…
A tizennyolc éves Kati az anyjára allergiás. Képes volt otthagyni az egyetemet, és egy presszóban munkát vállalni, hogy albérletbe mehessen. – Anyámat nem lehet elviselni – panaszkodik. – Mindent tudni akar rólam, mindenbe beleszól, kéretlenül is ontja a tanácsait. Ha nem azt teszem, amit mond, vérig sértődik, kiabál, fenyegetőzik. Aztán jön a még rosszabb, sírva fakad, és azt hajtogatja: én csak jót akarok. De könyörgöm, ha jót akar, miért nem száll már le rólam?! Hát nem látja, hogy akkor tenne igazán jót velem?!
Mit gondolsz, miért csinálják?
A veszekedések másik jellemző oka, amikor minden erőnkkel meg akarjuk győzni a másikat, hogy azt tegye, amit mi javasolunk. Ez persze nem csak a szülő-gyerek kapcsolatban lehet így, nagy számban fellelhető a házasságokban is. Majd én megmondom neked, hogyan kellene élned, minek kéne örülnöd… Te pedig csak szépen fogadj szót, és minden rendben lesz.
Szelíd erőszak, így is nevezik ezt. És remek ürügy van rá: a szeretet. De valóban szeretetről van szó? Miért kellene a szeretetnek ilyen harsánynak, tolongónak, erőszakosnak lennie? Kati anyja nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy szeretetnek álcázhatja a viselkedését. Ettől, persze még szeretheti a lányát, de amikor erőszakos módon rá akarja kényszeríteni az akaratát, az nem szeretet, hanem terror. A szeretet nem összetévesztendő sem az erőszakkal, sem a sajnálattal, sem az aggódással.
Ebben a helyzetben is a bizalomról van szó, csak éppen itt nem az önbizalom hiányáról, hanem a bizalom hiányáról. Kati felnőtt, önállóan is el tudja dönteni, mi a rossz és mi jó. Az édesanyáknak szíve joguk, hogy tanácsokat adjanak a gyerekeiknek, de semmiképpen sem erőszakkal vagy lelki zsarolással.
Csak azt akarom, hogy sikeres légy!
Szintén egy ismerős pár esetét mondom el itt. Mari és Géza két éve vannak együtt. Házasságot terveznek.
– Ha nem szakítunk inkább… – mondja Géza.
A férfi ugyanis úgy érzi, Mari mellett mindig feszengenie kell. A lánynak semmi sem elég jó, beleköt Géza öltözködésébe, humorába, abba, hogy tartja a kést, hogy vezet, mit olvas… Géza olykor elmereng, vajon miért akar hozzámenni Mari, amikor szinte semmit nem kedvel benne. Miért nem keres olyat, aki tökéletes?
Mit gondolsz, miért csinálják?
A válasz egyszerű. Mari soha nem találna számára tökéletes férfit. Ugyanis nem a férfiakkal van az igazi problémája, hanem önmagával. A másik ember – mint egy tükör – visszajelzi számodra, milyen vagy. Megláthatod benne erényeidet, hibáidat. Ez egész pontosan úgy működik, hogy ha elégedetlen vagy magaddal, akkor a másikban is a hibákat fogod észrevenni. Ha békében vagy magaddal, a többi emberben is meglátod a szépet. Mari bizonytalan karakter, mindenáron meg akar felelni a környezetének. Attól fél, hogy Gézát látva is őt fogják megítélni. Ezért vigyázza folyton Géza minden rezdülését, fél, hogy rossz kép alakul ki róla a férfi miatt.
