Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bizarr, mégis sokakkal megtörtént már: egy szervátültetés furcsa „mellékhatásaként” ízlésük, érzéseik, személyiségük, viselkedésük is megváltozott.
Claire Sylvia pulmonális hipertóniájára egyetlen megoldás létezett a nyolcvanas években: egy kettős transzplantáció. Az akkor 47 éves nő 1988-ban kapott új szívet és tüdőt egyidejűleg, ami orvosi szenzációnak is számított, az első ilyen transzplantáció volt az Amerikai Egyesült Államok Új-Anglia régiójában.
Amikor a beavatkozást követően újságcikk született sztorijáról, a riporter rákérdezett: most, hogy visszakapta életét, mire vágyik a legjobban?
A válasz egyszerre emberi és egyszerű: egy sört említett.
De Claire Sylvia a műtétet megelőzően sosem szerette ezt az italt.
Az új szerv új szokásokat hozott
Ahogy az idő telt, a nő egyre több furcsasággal szembesült. Bár korábban nem szerette a zöldpaprikát, a salátájából is kiszedegette, most folyamatosan kívánta azt – akárcsak a nuggetset, egy általa korábban szintén nem rajongott ételt.
Környezetének, így lányának is feltűnt, hogy járása megváltozott, valahogyan férfiasabbá vált, és összességében is energikusabbnak érezte magát.
Bár továbbra is a férfiak iránt érdeklődött, már nem vágyott annyira arra, hogy partnerre találjon – és a két testébe ültetett szervet idegennek érezte.
A sok furcsaság egy álomnak köszönhetően állt össze egy képpé a nő számára – néhány hónappal a szervátültetések után így „találkozott” megmentőjével a Psychology Today cikke szerint.
„Valahol a szabadban voltam, egy füves réten, nyáron. Egy izmos, magas, vékony, szőke férfi volt a társaságom, a neve Tim – talán Tim Leighton, de nem vagyok benne biztos, ezért Tim L.-nek neveztem magamban. El kell válnom tőle, csatlakoznom kell egy csapat akrobatához. El is indulok, de úgy érzem, van köztünk valami befejezetlen. Visszamegyek hozzá, hogy elbúcsúzhassak tőle, aminek láthatóan örül.
Aztán csókot váltunk.
Ahogyan csókol, mintha belélegezném őt. Soha nem vettem olyan mély lélegzetet életemben, mint akkor
– és tudtam, hogy Tim örökké velem lesz” – írta a történetéről szóló könyvben. Az álomból boldogan ébredt: tudta, ki volt a donor, és a szerveket végre sajátjának érezte.
Végül megtudta, kinek köszönheti a szervátültetést
Az eset után mindent megtett annak érdekében, hogy felvehesse a kapcsolatot donorjának családjával, de ez sok nehézséget hozott. A kórház tartotta magát a szigorú protokollhoz, mely szerint nem adhatnak ki adatokat arról az emberről, akinek halála Claire életét jelentette. Még akkor is hallgattak, amikor a keresztnevet és vezetékneve kezdőbetűjét megemlítette – egy barátjával azonban elkezdtek kutatni,
míg rá nem bukkantak Tim gyászjelentésére egy bostoni lapban.
A fiatalember mindössze 18 évesen halt meg motorbalesetben. A Lamirande család beleegyezett abba, hogy találkozzanak, a beszélgetések során pedig kiderült, hogy Tim odavolt a zöld paprikáért és a nuggetsért. A nő és donorjának családja több mint 20 éven át kapcsolatban maradt, Claire Sylvia pedig könyvet is írt A Change of Heart címmel arról, ami vele történt. Ezt később meg is filmesítették. Tim szervei 21 évvel hosszabbították meg életét, 2009 augusztusában hunyt el
Sok a hasonló történet
Ha Claire lenne az egyetlen, aki ilyesmit élt át, azon könnyű lenne átsiklani, a valóság azonban egészen más. Annyi hasonló történet kering már, hogy az orvostudományt is komolyan foglalkoztatni kezdte a donorszervekkel érkezett, örökölt emlékek, viselkedési formák és ízlés kérdése.
Kristy Sidlar szívátültetése után ébredt azzal a gondolattal, hogy egy harmincas nő szerve dobog a mellkasában, egy olyan nőé, akinek nehéz sorsa volt. A szervátültetést végző kórháztól annyit sikerült megtudnia, hogy valóban egy ilyen korú nőtől kapott szívet.
Mitchell Liester coloradói pszichológust egy páciense kérte arra, hogy derítse ki, mi történik vele, miután olyan emlékei voltak, amelyekről tudta: nem történtek meg vele. Autóbalesetről szóltak a képek, melyekben a bal oldalát találja el a jármű – még az ütközés erejét is érezte.
Mint kiderült, ő is szívet kapott egy fiataltól, akit autót ütött el. A bal odalán találta el a jármű.
A legkísértetiesebb történet mégis két gyermeké. Egyikük, egy ötéves fiú azt mondta: donora egy nagyjából fele olyan idős gyermek, mint ő, aki szerette a Power Rangers figurákat. Hozzátette: régen ő is kedvelte ezeket, de már nem. Ő egy hároméves gyermektől kapott szervet, aki ablakból esett ki, miközben egy Power Rangers figurát akart levenni a párkányról.
Egy másik, kilenc éves gyermek egy hároméves lány szívet kapta. A műtét előtt szerette a vizet, utána azonban rettegni kezdett attól, és azt mondta, a donor lány szomorú, és azt hajtogatja, bárcsak a szülők ne dobnák el maguktól a gyermeküket. A valóságban a kislány vízbe fulladt, amikor szülei egy tinikorú bébiszitterre bízták, aki nem figyelt rá eléggé.
A tudomány válaszúthoz érkezett
A sztorikat tovább sorolhatnánk: ott van még a férfi, aki sosem szerette a komolyzenét, ám a transzplantáció után rajongott érte. Mint kiderült, a donor hegedült, akkor is épp zeneórára indult, amikor lelőtték. Vagy a nő, aki azt mondta: miután új szívet kapott, másként szerette családját, mint annak előtte.
Az orvostudomány természetesen fel tud hozni racionális magyarázatokat a jelenségekre. Az erős gyógyszerek szteroidok tévképzetekhez vezethetnek, márpedig egy szervátültetés után hosszan és sokféle szert kell szedniük a recipienseknek.
A szerek kihathatnak az ízlelésre is, megváltoztatják az ételpreferenciákat.
A recipiensek aktívabbá, energikusabbá válhatnak a fiatal szervektől, és megváltozhat viselkedésük attól a személyiségformáló erejű eseménytől, amely az új szerv érkezésével visszaadja életüket. Van, aki szerint az átültetés idején elhangzó információkat is érzékelhetik, így tudhatnak részleteket a donorokról, de ezek a magyarázatok nem állnak túl stabil lábakon.
A kulcs az RNS lehet
Könnyen meglehet, hogy az emlékekről kialakított korábbi tudományos állásponton kell inkább finomítani a fenti történetekre alapozva. A konszenzus szerint az emlékek őrzői a neuronok közti szinapszisok. Az emlékezet ugyanakkor bizonyítottan működik sejtszinten: emlékeznek például az immunsejtek a behatolókra azután, hogy elvégezték a velük kapcsolatos munkát, és ott van az epigenetika elmélete is.
Egysejtűekben és tengeri csigákban végzett kísérletek is megmutatják, hogy a szinaptikus kapcsolatok törlése után is felidéződtek emlékek.
Ennek hatására a kutatók arra hajlanak, talán RNS-ünk lehet az emlékek valódi őrzője.
Arra is van már anekdotikus bizonyíték, hogy nem csak a szív hozhat magával emlékeket. Claire Sylvia expartnerétől vesét is kapott élődonoros transzplantációval, ezt követően pedig élénken kezdett érdeklődni a kulinária iránt, sőt: a donor azt mondta, egészen úgy főzött, mint egykori anyósa. A szervátültetések csodája, úgy tűnik, még csak most kezd igazán kibontakozni – az életévek meghosszabbításánál jelentősen több lehet egy beültetett szerv a recipiensre gyakorolt hatása.
Egy férfi két szívvel mellkasában éli életét: a különös esetről is olvashatsz a Díványon.
