Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ahogy egykor Szent Miklós, úgy visz ma csomagokat a nélkülöző családoknak András Attila SJ jezsuita szerzetes. Havonta több száz családnak segít.
A legenda szerint Miklós, Myra püspöke a IV. században arról vált híressé, hogy pénzt, élelmet és lehetőséget adott a szegényeknek. Érdekesség, hogy szívén viselte a származásuk miatt egyedül maradt lányokat és a szegény hölgyeknek férjeket keresett a jobb jövő érdekében. Majd 1700 év elteltével jött egy szerzetes, aki adományokat kezdett vinni a rászorulóknak, miközben maga is próbálja felkarolni a fiatalokat. A falu orvosával és pedagógusaival folyamatos kapcsolatban áll, miközben tartós élelmiszert visz a családoknak.
A nyáron sok a munka
Attila testvér jezsuita társaival együtt dolgozik a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei arlói családokért. Saját maguk viszik el a nélkülözőkhöz azokat az élelmiszereket, amelyeket az üzletek már nem értékesíthetnek, viszont biztonsággal fogyaszthatók. Ebben segít neki és a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, akiktől havonta közel 300 élelmiszercsomagra számíthat. Ez havonta 300 családot jelent, ami a község negyede. A mentett élelmiszerek kiosztásában több száz, kisebb karitatív szervezet segít szerte az országban, de Arló más, itt fehér szerzetesi viseletben járó barátok – közöttük Attila testvér – kopogtat az ajtókon. A kézzelfogható adományok mellett pedig lelki táplálékot is adnak. Különösen most, a nyáron sokat beszélgetnek a szülőkkel, játszanak a kicsikkel, és közben arra biztatják őket, hogy tegyenek meg mindent a boldogulás érdekében, ne adják fel, taníttassák a gyerekeket, keressenek munkát, és éljenek közösségi életet. Attila testvér elmondása szerint a helyiek meghallgatják őket, és van remény számukra egy derűsebb jövőre.
A segítségnyújtásban alapos
„A rászorulók felzárkóztatásához rengeteg segítőre és intézményi összefogásra van szükség. Egyedül mi, szerzetesek és munkatársaink, nem jutunk messzire. Ezért nagy örömet jelent számomra, hogy mindig érkeznek újabb és újabb önkéntesek. Ki így segít, ki úgy” – mondta Attila testvér, aki mindenkit arra ösztönöz, hogy ha csak kicsit is, de tegyen valami a nélkülöző családokért.
Arlón a lakosság több mint 60 százaléka roma kisebbségi férfiakból és nőkből áll, akik a társadalmi megkülönböztetés miatt rosszabb esélyekkel indulnak egy munkáért, és a párválasztás is nehezebb számukra.
Éppen ezért a szerzetes a település és a környék tevékeny lakóit is megszólítja munkája során. „Az arlói jezsuita misszió munkatársai a kezdetektől fogva szorosan együttműködnek az önkormányzattal, a védőnőkkel, a gyermekorvossal, az óvodával és az általános iskolával, a szociális alapszolgáltatási központtal, valamint a helyi egyházi és társadalmi élet számos képviselőjével. A helyi római katolikus plébános is jezsuita rendtársunk, így több oldalról is látjuk, érezzük az arlói családok mindennapi gondjait, nehézségeit. Ezáltal látjuk pontosan, hogy miben kell segíteni az élelmiszeradományok eljuttatása mellett.”
Mindig ugyanakkor segít
A szerzetes elmondta, hogy bár valóban óriási segítséget jelentenek az Élelmiszerbank adományai, ezek havonta egy alkalommal érkeznek. „A raktárunkat minden hónap második felében tudjuk feltölteni. A nyáron főként kukorica-, vörösbabkonzervekből, mangalicazsírból, instant tésztalevesekből, előrecsomagolt palacsintából, folyékony szappanból és csokoládéból összeállított csomagokat kaptunk, amelyeket kiosztottunk a rászorulók között. Én magam is dolgoztam a csomagok összeállításán” – meséli Attila testvér, ami azért is különleges, mivel ez nem tartozik közvetlenül előjárói feladatai közé. Végül, rá jellemző módon, talál még egy örömteli pontot a szolgálatban. „Az adomány a pénzben is kifejezhető támogatás mellett a tervezhetőség, a rendszeresség és a kiszámíthatóság is, ami kulcs lehet a megkapaszkodásban és a felemelkedésben.
Ebből a szempontból óriási kincs, hogy minden hónapban kapunk adományokat, amiket egy adott időben viszünk el a családokhoz. Ezzel őket is kiszámíthatóságra biztatjuk.”
A munka a következő hónapokban tovább folytatódik, és a szerzetesek reménykednek, hogy felemelhetik az elesett falut.
