nők alkohol

Amikor legutóbb beszélgettünk, azt mondtad, hogy a szenvedélybetegségek közül most az alkoholról nagyon fontos beszélni. Ennyire megugrott az alkoholfogyasztás Magyarországon? 

Azt nem tudom, megugrott-e, és ha igen, mennyire, pontos adatot nem tudok mondani, de nagyjából 800 ezer alkoholista van Magyarországon, a függőségek – itt nem csak az alkoholra gondolok – gyakorlatilag a mindenkori populáció egytizedét érintik. A függők családtagjaival együtt a probléma viszont már több millió embert érint, hiszen minden egyes függőhöz tartozik gyerek, testvér, szülő, generációkon átívelően.

A magánpraxisomban is a hozzám fordulók jelentős része alkoholhasználó, egy kisebb, de azért jelentős része, drog- és alkoholfüggő is egyben. Az alkohol általában jelen van azoknál is, akik egyébként amfetamint vagy kokaint használnak, ebből is látszik, hogy a függőségek általában nem önmagukban jelentkeznek.

Az alkohol viszont szinte minden esetben alap, a gyógyszerhasználatot is nagyon gyakran előzi meg egy hosszabb ideig tartó alkoholizálás.

Az ellátórendszeren belül nem ritka, hogy egy függő alkohol- vagy annak a járulékos problémáival megy el az orvoshoz, majd kezelés címén altatókat vagy benzodiazepineket írnak fel neki. Az alkoholizmust ugyanis gyakran gyógyszerekkel akarják „gyógyítani”, mert az ellátórendszer valójában nincs felkészülve arra, hogy rendszeresen tudjon foglalkozni egy alkoholistával. 

Általában azokra mondjuk, hogy alkoholista, akik szemmel láthatóan sokat isznak. De a kép ennél árnyaltabb.

Rajtuk kívül beszélhetünk még a szinten tartó és a periodikus kontrollvesztett ivókról. Előbbiek bár nem fogyasztanak nagy mennyiségeket, de folyamatosan isznak, mindennap elfogy mondjuk a napi söradagjuk. Ők általában akkor szembesülnek a problémájukkal, amikor valamiért nem jutnak hozzá a megszokott mennyiséghez. A periodikus kontrollvesztett ivók csak bizonyos időközönként isznak, de gyakran napokig, esetenként akár ájulásig. 

Változtak-e az alkoholfogyasztási szokások a korábbiakhoz képest? Ha igen, akkor hogyan?

Nagyon erősen szembetűnő, ezért nagyon fontos hangsúlyozni is, hogy a koronavírus-járványnak hihetetlen nagy hatása volt a szenvedélybetegségek alakulására. A nálam mostanában megjelenő középosztálybeli vagy felső vezetőként dolgozó alkoholisták szinte majdnem mindegyikénél a Covid idején csúcsosodott ki a függőségük.

A lezárástól viszont, onnantól, hogy a négy fal közé, home office-ba kerültek az emberek, elszabadult a pokol. Nem voltak korlátok, nem kellett reggel fölkelni, nem kellett autóba ülni, az online meetingen nem látszott, ha ivott, nem érezték a leheletén sem. 

Aztán a bezártság fölerősítette az esetleg alapvetően nem jól működő kapcsolatokban előforduló problémákat és az egyéb társas kapcsolatok hiánya miatti tudatmódosítás iránti vágyat.

Új jelenségként érdemes a binge drinkingről is beszélni, amely egyértelműen a fiatalok sajátja. Ennek az a lényege, hogy nagyon rövid idő alatt iszonyatosan nagy mennyiségű alkoholt fogyasztanak el, egyértelműen azzal a céllal, hogy minél hamarabb lerészegedjenek. 

Akkor mondhatjuk azt, hogy ez inkább egy „életkori sajátosság”?

Elképzelhető, hogy bizonyos embereknél lehet ez csak egy életszakasz, lázadás, de azt gondolom, hogy pár év múlva közülük jó néhányan potenciális klienseim lesznek. 

Mitől függ, hogy közülük ki válik alkoholistává? 

Olyan jó lenne, ha lenne erre konkrét válasz, de sajnos nincs. A diszfunkcionális családból jövő emberek például sokkal inkább veszélyeztetettek bármiféle függőségre, különös tekintettel az olyan családokból érkezőkre, ahol a szülők alkohol-, drog- vagy gyógyszerfüggők, játékosok, vagy ahol problémás volt a válás, ahol nem kapták meg a megfelelő figyelmet, szeretetet, sőt, az sem feltétlenül jó, ha a szülők túlsegítik a gyereket.

A függőségek hátterében állhatnak családban előforduló pszichiátriai betegségek, öngyilkosság, gyerekkori bántalmazás, szexuális abúzus vagy egy családtag elvesztése is, de akár az is, ha túl sokszor költöznek, és a gyereknek nem tud kialakulni egy stabil, támogató baráti vagy családi köre.

Tehát nagyon sok minden lehet a háttérben, de első helyen, azt gondolom, mégiscsak a szeretetlenség és az elfogadás hiánya áll, ebből fakadóan a függő gyerekkorától kezdve hoz magával valami ürességet, hiányt, azt az érzést, hogy sosem kapott elismerést, dicséretet, támogatást. 

Hogy látod, a hozzád fordulóknál melyik a jellemzőbb: inkább esti ivók, vagy a nap bármely szakában fogyasztanak alkoholt?

Nem ez alapján súlyoznám a dolgot, mert lehet, hogy valaki egész nap szolidan iszogat, de estére akkor is ugyanannyit ivott meg, mint ha este elfogyna az az öt sör. Lehet, hogy kevésbé látszik rajta a folyamatában, egy nap alatt megivott adag, de attól még az alkoholmennyiség ott van a szervezetében, dolgozik a májában, a gyomrában. Tehát nem az a lényeg, hogy mikor iszik, hanem hogy hogyan hat rá.

Akár egy munkahelyen is…

Sok esetben a munkahely túlzottan is elnéző az alkoholfogyasztó munkavállalójával szemben, pedig ezzel igazából csak elősegíti az ivást.

Nekem is volt már jó pár ilyen kliensem, akinek a főnöke azt mondta:

figyelj, nekünk nagyon fontos és értékes vagy, szeretünk, nem akarunk elveszíteni, de most vagy elmész és segítséget kérsz egy szakembertől, és ha tiszta tudsz lenni, akkor visszavárunk, vagy ha nem, akkor viszont sajnos el kell engednünk.

Sőt, van olyan munkahely is, ahol fizetik is a konzultációkat, nekem is volt már jó pár olyan esetem, amikor a multinál dolgozó alkalmazottnak a cég állta a tízalkalmas konzultációját. Volt olyan, napi fél liter töményet ivó felső vezető is nálam, akinek a munkáltatója fizetett vagy fizetés nélküli szabadságot is adott azért, hogy bevonulhasson egy rehabra. 

Ez azért nagyon jól hangzik.

Ezek a cégek valószínűleg belátták, hogy jobban megéri nekik egy jó munkaerőt megtartani, mint új munkatársat keresni, és nulláról felépíteni mindent. 

Az alkoholizmus egyébként mennyire a férfiak betegsége?

Jellemzőbb náluk, de a nők is erősen zárkóznak föl, csak róluk valahogy kevesebb szó esik.

Mi ennek az oka?

A nők titokban isznak, főként amiatt, mert amíg a férfiak alkoholfogyasztásával kapcsolatban megengedőbb a társadalom, vidéken sok helyen nem is férfi az, aki nem iszik, az egy „csicska”, a nőkkel szemben sokkal elítélőbbek az emberek. 

Akkor nehezebben is kérnek segítséget?

Alapvetően igen. Eddig csak főleg szenvedélybeteg hozzátartozójaként jelentkeztek nálam, és bár még mindig nagyon nehezen vállalják fel, de most már egyre több nő jön hozzám az alkoholproblémája miatt.

Legutóbb egy kliensemnek, akinek ajánlottam, hogy menjen el az anonim alkoholisták gyűlésre, azt válaszolta, hogy nem megy, mert fél attól, hogy megbélyegzik, meg amúgy is vannak neki barátai.

Aztán kiderült, hogy még a legjobb barátnőjének sem mondta el, mert attól tart, hogy kibeszéli őt. Akkor fölmerül a kérdés, hogy milyen is az a barátság, amelyben nem lehet arról beszélni, hogy mi az ő legfőbb problémája. Akkor kinek tudja elmondani a gondját?!

De a beismerés inkább elismerést vált ki, semmint lenézést, nem?

Igen, igazából büszke lehet arra, hogy szembenéz a betegségével. Ráadásul azt gondolom, hogy onnantól kezdve, hogy a környezetével is megosztja az alkoholproblémáit, nem is támadható vele.

Egy társasági eseményen senki sem fogja például tukmálni a piát, ha tudják, azért mond nemet, mert „bocs, problémám van az alkohollal”.

De ezt csak az tudja igazán őszintén, hitelesen kimondani, aki el is hiszi, szembenéz azzal, beismeri, hogy alkoholista. 

Mennyire elfogadó a környezet ilyenkor?

A klienseim gyakran mesélik, hogy sokszor küzdelem, mert nem hiszik el nekik: „ó, hagyd már, dehogy vannak neked alkoholproblémáid!” Egyszerűen nem akarják azt elfogadni, hogy alkoholista, és nem akar inni. 

Térjünk vissza még egy kicsit a nőkre! Hogyan hat egy család életére az, ha az anya iszik?

Ők jellemzően azt hiszik, hogy senki sem látja rajtuk, de a gyerekek elől ezt nem igazán lehet elrejteni. Még ha nem is tudja megfogalmazni azt, mi a gond, de érzi, hogy valami nem jó, anya olyan furcsa.

Az anyai alkoholizmusnak milyen hosszú távú hatásai lehetnek?

A függők nagy része függő családban nő fel, így jóval nagyobb az esélye annak is, hogy a gyerek is függő lesz. De az is előfordulhat, hogy mondjuk a szülői italozás miatt a gyerek egy pohárral sem iszik majd az életében, viszont alkoholista társat talál, aki által tulajdonképpen „tovább iszik” úgy, ahogyan gyermekkorában a szüleivel. 

Tudjuk, hogy van kiút az alkoholizmusból is. De hogyan lehet megtartani a józanságot?

Az ivás abbahagyása szükséges, ám nem elégséges része a tartós józanságnak. Ezt fenn is kell tartani, amelyhez jó segítséget tudnak adni a sorstársi közösségek – anonim önsegítő csoportok –, valamint az egyéb terápiás formák.