Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szerelmespárok sok esetben rendkívüli módon hasonlítanak egymásra. Vajon párválasztásunkban már eleve szerepet játszik, hogy hasonló vonásokkal rendelkező emberbe szeretünk bele, vagy az évek során igazodnak egymáshoz arcvonásaink? Utánajártunk.
Furcsa jelenséget figyelt meg egy pszichológus a nyolcvanas években. Úgy vélte, hogy a szerelmesek egy idő után elkezdenek hasonlítani egymásra. A jelenségre a közösségi médiát használók is felfigyeltek, egyre több a rokonok vagy szeretők tartalom által ihletett profil, ahol nemcsak a híres szerelmeseket, hanem hétköznapi párokat is összehasonlítanak a felhasználók és tippelgetik, vajon milyen kapcsolatban állhatnak egymással.
Gyakran érezzük úgy, hogy egyes párokról nem lehet eldönteni, testvérek vagy egy szerelmespár tagjai, annyira hasonlítanak egymásra. A jelenség régóta izgatja a kutatók fantáziáját, közel ötven éve folynak különféle vizsgálatok, hogy kiderítsék, mi az igazság.
Érzelmi oka lehet?
A nyolcvanas években Robert Zajonc szociálpszichológus végezte ebben a témában az első vizsgálatokat. A nem túl széles körű és ezért azóta többször kifogásolt, kifejezetten a heteroszexuális párokra vonatkozó kutatása alapján kiderült, hogy a házasságkötés időpontjához képest 25 évvel később a párok arcvonásai egyértelműen jobban hasonlítottak egymásra. Erre a kutatásra alapozva érzelmi hatáselméletnek nevezte el a pszichológia, amikor az együtt élő emberek képesek együtt is változni.
Az elmélet az emberi test öregedésében rejlik. Az arc izomzatának használata ugyanis tartósan befolyásolhatja az arc felépítését. Ha sokat, sokszor és együtt mosolygunk, hajlamosak vagyunk a szeretett személy mimikájának leutánzásában, így az évek elmúltával szinte együtt és egymáshoz öregszünk, azonos helyeken ráncosodva. Az ismételt empatikus mimika következtében a boldog kapcsolatban élők arcvonásaikban is hasonlóvá válnának.
Ha bármely közösségi oldalt megnyitjuk, és rákeresünk a szerelmesek vagy testvérek – #siblingsordating – szavakra, több millió követővel rendelkező oldalak kerülnek elénk, ahol emberek tízezrei tippelgetnek egy-egy képmontázs alatt, hogy a rajta szereplők milyen rokoni kapcsolatban állhatnak egymással. A hasonló a hasonlót elv népszerű párválasztási attitűdöt rejt, és ez nem csak a hétköznapi emberek esetén van így, gondoljunk csak Courtney Coxra és Johnny McDaidre!
A hasonlóság alapján történő párválasztást, vagyis a homogámiának is nevezett jelenség létrejöttét a társadalmi tényezőkön túl olyan pszichológiai programok biztosítják, melyeknek komoly evolúciós oka van.
Olyan vagy, mint az anyám?
Az elmélet szerint az emberek a fenotípus, azaz a megjelenés és viselkedés alapján képesek felismerni közös tulajdonságaikat és előnyben részesíteni ezt a tényezőt a párválasztás során. Ugyan az ellentétek vonzzák egymást a mondás szerint, de ki akarná leélni az életét valakivel, akivel nincsenek kapcsolódási pontjai? Az evolúciós alapokra épülő homogámia-elmélet szerint azonban nemcsak tulajdonságaink, de a genetika is közrejátszhat ebben, hiszen az utódnemzés során a saját génkészletünk átörökítése az örökölt program. Eszerint egyfelől tehát a hasonló genetika, másrészt a szocializációs mintáink azok, amik prioritást jelentenek majd, amikor kapcsolatokat alakítunk ki. Amibe beleszületünk, ismerősnek és biztonságosnak tűnik, ezért nagy hangsúlyt fogunk fektetni a közös értékrendre is.
A homogámia elméletét támasztja alá az a 2020-as kutatás is, mely végül részben megcáfolta Zajonc elméletét. A sokkal nagyobb, 500-nál is több pár esküvői fényképeit és 20-80 évvel későbbi, aktuális arcvonásait számítógépes elemző szoftverekkel összehasonlító vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy eleve hasonlítottak a párok tagjai egymáshoz.
