Bár az utcán sétálva hajlamosak vagyunk az izmos, nagytestű kutyák láttán átmenni a túloldalra, a statisztikák és a mindennapi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az ölebek sokkal hajlamosabbak az agresszióra és a harapásra. De vajon a magasságukat kompenzálják, vagy valójában mi rontjuk el a nevelésüket?
A szocializálatlan kutyák kiszámíthatatlanok, a velük való találkozás során megtörténhet, hogy stresszt élnek meg, pánikba esnek, reaktívvá válnak, viselkedésük agresszívvá válik. Azonban egy jól nevelt kutya jelzéseinek félreértése is vezethet harapáshoz.
Tényleg igaz, hogy vannak olyan emberek, akik hajlamosabbak arra, hogy kutyaharapásnak essenek áldozatul? Mi alapján alakulhat ez ki, és hogy lehet megállapítani, hogy mi is idetartozunk-e?
És vajon ugyanazt jelenti-e a szólás, mint eredetileg? A mai Szófejtőben egészen az ókorig megyünk vissza.
Igyekeztem komolyan venni a felkészülést életem első ayahuascaélményére, de a sors nem nézte mindezt tétlenül. Aztán ahogy közeledett a ceremónia napja, a kezdeti izgatottságból nyugtalanság és aggodalmaskodás lett. Fogalmam sem volt, mire számítsak, hiszen annyi mindenen múlik, hogy mit vált ki belőlünk a dél-amerikai sámánok növényi tanítója és gyógyítója. Többek között a hozzáálláson is: hogy valaki pusztán szórakozni akar egy kicsit, vagy egy komoly belső konfliktust szeretne megoldani, esetleg egy múltbeli traumát feldolgozni a világ egyik legerősebb pszichoaktív koktéljának segítségével. Elmesélem, mit tud ez az ősi „csodaszer”, és hogy én mit vártam az ayahuascaszertartástól.
A sok millió velünk együtt élő kutya többnyire barátságos, szerető, sok esetben igazi családtag. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a kutyák is veszélyt jelenthetnek.
