Harminchét éve, 1986. április 26-án következett be a világ történelmének legnagyobb nukleáris katasztrófája: Csernobil hatása hatalmas volt az atomerőművek biztonsága mellett a környezetében élők, illetve a mentési munkálatokon dolgozók életére is.
A hatások egy része azonnali volt, de vannak olyan bizarr következményei is az atombalesetnek, amelyeket közel négy évtizeddel a robbanást követően is érzékelnek a kutatók. Az ukrajnai háború által érintett zaporizzsjai erőművel kapcsolatos aggodalmak nagy részét is az a félelem táplálja, hogy az emberiség nem akar egy újabb Csernobilt átélni: okkal.
Ez történt Csernobilban
Az RBMK-típusú atomerőmű védőburok nélkül tervezett konstrukció volt, melyben a végzetes napon vészhelyzet-szimulációs kísérletet hajtottak végre. A személyzet biztonsági hibák sorozatát vétette szándékosan, a végeredmény azonban egy nagyon is valóságos atombaleset lett. A fűtőelemek tárolói felhasadtak, a hűtőcsövek megrepedtek, a négyes blokk gőzrobbanása 50 méteres magasságba emelte a tetőt, majd újabb robbanás következett.
A sugárzó felhő, melyet a robbanás hozott létre, előbb Skandinávia, majd dél felé vette az irányt.
A szovjetek három napig hallgattak arról, hogy valami baj történt volna, de még az erőmű dolgozói sem ismerték fel, hogy mekkora a baj. Védőfelszerelés nélkül végezték munkájukat, heteken belül belehaltak a sugárbetegségbe. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint 56 ember halálát okozta közvetlenül a katasztrófa, illetve további ezrek halhattak meg rákbetegségben a magas sugárzás miatt. A zöldszervezetek szerint ugyanakkor inkább több százezres lehet az áldozatok száma.
A robbanás hatása gyilkos volt a helyszínen
Az először a helyszínre érkező tűzoltók és más segítségnyújtók közül egyes források szerint 28 ember halt meg az első hetekben.
Az őket ért sugárzás ellen gyakorlatilag semmiféle védelemmel nem rendelkeztek, olyan dózisban érte a testüket, hogy a bőrük leolvadt róla.
Vlagyimir Pravikról, az egyik a helyszínen dolgozó tűzoltóról jegyezték fel, hogy a szeme barnából kékbe váltott az erős sugárzás következtében – a következő hónapban el is hunyt. A sugárzás olyan erős volt, hogy a tűzoltók közül azok, akik még csak egyetlen órája küzdöttek a lángokkal, máris sugárbetegség jeleit mutatták.
A dolgozók és az elsősegélynyújtók mellett a likvidátorok, azaz a helyszín megtisztításával megbízottak is sugárfertőzést szenvedtek el. Kezdetben megpróbálták ugyan távolból irányított járművekkel megoldani a problémát, de a sugárzás olyannyira erős volt, hogy tönkretette azok elektronikáját, így emberi kézre kellett hagyatkozni a kármentesítésben. A likvidátorok közül aki nem halt bele az akut sugárfertőzésbe, az is egészségügyi problémákkal tért vissza Csernobilból.
A gyerekek daganatos betegségeinek száma is megugrott
A helyszínen dolgozók mellett volt még egy csoport, melynek tagjai komoly árat fizettek azért, hogy az erőmű közelében éltek. A szovjet, ukrán, fehérorosz gyerekek közt jelentősen megnőtt a pajzsmirigyrákos esetek száma: egyéb ráktípusoknál nem figyelték meg ugyanakkor a gyakoriság megugrását annak ellenére sem, hogy számítottak a dologra. Leukémiás eset nem volt szignifikánsan több, és az úgynevezett szilárd, azaz nem vérrákok előfordulása sem ugrott meg. A gyermekek közül azokat érintette a leginkább a pajzsmirigyrák kockázatának növekedése, akik öt évnél fiatalabbak voltak az atomkatasztrófa időpontjában.
Így reagált a vadvilág
Csernobil hatása az emberekre nagyságrendileg Hirosimáénak felel meg: ennek ismeretében érdekes tény, hogy a vadvilág él és virul Pripjatyban és környékén. Ennek azonban nem az az oka, hogy a sugárzás nem hat az állatokra, vagy éppen jót tenne nekik – mindössze azt mutatja, hogy milyen komoly hatása van az ember közelségének az állatokra. A szarvasok, vaddisznók és egyéb állatok populációja egy 2015-ös kutatás szerint ugyanakkora volt Csernobil közelében, mint más területeken, a farkaspopuláció pedig még nagyobb is volt, mint más, ember lakta területek közelében.
Hogy a sugárzás a valóságban milyen hatást gyakorol az állatokra, azt mutatja az a tény is, miszerint a területen és környékén élő
állatok, rágcsálók és rovarok körében nagyon gyakori olyan mutációk megléte, melyeket a kutatók a sugárzásnak tulajdonítanak.
Az állatokban tumorokat fedeztek fel, agyuk mérete kisebb az átlagnál, szemükön pedig szürke hályog alakul ki. Ezek a genetikai változások generációról generációra átörökítődhetnek, de a fajok szintjén nem okoznak drasztikus változást.
A tehenek teje máig mérgez
A növényekben nagyon magas még a cézium nevű izotóp szintje: Csernobiltól távoli falvaknál is megfigyelték 2018-ban ennek következményeképp, hogy a tehenek adta tejben a felnőttek számára biztonságosnak tartott céziumszint ötszöröse van meg. Ez a gyerekek számára biztonságos szint tizenkétszeresét jelenti.
A legfrissebb furcsaság Csernobil ügyében az, amit a környéken élő kutyáknál megfigyeltek. Az állatok
azoknak a kutyáknak a leszármazottjai, akiket Pripjaty és környéke lakosai hagytak maguk mögött menekülés közben.
A kutatók megállapították, hogy a Csernobil környékén élő kutyák DNS-e megváltozott, ami bizonyítéka annak, hogy szervezetük alkalmazkodott a magas sugárzás közelében folytatott életmódhoz.
Hogy még milyen hatásai lehetnek az atomkatasztrófának, az talán csak idővel derül ki: a folyamatos kutatások és megfigyelések újabb és újabb jelenségeket tárnak fel, így az szinte biztos, hogy ma még nem látjuk át, mire számíthatunk a jövőben.
