Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A régi korok ünnepeinek jelentős része nem volt vidám esemény. A katolikus hagyomány szerint november 2-án az emberek halottaikra emlékeztek. A mindenszenteket követő napon, illetve november első hetében számtalan szokás és rituálé szabályozta a családok napjait.
Azt hihetnénk, nagy volt a sürgés-forgás a halottak napja és az azt megelőző egyházi ünnepnap miatt a régi magyar házak körül, azonban ezekben a napokban számtalan feladat alól mentesültek az asszonyok.
III. Gergely pápa a VIII. században indította útjára mindenszentek ünnepét, melyet november első napján ünneplünk, hazánkban azonban nemcsak egyházi, hanem gazdasági hagyományok is köthetőek ehhez a naphoz. November elsején fogadták fel a cselédeket és a pásztorokat. Ezen a napon rendezték meg a legényvásárokat is, azaz ekkor kötöttek a gazdák egyezséget a szolgálni szegődő legényekkel.
Tilos volt a házimunka
Már aznap, mindenszentek napján tilos volt a munka, ez egyfajta tiszteletadás kifejezése volt. A hagyomány úgy tartotta, hogy aki földet szánt, vet, vagy bármilyen más munkát végez, az a halottra támad. A dologtiltás a férfiak számára még másnap is kitartott, halottak napján is tilos volt bármiféle olyan cselekedet, ami a munkához kapcsolódik.
Nemcsak a földeken dolgozni, de mosni és meszelni is tilos volt, úgy gondolták, a bűnök szennye akkor a ruhákban ragadna, és a frissen meszelt falakat férgek hada lepné el. Mivel a mindennapos feladatokat nem végezhették el, megfelelőnek kínálkozott az alkalom arra, hogy megszervezzék az év további részének munkáit, és felbéreljék a megfelelő embereket hozzá. A vásárokban nemcsak cselédeket és szolgálókat fogadhattak fel a tehetősebbek, de mindenki megvehette a díszes gyertyát az esti vacsorához, mellyel a szenteket köszöntötték.
Kivételt csak az állatok ellátása jelentetett, ott ugyanis már akkoriban sem ismertek szünnapot.
Ki jár még templomba halottak napján?
A néphit szerint a november elseje és másodika közti éjszakán az elhunytak miséztek a templomban, és amikor megkondul a harang, elindulnak hozzátartozóik házába. A paraszti portákon ezért jó előre megsütötték a kenyeret, melyet Isten lepényének is neveztek, és annyi terítékkel több került az asztalra, ahány halottat a család számontartott. A halottak lepényét éjszakára is kinn hagyták az asztalon.
Színpompás ünnepség
A halottak számára készített vendégség a mai napig élő szokás a világ egyes vidékein. A legismertebb talán a mexikói Fiesta de los muertos. Az angolszász halloweennel is rokonítható ünnepen a házi oltárok előtt hatalmas vendégséget szerveznek, vidám ruhákba öltözve, színesen, virágszirmok között tálalják fel elődeik kedvenc ételeit.
November másodikán, halottak napján a temetőkbe mentek. A 20. századot megelőzően a sírokra nem vittek virágot, ezt a hagyományt a monarchia idején vette csak át hazánk a német ajkú területekről. A sírt viszont már jó előre felkészítették, megtisztították, rendbe tették, hogy mire a tömegek megindulnak a temetők felé, ne maradjon szégyenben a család, nehogy úgy tűnjön, nem törődnek az elhunytakkal. Az asszonyok ebben az időben gyászruhát öltöttek, abbahagytak minden munkát, és a halottak hetében legfeljebb kukoricamorzsolással vagy egyéb ülőmunkával foglalkoztak, miközben halottaikért imádkoztak.
A Dunántúl egyes vidékein, ahol a falvakban önálló harangláb állt a templom mellett, az egész falu összegyűlt alatta, sorban állva várakoztak, hogy ők is harangozhassanak elhunyt rokonaikért.
mindenki annyiszor húzta meg a harangot, ahány szerettét elvesztette.
