Intelligensnek lenni persze inkább jó, mint rossz: ha valaki hamar és jól átlát különböző helyzeteket, ha tele van ötletekkel, ha rugalmasan tud gondolkodni, ha jó a problémamegoldó képessége, valószínűleg jóval messzebbre jut az életben, mint az, akinek mindez nem adatott meg. De a szuperintelligens emberek élete sem csak játék és mese. Néhány nehézség épp a kiemelkedő képességeik miatt sújtja őket.
Sonali Beaven pszichológia és gender studies szakos hallgató az Egyesült Államokban. Mint mondja, amióta az eszét tudja, depressziós, így ez az állapot mélyen összefonódik az identitásával. Élete nagy részében ezért nemcsak a nehézségeit szégyellte, hanem végső soron azt is, aki ő valójában. Ez a mentális betegségek körüli stigmák egyik tragikus következménye. A megbélyegzés miatt azt hitte, egyedül van a problémáival, és el kell rejtenie a tüneteit, hogy másoknak jobb legyen. De ma már egészen máshogy vélekedik a kérdésről.
Angolul catcallingnak nevezzük azt a jelenséget, amikor vadidegen emberek (túlnyomó többségükben férfiak) szexális megjegyzéseket tesznek, odakiabálnak vagy füttyögnek egy másik személynek (többségükben nőknek) az utcán. Bár az elkövetők közül sokan úgy vélik, ők csak a hódolatukat fejezik ki, tanulmányok rávilágítottak, milyen negatívan hat a gesztus a nőkre. Sokan számolnak be testi tünetekről (légzési nehézségekről, zsibbadásról, hányingerről), míg mások olyan érzelmi reakciókat mutatnak, mint a zavar, a tehetetlenség, a félelem vagy a szégyen. Hogyan lehetne elérni, hogy az elkövetők leálljanak ezzel, és senkinek ne kelljen kéretlen kommenteket elszenvednie?
Hiába szuperszexualizált a világunk, még mindig nem merjük elengedni magunkat az együttlétek közben. Különösen igaz ez a férfiakra, akik gyakran teljes némaságba burkolóznak. Mit árul ez el róluk?
A #metoo-mozgalom 2017-es kirobbanása óta a korábbinál jóval nagyobb figyelem kíséri a zaklatással és bántalmazással kapcsolatos eseteket, egyre több szó esik a szexuális felvilágosítás fontosságáról, és egyre többen vagyunk, akik szerint ezek olyan témák, amiknek helyük van a családi beszélgetésekben. Ez viszont még korántsem elég.
Az emberi agy a világ legjobb szuperszámítógépe, melyben százmilliárd idegsejt munkálkodik, hogy feldolgozza az őt érő ingereket, benyomásokat, formálja és elraktározza az ember emlékeit. Egy súlyos megrázkódtatás azonban felrúghatja a rendszer normális működését, ami testi és lelki téren is komoly, akár évekig tartó károkat okozhat.
Vannak olyan magatartásformák, amiket észrevétlenül teszünk magunkévá, sokszor annak ellenére, hogy nem feltétlenül értünk egyet velük.
Úgy tűnik, hogy a magyar társadalom eléggé büntetéspárti. Szeretjük igazságérzetünket azzal simogatni, hogy a bűn elnyeri méltó büntetését. Közben előfordul, hogy a büntetés iránti vágy nincs tekintettel arra, hogy a törvények szerint milyen büntetés elfogadható. A törvények persze megváltoztathatók. De tényleg eljöhet az az idő, amikor törvényesen nemi erőszak lesz valakinek a büntetése? A társadalom büntetéspárti, én megelőzéspárti vagyok. Vesszőparipám, a bűnmegelőzés, jó nagy oldalrúgást kapott.
Amit a nők a heteroszexuális partnerüktől, férfi barátaiktól és úgy általában a férfiaktól várnak, az ugyanaz, mint amire bármely barátjuktól van szükségük.
Vannak emberek, akik nem éreznek szexuális vonzalmat mások iránt. Az aszexualitás nem betegség, nem cölibátus, nem az intimitástól való félelem. Sokféle aszex ember van: lehet magas libidójuk, szerethetnek randizni vagy maszturbálni. Nem a sajnálatodra, hanem a megértésedre van szükségük. Sulyok Viktóriával, a Magyar Aszexuális Közösség egyik tagjával készítettünk interjút.
Jócskán elmúltam 20 éves, amikorra tagadhatatlanná vált előttem, hogy leszbikus vagyok. Pedig addigra túl voltam én már sok mindenen: kiskoromtól fogva rajongva szerettem a tanárnőimet, bizseregve néztem a tévében a Xénát, szuperközeli barátságaim voltak lányokkal, és ha két kiscsaj csókolózni kezdett a diszkóban, az egyikük tuti én voltam. A fiúkkal való, egyébként nem is kevés randizási kísérleteim viszont rendre érdektelenségbe torkolltak. Mégis miért esett le ilyen sokára az, ami ennyire nyilvánvaló? És miért nem vagyok ezzel egyedül, különösen a nők között?
Már szerda reggel jelezte Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalán, hogy bejelentésre készül. Egy demokratikusan működő országban azt hihetted volna, a Pegazus-botrányról lesz szó, amelytől napok óta hangos a világsajtó. De sajnos mára már megszokhattunk, hogy felelősségvállalás helyett csak figyelemelterelésre számíthatunk a kormány részéről. Gátlástalanul terelnek: bármilyen kisebbségi csoportot képesek szemrebbenés nélkül eszközként felhasználni és súlyosan veszélyeztetni, hogy az általuk gerjesztett gyűlölet hullámait meglovagolva fenntartsák a hatalmukat. Ez következik most is: népszavazást kezdeményez a kormány.
Nem látom a templomot, a parkot, alattunk a boltba, munkába igyekvő embereket. Csak ülök, és bámulom, hogyan pattogott le az erkély korlátjáról a festék. Ezt csinálom húsz perce. Hogy vagy, Babám, lép ki hozzám a Szerelmem, Aki Szintén Nő. Péntek reggeli álmos fej, kockás pizsi. Két bögre kávé van nála, az egyiket leteszi elém az asztalra. Még mindig olyan, mintha lenyomtak volna a víz alá, válaszolom. Tegnap óta én is folyton a sírás határán vagyok, rohadt megalázó ez a pedofiltörvény. Mi közünk nekünk ehhez? Nyilván semmi, szorítom meg a kezét. Hallgatunk. Lehet, kár volt elvállalni a cikket, sóhajtom. Olyan jó lenne lelépni pár napra, vagy sorozatokat nézni. Tudomást sem venni az egészről. Biztos kitalálsz valami jót, mosolyog rám. Van már ötleted?
„És én még azt hittem, hogy a koronavírustól kell parázni. Pedig tudhattam volna, hogy nincs az a járvány vagy természeti katasztrófa, ami nagyobb veszélyt jelentene, mint az emberi rosszindulat” – mondja keserűen Hidvégi Anna annak a törvényjavaslatnak a kapcsán, amely elrendelné, hogy az anyakönyvi nyilvántartás a jövőben kizárólag a születési nemet tartalmazza, így a személyazonosító okmányokban sem lehetne megváltoztatni azt. Mi az óriási baj ezzel a tervezettel? Egy rövid összefoglaló után transz emberek mondják el, milyen káros hatásai lennének az ún. 33-as paragrafusnak.
Régebbi kutatások kimutatták, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (röviden LMBT) emberek speciális egészségügyi kockázatokkal szembesülnek életük során: körükben magasabb a szív- és érrendszeri megbetegedések, a függőségek, a szorongás vagy éppen a depresszió veszélyének való kitettség. A lista sajnos folytatódni látszik: egy nemrég megjelenő kutatás újabb nehézséget tárt fel, amely érintheti a közösség tagjait.
A magyarok negyede sem tud róla, hogy személyesen ismer leszbikus, meleg és biszexuális embereket. Interjú Karlik Cintiával, a Pride sajtószóvivőjével
Amikor a szexuális életünket szeretnénk megítélni, elsősorban mennyiségi és minőségi kérdéseket vetünk fel. Milyen gyakran vagyok együtt a párommal, rendszeresen van-e orgazmusunk, mennyire változatos és kielégítő, ami az ágyban történik? Ezek némelyike valóban fontos szempont, de ezeket latolgatva elfelejtünk egy fontos megközelítést. Gondolkodtál már azon, hogy mennyire egészséges a szexuális életed?
Arról, hogy mit tehetnek a férfiak a női orgazmus érdekében, már sokat írtunk: foglalkoztunk különféle pózokkal, eszközökkel és a dolog lelki hátterével is. Egy másik fontos dologról viszont még alig esett szó: arról, hogy a nők hogyan segítenek maguknak a lehető legtöbbet kihozni az együttlétekből.
A nők általában nem néznek pornót – korábban legalábbis azt hittük, hogy ez elsősorban a férfiak szórakozása. Az utóbbi időben azonban több olyan kutatás is napvilágot látott – a PornHubhoz és az xHamsterhez hasonló pornómegosztókkal való együttműködésben –, amikből egészen más látszik. Adatok szerint mára a felnőttfilmfogyasztók mintegy harmada nő, arányuk ráadásul folyamatosan növekszik.
Egyre többet és egyre felszabadultabban beszélünk a szexről, és a szexbeszéd fókuszába egyre inkább a női öröm kerül. A nyugati kultúrában hosszú évszázadokig másodlagos kérdés volt, hogy egy nő élvezi-e a szexet (sőt kifejezetten illetlen feltételezésnek számított, hogy igen), mára azonban változni látszik a helyzet: sorra jelennek meg írások arról, hogyan lehet az ő számukra is kielégítőbb, több, jobb.
Nem kérdés, hogy a szex szuper jó dolog, de amennyire klassz, legalább annyira sokféleképpen el is tud romlani, pláne egy hosszabb kapcsolatban, ahol ezernyi veszély leselkedik rá. Unalom, idő- és energiahiány, csökkenő vonzalom, vagy akár a vágy teljes hiánya: azok vannak kisebbségben, akiknek több év vagy akár évtized után is rendben mennek az ágybéli dolgok.
Baráti beszélgetések során és a párterapeuták rendelőiben is rendszeresen felmerül a kérdés, hogy tudniillik mennyi szex az ideális? Mennyi kell ahhoz, hogy hosszú távon is jól működjön a párkapcsolat, hogy mindkét fél elégedett lehessen az otthon történtekkel, és az esetlegesen eltérő igények ne sodorják veszélybe a kapcsolat épségét? Bár a válaszok páronként, élethelyzetenként, sőt személyenként eltérőek lehetnek, van közös tanulsága az ezzel a témával kapcsolatos kutatásoknak.
Amikor az emberek listázzák azokat a tulajdonságokat, amiket fontosnak tartanak partnerválasztás esetén, az őszinteség általában előkelő helyen szerepel. Annak ellenére viszont, hogy a legtöbben maradéktalanul őszinte partnerre vágyunk, sok mindent mi sem osztunk meg magunkkal kapcsolatban – különösen, ha szexről van szó.
A szex – ha nem is lóverseny – erőnléti sport: ahhoz, hogy maradéktalanul élvezhessük, fontos, hogy általános kondíciónk és egészségünk is rendben legyen. Mindez kifejezetten fontos lehet a férfiaknak, akik az esetek többségében aktív és kezdeményező szerepben vannak, és akik magukkal szemben sokszor komoly teljesítménybéli elvárásokat fogalmaznak meg.
Idősebb férfiak és szex: elsőre nehéz, sőt lelombozó témának tűnik, főleg, mert szinte mindig problémacentrikusan nyúlunk hozzá. Lássuk csak, mi megy tönkre 45, 50 vagy 60 után! Milyen zavarok, betegségek és nehézségek jelentkezhetnek, és hogyan vágja tönkre mindez a korábban jól funkcionáló szexuális életet? Hogy lehet gyógyszerekkel, terápiával, kuruzslással közbeavatkozni? És egyáltalán, meddig van még szükség erre a macerára? Ha innen közelítjük meg a középkorú vagy idősebb férfiak és a szex viszonyát, meglehetősen terhelt kapcsolat képe bontakozik ki, amiben valószínűleg a női partner sem jár túl jól.
