Tényleg igaz, hogy vannak olyan emberek, akik hajlamosabbak arra, hogy kutyaharapásnak essenek áldozatul? Mi alapján alakulhat ez ki, és hogy lehet megállapítani, hogy mi is idetartozunk-e?
Bár a kutyaharapás elég ritkán fordul elő egy átlagember életében, azért ha mégis, az eléggé tud fájni. A kutyákról mindenki tudja, hogy nem okos dolog őket megijeszteni vagy felingerelni, de mi van akkor, ha nem teszünk semmi kirívót, mégis megharapnak. Ennek van egy speciális oka a tudósok szerint, amit most cikkünkből megtudhatsz!
Ez a korosztály a leginkább veszélyeztetett a kutyaharapás miatt
A Journal of Epidemiology and Community Health című folyóiratban megjelent egy cikk, melyet a Liverpooli Egyetem kutatócsoportja írt, Carri Westgarth epidemiológus vezetésével. Ez a tanulmány arról próbált információkat szerezni, hogy milyen gyakoriak a kutyaharapások, és vannak-e olyan sajátosságok, amelyek többé-kevésbé valószínűvé teszik, hogy egy személyt megtámadnak a kutyák. Ez nem egyszerű feladat, mert sok kutyaharapás nem igényel orvosi ellátást és így nem is jelentik be hivatalosan, így sokszor nincsenek pontos adatok a kutyaharapások számáról. A kutatók egyetlen, 1280 háztartásból álló közösséget céloztak meg az egyesült királyság-beli Cheshire-ben. Elhatározták, hogy megpróbálnak minél több lakost megkérdezni erről a témáról. Az együttműködés aránya meglehetősen jó volt, és 694 lakosról sikerült adatokat gyűjteni.
A tanulmány általános megállapítása az volt, hogy bár a kutyaharapások gyakrabban fordulnak elő, mint amit csak a kórházi feljegyzések alapján mérnének, mégsem olyan gyakoriak.
Becslések szerint évente 1000 emberre számítva mindössze 19 kutyaharapás fordul elő, és ezeknek csak nagyon kis hányada igényelt orvosi kezelést vagy kórházi felvételt.
Azt is megállapították, hogy a harapások nagyobb valószínűséggel fordulnak elő ismeretlen kutyáktól (55 százalék).
Megállapították, hogy bizonyos személyes jellemzők fontosak a kutyaharapáshoz. A korábbi vizsgálatok eredményeit megerősítve azt találták, hogy a 15 évnél fiatalabb gyermekek voltak a legnagyobb kockázatnak kitéve, és az összes kutyaharapás 44 százalékát ők szenvedik el. Arról is beszámolnak, hogy a férfiakat majdnem kétszer nagyobb valószínűséggel harapták meg a kutyák, mint a nőket. Az általuk alkalmazott összes mérőszám a korábbi tanulmányok általános módszerét követte, amelyek azt vizsgálták, hogy milyen gyakoriak a kutyaharapások, egy dolog kivételével: ezek a kutatók valamennyi válaszadójukon egy rövid személyiségtesztet is végeztek, amely a személyiség öt leggyakoribb aspektusát mérte.
Megérzik a szorongást?
Ez az első olyan tanulmány, amely megpróbálta a kutyatámadásokat a harapás áldozatainak személyiségével összekapcsolni. Találtak egy dimenziót, amelyben a személyiség számít. Ez volt az a dimenzió, amelyet néha „stabil kontra instabil”-nak neveznek, de még gyakrabban a neuroticizmus személyiségjegyeinek nevezik.
A neuroticizmus mérésére szolgáló leltárak általában olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek az ingerlékenységre, haragra, félelemre, szomorúságra, szorongásra, aggodalomra, ellenségességre, öntudatosságra és sebezhetőségre összpontosítanak. Azok az egyének, akik magas pontszámot értek el a neuroticizmus tesztjén, az életükben és környezetükben előforduló gyakori stresszre adott negatív érzelmi reakciók sincsenek arányban a körülményekkel.
A kutatók gyakran hivatkoznak a neuroticizmusra, mint negatív érzelmekre vagy negatív érzésekre való hajlamra. Szinte olyan, mintha az idegbeteg ember a bizonytalanság, a félelem, az öntudat és a szorongás halvány felhőjével körülvett világban mozogna. Úgy tűnik, hogy a legújabb kutatások azt mutatják, hogy azok az egyének, akiknek magas a neuroticizmusuk, nagyobb mértékben szenvednek különféle mentális és fizikai problémáktól, mint a stabilabb társaik. Ezek közé a problémák közé tartozik a drog- és alkoholfüggőség, valamint a szorongásos és pánikbetegségek különböző formái. Fizikai oldalról az asztma, a szív- és érrendszeri betegségek és az irritábilisbél-szindróma megnövekedett előfordulási gyakoriságát találjuk ezeknél az egyéneknél.
A szagok jelentősége
Ez a tanulmány is növeli a neurotikus ember terhét, mivel azt mutatja, hogy a neurotikusabb egyéneknél 22 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakul ki kutyaharapás lehetősége, mint az érzelmileg stabilabb egyéneknél. Lehetséges, hogy ezen emberek szorongásai és bizonytalansága miatt különféle feromonokat bocsátanak ki magukból, amelyek ingerlik a kutyákat.
Egyes kutatások azt sugallják, hogy bizonyos feromonok megnyugtatják a kutyákat. Így nem tűnik túl elrugaszkodott ötletnek az sem, hogy más feromonok viszont agresszív cselekvésre késztethetik a kutyákat,
és hogy a nagyfokú neuroticizmussal járó állandó nyugtalanság elősegítheti ezek létrejöttét. A kutatók azt is sugallják, hogy a neurotikus emberek bizonyos viselkedési mintái arra késztethetik a kutyákat, hogy felfigyeljenek rájuk és „megcélozzák” őket.
A férfi, aki nyugtalanul áll, izeg-mozog, összefonja a karjait, mintha átölelné magát, hogy biztonságot nyújtson, dörzsöli a kezét és így tovább – minden jele a szorongásnak, és minden jel, ami gyakori a neurotikus és szorongó embereknél. Könnyű látni a stressz ilyen jeleit és mivel a kutyák mesterei a testbeszéd olvasásának, észre is veszik őket. Kevésbé kifinomult elméjükben azt gondolhatják, hogy a leghatékonyabb módja annak, hogy ezt a kissé zavaró egyént távol tartsák maguktól, egy figyelmeztető harapás. Így az a személy, aki a neuroticizmusra hajlamos, a kutyák agressziójának célpontjává válhat pusztán azért, mert kényelmetlenséget okoz a közelében lévő kutyáknak.
