Ha visszagondolunk az iskolai diszkókra vagy a nyári táborok bulijaira, akkor vagy nosztalgiával sóhajtunk egyet, hogy eltelt a fiatalságunk vagy gyorsan elindítjuk azokat a slágereket, amikre anno kissé szégyenlősen, vagy épp ellenkezőleg, hajdobálósan, ugrálva roptuk.
Ha táncra perdülnénk inkább, akkor bizonyosodjunk meg róla, hogy csak mi vagyunk otthon, vagy csak azok látnak, akik nagyon szeretnek bennünket, mert ezek közül a zenék közül egyik-másik bizony már ciki, azon pedig ne lepődjünk meg, ha a gyermekeink furán néznek ránk, vagy sírva nevetnek a rögtönzött produkciónkon.
Induljon a banzáj!
Egyetlen, szó szerint egyetlen általános iskolai buli – szigorúan csak felsősöknek – sem telt el anélkül, hogy a Bonanza kultikus, Induljon a banzáj című számát ne játszotta volna akár többször is a dj. Ebben a számban aztán benne volt minden, amire a 90-es évek elején egy kiskamasznak szüksége volt: lázadás, némi misztikum – „a múltad beszédes, a jövőd hallgatag” –, és egy jobb jövő ígérete is. Nem mintha ezt buli közben elemeztük volna.
Aztán ott volt a valamivel lágyabb, de csipetnyi érzékiséggel fűszerezett Lambada dal, amire legjobban természetesen a röpülős lambadaszoknyában lehetett táncolni. Még most is emlékszem, az enyémnek neonsárga, gumis dereka volt, a fekete dzsörzé anyagon pedig ott virított egy pálmafa mellett a „lambada” felirat. És persze jó hangosan kiabáltuk a magyarosított portugál szöveget, valahogy így: „Csóró duszifoj…”.
Pörögtek a magyar slágerek
A Republic Repül a bálnája hangulatában valamelyest emlékeztetett az Induljon a banzájra, de rockosabb változatban, és azért ne felejtsük el, hogy ekkor az Edda is még bőven aranykorát élte, úgyhogy a Kör című dal elmaradhatatlan része volt az estének.
Még mindig a rock vonalon maradva időnként felcsendült a Tankcsapda egy-egy örökzöld dala, például a Rock & Roll rugója, ami így újrahallgatva nem biztos, hogy gyerekfüleknek való, de ez akkor szintén a lázadásról szólt, az együttes és a mi részünkről is.
Nyugati mintára a fiúbandák is megjelentek a palettán, talán a Manhattan zenekarra még mindannyian emlékszünk.
Ahogy ezt a cikket írom, nekem elsőre a Rossz vagyok című számuk ugrott be, és az, hogy zeneileg mennyire tartalmas ez a dal, azt most ne firtassuk, de azért az „úgy szeress, hogy fájjon a jó” szövegrészlet tényleg fájdalmas…
A magyar rap feltehetően sosem volt világszinvonalú, de az Animal Cannibals noha újdonságnak számított a 90-es évek közepén, a Rapülők jóval magasabbra tette a lécet zeneileg és szöveg tekintetében is.
„Altereknek” és romantikusoknak
Semmiképp ne felejtsük el, hogy ebben az időben élte virágkorát a Kispál és a Borz is, ami akkoriban új színt hozott a magyar zenei életbe az alternatív rock vonalon. Kezeket fel, aki emlékszik még a Levesek porból című számra!
Ezeknek a buliknak elengedhetetlen elemei voltak az úgynevezett lassúzós számok, a bimbózó tinikapcsolatok egy része ekkor virágzott ki. Az Éjjel érkezem című dal az Eddától vagy az Everything I do I do it for you Bryan Adams-től tanított valamicskét az intimitásról, vagy arról, hogyan kezeljük a kamaszkor olykor túlcsorduló érzelmeit.
A sort még biztosan lehetne folytatni emblematikus slágerekkel, amelyek visszavisznek minket az iskolás évekbe, amikor még minden olyan bonyolultnak tűnt, de a zene valahogy átsegített minket a nehézségeken.
Amennyiben további nosztalgiára vágysz, ez a cikkünk tökéletes a számodra, mindenképp olvasd el.
