A sok millió velünk együtt élő kutya többnyire barátságos, szerető, sok esetben igazi családtag. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a kutyák is veszélyt jelenthetnek.
Egy tavalyi felmérés szerint a magyar lakosság 36 százaléka tart otthon legalább egy kutyát, ez nagyjából 3 millió állatot jelent. Az Egyesült Államokban ez a szám 83 millió, az Amerikai Járványügyi Hivatal (CDC) adatai szerint pedig évente 4,7 millió kutyaharapással kapcsolatos baleset történik az országban, és az áldozatoknak több mint a fele 5–9 év közötti gyerek. A Psychology Today segít, hogy megelőzzük a bajt.
Pánikra nincs ok
A CDC adatai szerint a kutyaharapással kapcsolatos balesetek 80 százaléka apró sérülés, amelynél nincs szükség különösebb orvosi ellátásra. A fennmaradó 20 százalék súlyossága változó, de szerencsére nagyon ritkán fordul elő kifejezetten súlyos vagy halált okozó harapás. Az érintettek 59 százaléka gyerek, akik közül általában az 5–9 év közöttiek igényelnek orvosi ellátást.
Az évek során számos tanulmány bizonyította, hogy vannak olyan kutyafajták, amelyek hajlamosabbak balesetet okozni, ám ez folyamatos vitatéma a kutyatartók között. Tekintettel a kisgyerekek biztonságára, érdemes minél több szempontot és adatot megvizsgálnunk.
Egy új felmérésben a kutatók felismerték, hogy a kutyaharapásból eredő sérülés kockázata két tényezőtől függ: az egyik annak a valószínűsége, hogy az állat meg fog harapni, a másik pedig a kutya harapásának minősége. A tanulmány nagy hangsúlyt fektet a gyerekek nyakát és fejét célzó harapások vizsgálatára, mert ezeknek lehetnek a legsúlyosabb következményei.
A kutatás két részből állt: az egyes fajták harapási kockázatának vizsgálatához 1970-től napjainkig vizsgáltak adatokat, melyből összeállítottak egy táblázatot. A harapás súlyosságának osztályozásához az elmúlt 15 év harapásos eseteit vizsgálták meg két kórházban. Minden sérülésnél megvizsgáltak a seb mérete és a szövetek károsodásának mértéke mellett minden olyan tényezőt, amely elég súlyos ahhoz, hogy rekonstrukciós műtétre legyen szükség a helyreállításukhoz. A sérülés minősége és a szükséges kezelés mértéke alapján a kutatók létrehoztak egy skálát, amelynek segítségével a harapások súlyosságát lehet osztályozni.
Nincs szabály
A szempontok összevetése szerint a bull típusú és a keverék kutyák jelentették a legnagyobb harapási kockázatot, őket követték a német juhászok, a Jack Russell terrierek és a rottweilerek. Dr. Garth Essig, a kutatás vezetője elismerte, hogy a keverék kutyákkal kapcsolatban több a bizonytalanság, hiszen a harapások nagy része hozzájuk fűződik, de gyakran nem tudjuk pontosan, hogy az állat milyen fajták jellemzőit hordozza.
A kutyákat így a fejük mérete és formája szerint próbálták csoportokba sorolni: rövid, közepes és hosszú fejű csoportokat alkottak. (A rövid fejre a laposabb pofa jellemző, a közepesnél a fej hosszúsága és szélessége nagyjából egyforma.) Amikor a kutatók a harapás súlyosságát és gyakoriságát vizsgálták, összehasonlították, hogy összefügg-e mindez a kutyák fejformájával. Az eredmények szerint a legnagyobb kockázatot a széles, rövid fejű, nagy testű (30-45 kg-os) kutyák jelentik.
Ezek az eredmények ugyan tanulságosak, de mivel két változó is van (a harapás előfordulásának gyakorisága és a sérülés súlyossága), a következtetéseket nem egyszerű levonni. Érdemes külön kiemelni a német dogokat is, hiszen ennek a fajtának az esetében a legalacsonyabb a harapás kockázata, viszont ők okozzák a legsúlyosabb sérüléseket.
Természetesen nincs univerzális szabály arra, hogy megelőzzük a kutyaharapással kapcsolatos sérüléseket, de jó, ha tudunk ezekről a különbségekről, és ha azt is az eszünkbe véssük, hogy a legtöbb harapás megelőzhető lenne.
